gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Hát nagyapád? – Az öreg pokróc (Aranytíz)

2015-10-17

Hát nagyapád? - Az öreg pokróc (Aranytíz)   „S mit ér a vén? A kanalat elejti, csöppent, etetik s ha ő etet, a malacok habos vödhústől fellökik”

József Attila: Tiszazug

Van Gogh Krumplievőkjének kivetített fotója fogadja a gyülekezőket, akik láthatóan ismerik egymást. Talán nyugdíjasklub érkezik? Telik a terem, s egyre csak hozzák mindkét oldalról az újabb székeket. Pár visító unoka is hallatja hangját, de a Krumplievők asztaltársasága nem engedi máshová a tekintetet. Elnézi az ember a törődöttség és a pillanatnyi megelégülés barnás oltárképét, s benne a baloldali alak, a fiatal férfi iszonyú fáradtságát. Előttem bácsika ül, ő azért nézdegél hátrafelé, hamarosan meg is jön hajlott hátú felesége. A régi festmény új fotóra vált, Bukta Imre Krumplievőkjét látjuk kis ideig, majd a mezőségi zene beindítja az előadást. Balra, elöl, harsány ócskapiaci árus (Lovas Emília) kínálgatja a foszlásnak indult pokrócokat,

mögötte középen, a vetítési felületen hatalmas férfiárnyék jelenik meg, ő a Férj (Sipos Imre), aki hamarosan elénk kerül, s izgága vitába kezd a vásárolni szándékozó Asszonnyal (Kovács Vanda). Esti lakótelep blokkházainak szürke tömegét látjuk, s jobbra elöl a felénk lejtő kis konyhaasztalt, körülötte a házaspárral, a Nagypapával (Cs. Németh Lajos), s a bábfiguraként megjelenő Fiúval (mozgatója Lovas Emília). Puliszkát esznek. Megint. Örökké. Az öregember pedig maszatol, csöppent, elejt ezt meg azt. A rendező, Őze Áron által megajánlott kettős idő a népmesék falujába, s Őze Gábor vetített képei révén jelenünk sivár lakótelepére vezet. Jól van ez így. Hisz erről van szó. Cs. Németh öregembere pedig épp csak annyira reszket, hogy azért eszünkbe jusson a verssor: „… s ha ő etet, a malacok / habos vödröstül fellökik”.

Érzékelhető, hogy ez a fájdalmas, tiszta játék, s a családi veszekedés miként ijeszti meg a kicsiket. Pontosan veszik a bajt, néhányan sírni kezdenek.  Nincs! – szól odafentről. Nincs hús! Nincs pokróc, nincs pénz, nincs semmi. Puliszka van. És vannak szomszédok, akik a vetítővászonból megnyíló ablakban jönnek-mennek hullámozva és károgva. Széplaky Géza és Károlyi Krisztián bajszosan, szakállasan, virágos nejlon otthonkákban ijesztgetik a népet, nézik, lesik a más nyomorúságát. A későbbi jelenetekben ugyanők zsandárokként, vagyis kerületi rendőrökként viszik el a hajléktalanná lett öreget.

Hát nagyapád? - Az öreg pokróc (Aranytíz)   Mert, ahogy az várható, az Asszony addig győzködi hozzá hasonlóan kupori férjét, hogy végül csak megvesznek két pokrócot, s a gyerekükkel (!), mert maguknak nincs merszük hozzá, elküldetik a háztól a férj mindig láb alatt lévő apját. Ám az unoka megtartja az egyik pokrócot, s tettét meg is indokolja: kelleni fog az majd az ő édesapjának is, ha eljön az ideje.

Nemegyszer megáll a kés a levegőben. Az idős közönség hol szipog, hol hümmög, helyeslően. Majd biztosan megállapítják sokan, hogy ez nem gyerekszínház, s az e véleményen lévőknek kicsit igaza is lesz. Nem. Ez a legjobb fajta népszínház, ez nagy erejű, vásári rémbohózat, amit együtt kéne hogy nézzen minden nemzedék.  A piacon persze el lehet sétálni a tiltakozó karonülőkkel, zárt teremben viszont nehéz velük megértetni, hogy az, ami fönt van, az csak játék. Hisz tudják ők, amit tudnak, láttak már ilyet, ismerik ők is a bajok miatt elgonoszulókat, de ha hirtelen csap le rájuk a megidézett valóság, nincs idő eltagadni azt, hát sírni muszáj. Ezért – bár minden közönségszervező tudja, hogy ez aligha valósítható meg könnyen – mindenképpen hat éven felülieknek kellene hirdetni a későbbi előadásokat. Épp az ébredő kiskamasz léleknek szól ez a ballada. Meg mindannyiunknak.
Ritkán esik meg, hogy ilyen kiváló színészi alakítást lássunk egy matiné-előadáson, mint amilyen Kovács Vanda kibírhatatlan szívósságú, beszűkült lelkű Asszonya, s hogy ilyen szép egyensúly teremtődjön a bábjáték stilizációját idéző szakaszos mozgás és a szabályos színházi koreográfia között, mint ahogyan azt Sipos Imre és a Széplaky – Károlyi páros megvalósítja. Kíméletlen történet ez, Lackfi János által igen szépen megírva. Nem csoda hát, ha Kovács Vanda hangja hosszan visszhangzik bennünk: „Mit tettünk, édes uram?”.

Hát nagyapád? - Az öreg pokróc (Aranytíz)   Gabnai Katalin

Lackfi János: Az öreg pokróc (Aranytíz Kultúrház)
Szereplők: Kovács Vanda, Sipos Imre, Cs. Németh Lajos, Lovas Emília, Széplaky Géza, Károlyi Krisztián Díszlet: Enyvvári Péter
Jelmez: Cseh Zsuzsa
Látvány: Őze Gábor
Báb: Szívós Károly
A rendező munkatársa: Varró Anna Áfonya
Rendező: Őze Áron
Producer: Balogh Erika
Aranytíz Kultúrház, 2015. október 17., 120 néző

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?