gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Karácsonyi szivárvány

2016-01-31

Óz, a csodák csodája (Vígszínház)

Gabnai Katalin, január

Ha van alkalom, amiért egy ilyen előadásnak meg kell születnie, az pontosan ez az ünnepek utáni forró, teltházas, téli délután. Családok érkeznek, nyüzsögnek, fotózkodnak, megörökítendő a régóta várt, közös színházlátogatást. Végre leülnek, s lassuló szuszogásuk bejgli-illatában – várják a csodát.

ozvigszinhaz-153038817S ha csodát nem is, korrekt, pontos, igen tisztességes családi színházat láthatnak. Marton László rendezése tényleges rendet teremt a tátongóan hatalmas térben, melyet hol a tornádót imitáló, mindent elfedő vetítés, hol Kentaur kansasi farmot és zölden villogó, amerikai nagyvárost idéző, látványos díszlete tölt ki. Mondhatni, „egy szálló porszem el nem hibban”, nincs sehol semmi fölösleges, de ami kell, az grammra megvan. Jellegzetes vígszínházi produkció ez: mindenki professzionális módon teszi a dolgát, s mégis jellemző az összképre valami töredezettség. Mintha külön folyosókon közlekedne a szereplők java része.

Szerencsére akad azonban egy-két jelenet, vagyis inkább két-három színész, akik jelenlétük erejével szinte elfújják ezeket a láthatatlan, ám de mégis érzékelhető folyosófalakat.

Ezek egyike rögtön a főszerepet játszó Szilágyi Csenge. Neki köszönhető, hogy a borzasztóan hosszú, nyúlós bevezető zene, amely ráadásul mindvégig play back módon kíséri és béklyózza az előadást, nem veszi el a kedvét a közönségnek, már a szivárványdal alatt. Szilágyi Csenge szép, telt hangja, jólesően természetes humora, partnerekre figyelő, jó ütemérzéke, kellemesen stilizált játékmódja bájos és szerethető Dorothyt hoz elénk. És persze, minden elképzelhető hárítást elsöpör Totó, az igazi kiskutya megérkezése, „akit” kéjes hörrenéssel fogad több mint ezer bámész csodaváró a zsöllyék mélyén.

1012f5c4fcf12a09ff16aad0448a34d6Juronics Tamás koreográfiáját szalmával kitömött Madárijesztőként különösen szépen teljesíti a kiváló mozgású Telekes Péter. Remekül énekel, s szintén jól mozog Wunderlich József mint Pléhboy, vagyis a Bádogember. Csapó Attila Gyáva oroszlánját pedig mindvégig jellemzi valami szédült elvarázsolódás, melynek tökéletes kivitelezését az idősebb színházlátogatók még Márkus László föld felett járó, hajdani alakításaiból ismerhetik.

Szép az egyszerűen megoldott pipacsmező, ragyogó a sétálni is képes három rémalmafa, szellemesek a földből kibújó bábmanócskák, amelyeknek mozgatása a bábszínészek csapatát, a bábrendező Ellinger Edinát, formájuk pedig a bábtervező Hoffer Károlyt dicsérik.

A díszlethez tartozó, háromembernyi óriás Óz figurát ravasz kötélrendszerrel mozgató Marvel professzor (Lukács Sándor) ősz bozontja és Glinda, a jótündér (Hegyi Barbara) mesekönyvbe illő toalettje, valamint a kansasi farm lakóinak, Henry bácsinak (Tahi Tóth László) és Emmy néninek (Hegyi Barbara) a mesésen egyszerű ruházata Benedek Marinak köszönhető.

ozvigszinhaz-153038657Ügyes és tiszta dramaturgi munka eredménye a szövegkönyv, jól elhelyezett, apró poénokkal és utalásokkal, még akkor is, ha az előadásban szorgalmazott tágasság addig-addig nyújtja a teret meg az időt, hogy időnként elfoszlik az amúgy is keshedésre hajló alaptörténet, s igazi titkok híján kiritkul az előadás anyaga. Csoda nincs, mondja a végkifejlet, de ha közösséget alkottok, s képesek vagytok a másikért, a másik érdekében megemelni magatokat, hát,… valamiben azért reménykedhettek.

De mégiscsak van csoda. Lila kosztümben tekeri a biciklit, kutyát einstandol, aztán ráfázik, mint Miss Gultch, szörnyűségeket kotyvaszt óriástörpékkel csúfított otthonában, és végül a rácsöppenő víztől semmivé foszlik, mint gonosz Nyugati boszorkány – ő Kútvölgyi Erzsébet. Kútvölgyi minden megjelenése gyógyszerként hat a közönségre. Távozásával minden alkalommal újra kell indulnia az előadásnak, akkora hiányt hagy maga után. Tökéletes beszéde, szárnyaló énekhangja pedig olyan közös kincsünk, ami nem csupán ezt a süteményszagú, tarka délutánt képes beragyogni, de még hazafelé, a metróban is titkos büszkeséggel tölt bennünket: ez a hang, ez a sugárzó ember a miénk. Bár többet láthatnánk.

Gabnai Katalin

(Színházi Kritikusok Céhe)

L. Frank Baum – Harold Arlen – E. Y. Harburg: Óz, a csodák csodája

Fordító: Békés Pál

Dalszövegszerző: Sztevanovizy Dusán

Díszlet: Kentaur

Jelmez: Benedek Mari

Koreográfus: Juronics Tamás

Bábtervező: Hoffer Károly

Bábrendező: Elilinger Edina

Dramaturg: Perczel Enikő, Deres Péter

Rendező: Marton László

Szereplők: Szilágyi Csenge, Telekes Péter, Wunderlich József, Csapó Attila, Lukács Sándor, Tahi Tóth László, Hegyi Barbara, Kútvölgyi Erzsébet

Vígszínház, 2015. december 27. 1200 néző, csurig telt ház, a lépcsőkön is ültek.

Ön megosztotta már?