gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Báj, mosoly, medvehalál

2016-02-28

mackóélet/mackóálom (Ódry Színpad)

Kovács Bálint, február

mackoalom1

Pájer Alma és Főglein Fruzsina

Megszületett a posztdramatikus fizikai gyerekszínház – nem biztos, hogy a mackóélet/mackóálom az új al-al-alműfaj úttörője, de azt pontosan megmutatja, mi a jó az említett kategóriában. Mert hangozzék a név bármennyire is a bikkfanyelv és a gyötrelmesen elméleti gondolkodás öncélú agyszüleményének, tényleg fontos dologról beszélünk. Mert a gyerekszínháznak nem szabad kevesebbet vállalnia, mint a „felnőttszínháznak”: lehet másmilyen, de kevesebb sosem. Már csak ezért is fontos, hogy valaki értő és ihletett módon ismertesse meg azokkal is a nem lineáris történetmesélésen alapuló, nem elsősorban és pláne nem kizárólag a szövegre építő, látványteremtésben a testet, a mozgást is segítségül hívó színházat, és ezzel már a műnemmel való ismerkedés kezdetén tágítsa a befogadói horizontot, megmutatva: a színház hihetetlenül sok módon tud hatni a nézőre.mackoalom2

Tengely Gábor, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen újrafogalmazta korábbi bábszínházi sikerét, a Hajnali csillag peremént, úgy tűnik, értő is és ihletett is, ideális kiválasztott arra, hogy a színházért élő-haló lelkeket növesztgessen parányi nézőiben. Mire a Hajnali csillag peremén címében a korábbi műfajmegjelöléssé, azaz „mackóélet/mackóálom”-má változott, elmaradtak a korábbi díszletek, lett viszont helyettük jóval több színész. És a „helyettük” szó szerint értendő: legyen szó villamosról, bútorokról, közterekről és lakásokról, mindent a színészek hoznak létre, saját testüket használva öntőformaként. A bábok persze mindig a bábosok által elevenednek meg a bábszínházban, de itt ez a kijelentés hatványozottan igaz: az animátor ezúttal nemcsak mozgat, hanem életteret, környezetet, mindenféle értelemben vett létezést ad a figuráknak, azaz jelen esetben az egyedi és szép, különlegesen geometrikus, mégis puhán életteli mackóknak (Sipos Katalin munkáinak). Teljes valójában elevenedik meg a teremtés – nem a bibliai, hanem a színházi, amely nem hat nap, de pár pillanat alatt hoz létre új világokat. A dolog egyetlen negatívuma, hogy a sok színész, hiába az egyéni mackóbábok, összeolvad valamelyest, nem tűnnek fel igazán egyéni teljesítmények – persze lehet, hogy ez sem probléma, inkább az összjáték diadala. Azért a korábbi előadásban is szereplő Spiegl Anna külön univerzumot képviselő komolysága, vagy éppenséggel Valentyik Anna egészen átszellemült vidámsága feltűnik, ha épp a szőnyegszélen ülő néző intimszférájába helyezik mackóikat.mackoalom3

A forma plasztikussága jól illik a szövegek finom hullámzásához: kortárs költők egymással elvileg össze nem függő verseiből áll össze egy nap reggeltől estig, vagy inkább egy gyerekélet olyan reggelek, napközbenek és esték sűrítésével, amelyek a célközönség tagjainak életében egyszer-kétszer-sokszor biztosan előfordulnak.

És ez eleinte a sokszoros rácsodálkozás miatt érdekes. Hogy az is lehet költészet, ami mai dolgokról szól (négyes-hatos villamosról meg kukás bácsiról). Az is lehet irodalom, ami pont rólad vagy rólam szól. És egyáltalán, létezik kortárs költészet, érdemes is figyelni rá, még akkor is, ha a formavilág itt-ott túlzottan egyszerű is (mint Erdős Virág vagy Lackfi János – persze talán önreflexíven ironikus – majdnem-kínrímei esetében). Megjelenik néhány olyan mondat is, amely rém egyszerűen mutatja meg, milyen hatalma is van a költészetnek vagy általában a nyelvnek, elég csak Kántor Péter egy sorára gondolni – amikor a körúti szél „kalapot lop a Nyugatinál”.

De a Gimesi Dóra és Nagy Orsolya által válogatott szövegek nemcsak azért fonják körbe a nézőket, mert Tengelynél a nézőtér egy térközepi szőnyeg, amelyet körbejátszanak a mackók és az emberek. Hanem azért is, mert minden szöveg megszólítja a nézőjét. Ami hol csak azért fontos, mert nyomatékosítja: a színház olyan hely, ahol az én életemben fontos kérdéseket tárgyalnak. (Már amelyik, tegyük hozzá.) Máskor viszont érzékenyítő hatása is van: egyszerű eszközökkel gondolkodtatnak el azon, miért is mogorva az öreg, csoszogó néni a lépcsőházban, vagy biztosan le kell-e nézni például az utcaseprőt.

És aztán jön az, amitől Tengely Gáborék vállalása túlmutat azon az egyébként sem kevésen, amit a színház mint műnem pozitívumainak bemutatásával, a személyesség érzetének mesteri felkeltésével, az irodalom elhivatott propagálásával, a formai és esztétikai különlegességgel lehet leírni. A mackóélet/mackóálomban ugyanis bár végig ott bujkál a huncutság, a hülyéskedés tisztelete, a tabuk ledöntése mégis komolyabb témában érhető tetten. Mert hiába a sok báj, mosoly és medvedal, a már emlegetett hétköznapi gyerekélet nehezebb részei sem maradnak kívül a fénykörön: megjelenik a szülők elválása, az elcsattanó pofon és rokonaink halálának témája is.

mackoalom4Ranschburg Jenő Mágia és Gyász című versei talán a leginkább szívszorítóak: az egyikben a gyerek bizonyos benne, ő tüntette el a lakásból az egyik szülőt, amikor egy pofon után pont ezt kívánta, a másikban pedig felismeri a szülők hazugságát a hosszú útra induló nagypapáról, és ez annyira felháborítja, hogy azt nem is lehet mással megbeszélni, csak a nagypapával, ha majd visszajön. Kollár Árpád szép metaforákat talál a szomorú anyára, Kiss Ottó gyerekhőse meg sajnálkozik, hogy apu összejött a Céda nevű nővel, és ezért nem jár már az a busz, amire a szülők közti úton kellett felszállni. Az ilyen versek őszinteségük és természetességük, előadásmódjuk sallangmentessége és a körítés vidámsága miatt olyan zsigeri szinten képesek hatni, hogy lehetetlen távol maradni a tartalmuktól.

A színháznéző alighanem mindig ilyen komplex előadásélményre, a nézőt „itt és most” körülvevő valóság ilyen konkrét megidézésére, forma és tartalom ilyen harmóniájára, ilyen mesteri dramaturgiára vágyik. Függetlenül attól, gyerekszínházról vagy jelzők nélküli színházról beszélünk-e.mackoalom5

 

Kovács Bálint

(Színházi Kritikusok Céhe)

Gimesi Dóra – Nagy Orsolya: mackóélet/mackóálom (Ódry Színpad)

Rendező: Tengely Gábor

Dramaturg: Nagy Orsolya

Látvány: Sipos Katalin

Mozgás: Fejes Kitty

Zene: Rab Viki

Játsszák: Barna Zsombor / György Zoltán Dávid mv., Csiby Gergely, Főglein Fruzsina, Horváth Alexandra, Horváth Márk, Kovács Domokos, Nagy Petra, Pájer Alma/Spiegl Anna mv., Tóth Mátyás, Valentyik Anna

2016. január 10., Színház- és Filmművészeti Egyetem, kb. 70 néző

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?