kettős:játék (Kolibri Színház)
Stuber Andrea március
Kettős játékot írtak ketten, egy nő meg egy férfi, egy lányról meg egy fiúról. Jeli Viktória és Tasnádi István művében a kettős jelző többszörösen is értelmezhető, kettős a négyzeten vagy akár a többediken. A szerzőpáros egy internetes videójáték virtuális terében hozza össze a két főszereplőt, egy tizenéves magyar lányt és egy arab kamaszfiút. Minden nap randevújuk van, hogy a nickname-ükkel nevezett rajzolt figurákként együtt csináljanak meg a játékban egy-egy szintet, miközben középhaladó angol nyelvükön csetelve ismerkednek egymással. Ugyanakkor el is hallgatnak magukról lényeges dolgokat. A fiú azt, hogy menekül a hazájából, határokon próbál átjutni illegálisan, csempész segítségével, Németországba tartva. A lány azt, hogy siketnéma, vagy legalábbis csak a hallókészülék segítségével hall kusza, zúgó, zavaros hangokat a világból, és artikulált beszédre nem képes. Mindketten úgy találhatták, hogy helyzetük hátrányos, kirekesztésre ítéli őket, ezért inkább kiadják magukat átlagos, problémamentes fiatalnak a világhálón. Friss, életes, ügyes kis színdarab ez. Egészségesen nyugtalanító érzéseket kelt valós és virtuális világunk rendjét illetően.
A kettős:játék ősbemutatóját a Kolibri Színházban rendező Vidovszky György fizikailag (geográfiailag) is megteremtette a szereplők elkülönülő élethelyszínét. A közönség egyik része, zsetonhúzás nyomán a Kolibri nézőterére vonul be, ahol a lány, Tünde (Bartos Ágnes) környezete elevenedik meg a színpadon. A másik nézőtársaság az előtérben felállított, nejlonfóliával elkerített részre ül be, ahol a fiút, Hárúnt (Nizsai Dániel) fogja látni, aki már eleve ott fekszik egy zöld hálózsákban a játéktéren. A fiú körüli események zsigerien egyszerűek: egyedül van, csak magára számíthat és a megfizetendő segítségre. A valutája euro vagy csipsz. Az előbbiért szállítást kap, az utóbbiért wifit ad a Szanitter Dávid által játszott, hajléktalan külsővel (össze-vissza) felruházott Wifiman. (Az nem világos, hogy Bárdi Gergő embercsempész miért küzdősportolónak öltözteti fel ifjú kuncsaftját, ha aztán az elbeszélés szerint hősünk mentőmellényben, jetskin jut át a természetes víz alkotta országhatáron.) Wifi, áram, étel – állítja fel a napi alapvető szükségletek sorrendjét a fiú, akinek az esténkénti félóra játék az Arwen14 nevű avatárral jelenti a… mit is… talán az otthonosságot.
A másik térfélen a 14 éves Tünde (vagyis Arwen14) bonyolultabban beágyazott szereplő. Halló édesanyja és testvére van, s több siket barátnője, aki rossz tapasztalatot szedett össze a halló fiúkkal való kapcsolatkísérlet során. A szőke hajú, pasztell lányos színekbe öltöztetett Bartos Ágnes játéka jelenetről jelenetre válik egyre markánsabbá, fordítottan arányosan avval, ahogyan a hőslány őszinteségi szándéka mindinkább elbizonytalanodik. Görbülékeny testtartása és a homlokán kirajzolódó ráncok érzékletesen kifejezik a bakfis hangulati változásait, befolyásolhatóságát és felfoghatatlan kivetettségét a zajos világba. Nizsai Hárúnja egyszerűbb, kétségmentesebb karakter. Voltaképp elég a figura bevilágításához az a széles, cizellálatlan mosoly, amely az arcára virul az igazi (pöttyösbetűs) Tünde láttán.
A színdarabban értelemszerűen főszereplő az internet, amelyet konkrét figurák is megtestesítenek: Szanitter Dávid már említett Wifimanje mellett a Haydn-parókás Hide-man, aki kérésre eltünteti Tünde látómezejéből a nemkívánatos ismerősöket a neten. Ruszina Szabolcs könnyed eleganciával és szintén csipszet rágcsálva likvidál szorgosan a neten. Hőseink videójáték-beli énjét Császár Réka és Fehér Dániel játsszák adekvát mezben és mozgással. Mulatságos illusztrációja a helyzetnek az a mail-epizód, amikor Hárún keresi a postafiókjában Arweed14 levelét, s ehhez felvonul elé három futurisztikus szereplő: SPAMSZŰRŐ, KUKA, SZÖRCS, akik nevüknek megfelelően viselkednek a szituációban. (Különösen Nyakas Edit bájos, ahogy kedves aggodalommal visszakérdez mindig: Biztosan törölni akarod?) Ennek a színes betétnek párja a nyitójelenet, amelyben három hasonló, címzetes szereplő, Mészáros Tamás ÉBRESZTŐ-je, Bárdi Gergő SZUNDI-ja és Megyes Melinda KAKAS-a azért küzdenek meg egymással, hogy Tündét időben felkeltsék reggel.
Az előadás formai világában Pintér Réka díszlete mellett Zádor Tamás és Samu Bence digitális dizánja meghatározó, és igen jól sikerült alkotórésze a produkciónak Monori András gépiesnek ható és fülbe ülő zenéje. Hárún térfele csupasz, ott a központi elem a Rubik-kocka, amely a fiú iPadjének felel meg. Tünde kezében is fel-felbukkan ez a sokszínű tárgy, bár nehezebben értelmeződik és kevésbé hangsúlyos, mert ott dúsabban tenyésznek a kellékek. Kiszínesedő szélű falak-paravánok mozognak, emoticon párnák bukkannak fel, hallókészülékek és hajcsavarók mutatkoznak legkonkrétabb formájukban, amivel egyébként határozottan gyengítik a virtuális világ végtelen lehetőségeit, és megbotlatják a nézői fantáziát. Ám ez nem sokat von le a produkció értékéből, legfeljebb kicsit átszínezi az erényeit. Az előadás első jelenete – amikor Tünde felébresztésén fáradozott három szereplőnk – erősen úgy hatott, mintha kisgyerek-előadásba vágtunk volna bele. De aztán kinyílt előttünk a világ mindenféle értelemben, és nem is maradt más választásunk, mint hogy felnőjünk Hárúnnal és Tündével együtt, akárhány évesen találkoztunk is velük.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Jeli Viktória – Tasnádi István: kettős:játék
Szereplők: Bartos Ágnes, Fehér Dániel, Ruszina Szabolcs, Alexics Rita, Császár Réka m.v., Nizsai Dániel, Szanitter Dávid, Nyakas Edit s.h., Bárdi Gergő, Megyes Melinda, Mészáros Tamás
Díszlet: Pintér Réka
Jelmez: Szabó Gergely
Zene: Monori András
Digitális design: Zádor Tamás, Samu Bence
Rendező: Vidovszky György
Kolibri Színház, 2016. február 22., március 3., kb.250 néző
