gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Színházi igény

2016-05-25

Bohóc kaland (Berri Sport Egyesület – Simkó Dance Társulat)  

Kovács Bálint, május

A nagy gondolkodó szerint a színház onnantól fogva színház, ha valaki átsétál egy téren, és azt egy másik ember nézi. A kereskedelmi szemlélet szerint minden olyan előadó-művészeti esemény színház, amire bárki pénzért jegyet vásárolhat, és amelynek létéről akárki értesülhet egy programmagazinból vagy más médiumból. A közgondolkodás szerint az a színház, amikor emberek másokat megszemélyesítve előadnak egy történetet. A Berri Sport Egyesület – Simkó Dance Társulat gyerekkorú tanulóinak bemutatója mindhárom szemszögből nézve színház, mégsem egyértelmű, hogy akként volna ildomos beszélni róla.

bohockaland1Hiszen definíciók ide vagy oda, amit a közönség ezen a délelőttön lát, az tizenhárom remek képességekkel megáldott, néha egészen hihetetlenül ügyes kisebb és nagyobb (ránézésre nyolc és tizenöt éves kor közötti) gyerek demonstrációja arról, mi mindent tanult azóta, hogy a rendező-koreográfus Simkó Andrea tánccsoportjába jár. Így az attrakció nyilvánvalóan az egyes fellépők saját, egyéni teljesítménye. Ezúttal képmutatás lenne úgy nézni a produkciót, mint általában a színházban: rendezést, történetmesélést, dramaturgiát, zenét és látványt egy egységként kezelve.

A Bohóc kaland című előadás ugyanakkor – mindezekhez a körülményekhez képest – színházi igényű, mivel Simkó Andrea nem elégedett meg annyival, hogy a gyerekek egyesével vagy kis csoportokban egymás után bemutassák tudásuk legjavát. Van egy jelenetekből összeálló, kerek történet – sőt, még keretes szerkezet is –, egységes jelmezek, fő- és mellékszereplők, és van az alkalomra szerzett zene. A cselekmény szerint egy festményen szereplő bohóc életre kel, és az erdőbe indulva mindenféle népekkel összebarátkozik, sőt egy tűzvésznek és az eloltásának is tanúja lesz, mielőtt reggelre visszatérne a festménybe, új társaival együtt.

bohockaland2Lenyűgöző az a profizmus, amivel a gyerekek mindezt abszolút gördülékenyen végrehajtják, gyorsöltözésekkel, folyamatos szerepváltásokkal, élő díszletek megszemélyesítésével. Táncos teljesítményük tökéletesen meggyőző: a kisebb szerepekben sem tűnik fel hiba, a főszerepekben viszont nemcsak a hajlékonyság uralásának képességét, de a technikai tudást is hihetetlen szinten használják ki, egymást érik az álló helyzetből kivitelezett hidak és hídból felállások, a kecses, szabadátfordulások (kvázi szaltók), és így tovább.

Ugyanakkor elsősorban egyéni bemutatkozásokról van szó, és csak másodsorban színházról, ezt főként az mutatja, hogy a mozdulatok inkább a tudás prezentálásáról és nem magáról a cselekményről szólnak. Bár vannak kivételek, az esőt játszó kislány például ki tudja fejezni mozdulataival a vízcseppek mozgását, és a csapat alapérzések (szomorúság, vidámság, riadalom) érzékeltetésére is képes. Ugyanígy a lehető legeklektikusabb zene – komolyzenétől elektronikán és szöveges gyerekdalokon át egészen az AC/DC rockszámáig – is inkább az egyes jeleneteket illusztrálja, semhogy egységes világot teremtene. A történet pedig, bár összeáll, egy átlagos színházi mesejátékhoz képest döcög, mivel a legtöbb jelenet keveset ad hozzá az egészhez, a cselekményt konkrétan pedig inkább a táncon kívüli, pantomimes, jelbeszédszerű részek viszik előre.

bohockalandAÍgy azok a jegyvásárlók, akik nem ügyes kis rokonuk miatt jöttek büszkélkedni – és mivel még kőszínházi felnőttelőadáson is népesnek számító számban voltak jelen, ilyenekből is lehettek nem is kevesen –, talán csalódhattak a Bohóc kalandban, amennyiben olyan jellegű élményt kerestek, mint amit mondjuk a pár száz méterrel arrébb található Budapest Bábszínházban kaphattak volna. A jelentős közönségsikerből ítélve azonban talán mindenkinek sikerült magában helyretenni mindenféle definíciót és Peter Brook-idézetet, és hagynia magát lenyűgözni tizenhárom tehetséges ifjú táncos lánytól és a tanáruk, Simkó Andrea munkájától.

Kovács Bálint

(Színházi Kritikusok Céhe)

Berri Sport Egyesület – Simkó Dance Társulat: Bohóc kaland

Rendező, koreográfus: Simkó Andrea

Zeneszerző: Kokavecz Iván

Művészeti vezető: Zsámboki Marcell

Szereplők: Almásy Rebeka, Dankó Fanni, Fogarasi Kamilla, Ignác Ivett, Kiss Dorka, Laczó Dorina, Lacko Fatima, Mozsonyi Fanni, Németh Eszter, Szenján Kinga, Vadócz Maja, Wentzel Emma, Werderitsch Kata

Eötvös10, május 7., kb. 180 néző

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?