gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Tündérnyugalmazás

2016-06-22

Az emlékfoltozók (Vaskakas Bábszínház) 

Kovács Bálint, június

emlekfoltozok1Ritkaság, de – mint minden, ami túlmutat a megszokásokon – örömteli ritkaság, ha egy gyerekelőadás nem elsősorban a gyerekek saját problémáiról szól. Hiszen a nem-gyerek színház is épp attól jó, hogy a néző a művészet révén megélhet olyan élethelyzeteket is, amelyekkel a saját gyakorlatában nem találkozik, és így tanulhat is belőlük, fejlődhet is általuk. „Felnőttes” problémákról beszélni a gyerekeknek kézzelfogható bizonyíték arra, hogy az adott színháznak vagy írónak eszébe sem jut a gyerekeket korlátozott értelmi képességekkel bíró emberpéldányoknak tekinteni, akik úgyis képtelenek (még) felfogni valamit, ami túlmutat a saját hétköznapjaik tapasztalatán.

emlekfoltozok2A győri Vaskakas Bábszínház előadása, a Máté Angi-meséből Nagy Orsolya révén színpadra írt Az emlékfoltozók is csupa olyan témát idéz fel, amelyet nem biztos, hogy egy kisiskolás gyerek már átélt. Ugyanakkor az életnek olyan alapkérdése körül forog, amivel kapcsolatban bármilyen korosztály számára érdemes erkölcsi iránymutatást adni. Az emlékfoltozók témája elsősorban az, miként tudjuk ráhagyni a munkánkat valakire, miként birkózhatunk meg azzal, ha más veszi át a helyünket. És bár ilyesmivel valóban a felnőttek szembesülhetnek igazán sokszor, munkahelytől a gyereknevelésen át egészen a nyugdíjazásig (az idős tündérekről szóló mese konkrét témájáig), kicsit nagyobb fantáziával nem nehéz a helyzetet kibővítve akár a kisgyerekek életéhez is kapcsolódási pontot találni, a játékok megosztásától kezdve az irigységen át a közösségben való létezés nehézségeiig.

emlekfoltozok3Az előadás története szerint a két tündérrigólány, Kamilla és Lizinka már 237 éve foltoznak emlékeket, eddig szám szerint 9997 darabot: ennyiszer segítettek fáknak, rollereknek vagy embereknek abban, hogy vissza tudjanak emlékezni arra, ami már elfelejtettek. Csakhogy a szabályok szerint 10000 lyukas emlékig tart a mindenkori emlékfoltozók megbízatása, úgyhogy be is toppan Anna, a nagyszájú és izgága gyakornok, hogy átvegye a két nénitől a stafétát. De ez a két matróna semmit sem szeretne kevésbé, mint lelépni a színről, nem is igen tudják hát úriasszonyok módjára fogadni a váratlan vendéget.

emlekfoltozok4A „felnőttes” történet a Vaskakas saját ötlete, hiszen aki olvasta Máté Angi csodálatosan szép könyvét, tudja, hogy abban szó sincs hasonló témákról: Az emlékfoltozók című meseregénynek csak egy fejezete szól a Nagy Orsolya-drámában központi helyen szereplő emlékfoltozásról – nyugdíj és gyakornok nélkül –, máskülönben két kislány egymáshoz való kötődéséről beszél, és olyan általános, de a megfogalmazás módja miatt a lapokon mégis revelatívnak tetsző dolgokról, mint a szeretet, a szomorúság, a harag vagy az irigység.

emlekfoltozok9Nagy Orsolya darabja tehát inkább olyan önálló dráma, amely más bölcsőbe született motívumokat ringat egy kicsit, de a lényege mégsem Máté Angi szülötte, hanem az övé. Ám a tág értelmezési horizontot kínáló alapcselekményen kívül mégis az a dráma baja, hogy a felbukkanó, új gondolatokból nem épül igazán kifejtett, igazán sokatmondó szöveg. Rengeteg a felmerülő és az előadás után megrágni magunkkal vihető téma, de a kibontatlanság miatt ezek végül inkább kihagyott lehetőségeknek tűnnek.

emlekfoltozok6A foltozandó emlékek kapcsán lehetne beszélni a visszaemlékezés természetrajzáról és lélektanáról, a felejtésről vagy az emlékek megőrzésének fontosságáról – például a fiú révén, aki már nem emlékszik a nagymamájára –, vagy a változás szükségességéről, fájdalmáról – például a fa révén, ami nem emlékszik az őt körülvevő táj egykori képére –, de erre nem kerül sor, mert a forgatókönyv rendre az, hogy a tündérrigólányok felolvasnak egy pármondatos levelet az emlékről, majd egy dallal meg is foltozzák azt. Aztán a két öreg hölgy távozásával felmerül, mi is lesz azzal, akire nincs többé szükség, és hogy lehet-e jót is találni a visszavonulásban; az új, modernebb módszerek miatt már csak egyedül érkező gyakornok révén felvetődik, lehet-e évszázadokon át egyedül dolgozni –, de a válaszok e téren is a nézőre maradnak. Ugyanakkor az egyórásnál is rövidebb előadás így is kerek egész, és részletesebben kifejtett történetszála magában is érdekes és okos, ezért mindettől korántsem tűnik elhibázottnak a dráma – inkább olyan potenciált mutat fel, amely csüggesztő módon beváltatlan ígéret marad.

emlekfoltozok5Markó Róbert rendező előadásában a színpadi világ erős hangulatot teremt, ami olyan könnyedén magával ragad erre az egy órára, mint a patak a beleejtett zsebkendőt. Bartal Kiss Rita és Bobor Ági díszlete, egy lépcsőzetes üvegpadló-építmény egyszerre kelti áttetszőségével a légiesség, monumentalitásával pedig a helyhez rögzítettség képzetét, azaz épp olyan, mint a tündéri főszereplők, akik semmiképp sem szeretnének megszokott lakukból továbblibbenni. Ugyanígy egyszerre esztétikus és gondolatteli a patchwork, azaz a címbeli foltozást másképpen is eszünkbe juttató jelmez is.

emlekfoltozok7Markó ötletesen bontja ki a drámaszöveg helyzeteit: ami papíron egy-egy gyorsan elszálló mondat, az az előadásban ügyesen koreografált jelenetsor. Minden mozdulat egy kis, a jellemeket is továbbfoltozó geg: a lustaság vezérelte varázslatok, a két nő csipkelődése, a beérkező levelek kezelése, vagy az ugribugri gyakornok elnyújtott, majd megismételt antréja.

A kettősség pedig megvan a három színészben is. Kocsis Rozi és Ujvári Janka attól válnak igazán emberivé, ahogyan elkerülik a sematikusságot és a végletességet: morgásukban benne van a riadtság, csipkelődésükben a szeretet, gonoszkodásukban a saját sorsuk feletti félelem. Gergely Rozália hasonlóképp csak elsőre tűnik sztereotipikus, idegesítő dumagépnek, a színésznő hamar megmutatja, hogy szómenése mögött épp olyan ijedtség bujkál a visszautasítástól, amilyen azok viselkedésében is, akiket leváltani készül. És e három riadt tündérrigólány lelkének összekapcsolódása az, ami tulajdonképpen feloldja a drámát: ha a három színész nem volna ilyen érzékeny, talán nem is volnának érthetőek teljes egészükben a motivációk.

emlekfoltozok8Szép előadás Az emlékfoltozók, ahogyan szép a falevél barnasága akkor is, amikor épp lehullik az ágról. Mégis nehéz utána nem arra gondolni: még többet adhatott volna, ha, mint egy lyukas emléket, megfoltozzák a hiányzó részeit.

Kovács Bálint

(Színházi Kritikusok Céhe)

Az emlékfoltozók (Vaskakas Bábszínház)

Máté Angi azonos című meséje alapján írta: Nagy Orsolya

Látvány: Bartal Kiss Rita, Bobor Ági e.h.

Zene: Rab Viki

Mozgás: Fejes Kitty

Rendező: Markó Róbert e.h.

Játsszák: Kocsis Rozi, Ujvári Janka, Gergely Rozália

Zene: Tóth Balázs

Közreműködik: Bora Levente, Ragán Edit és Ungvári István

Győr, 2016. május 24., 300 néző

Fotók: Orosz Sándor

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?