gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Élet és irodalom

2016-10-12

Nincsenapám, seanyám (Kolibri Színház) Stuber Andrea, október

nincsenapam2Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című színdarabja mögött mintha egy magyartanárnő rejtőzne. Nemcsak azért kelti ezt a benyomást a mű, mert a kortársi ifjúsági (családi) történeten átüt a klasszikus irodalom szeretete. Hanem azért is, mert a színdarab magyartanárnő szereplőjének módfelett kritikus ábrázolásán átsejlik az élet- és iskolaismeret. A Hommonainé nevű ingerült és elfogult tanerő feltehetően nem csupán a személyiségéből fakadóan tépett idegzetű. Hozzátehette ehhez a magáét több nemzedéknyi kibírhatatlan tanulóifjúság is. Mindenesetre a pedagógusi életpályán esetünkben épp ott tart Hommonainé, hogy a maga erősen szubjektív üzemmenetében képes akár Kosztolányi Dezsőt és Karinthy Frigyest is megbuktatni, amikor a saját életművükből kell vizsgázniuk.

nincsenapam4De nem velük kell szükségszerűen empatizálnunk, hanem X-szel, az érettségi előtt álló bakfissal, akinek minden értelemben rosszul áll a szénája. Megvágták magyarból, sehogy sem jön ki a családjával, nincsenek barátai, csak a két macskája, (Kosztolányi) Dezső és (Karinthy) Frici. E leírás talán kicsit el is bagatellizálja a helyzetet, amely valójában igen súlyos. Szeretetlenség, alkoholizmus, érzelmi zsarolás, nemtörődömség, molesztálás – mindebben része van a lánynak. Sok is a rosszból. Hősnőnk menekülési útvonala irodalommal van kikövezve, ráadásul kísérői olyan kedves, ragyogó, jó humorú, sármos svihákok, mint ez a két férfi, Kosztolányi és Karinthy elmacskásítva, akárha Karinthy álmában játszadoznának.

Vidovszky György három évvel ezelőtt már megrendezte Szabó Borbála darabját, a Stúdió K-ban. Most a Kolibri Pincében vitte színre, a főszerepben ismét Nemes Annával, aki azóta mintha egy nappal sem lett volna idősebb. Szemüveges, gátlásosan zárt mozgású, nyakigláb tinilány,  akinek gyerekes hangja tökéletesen tiszta, őszinte és természetes.

nincsenapam1A Kolibri Pince – pince, és nem is látszik egyébnek. Mátravölgyi Ákos tervező beszőnyegpadlózta és kipárnázta a helyet a nézők számára, mintha csak mi is bent ülnénk a család lakásában. Mindazonáltal ez a közelség pusztán adottságnak hat. Nem tesz hozzá az érzethez. Ha kicsit messzebb ülnénk, nem lennénk kevésbé kívül, mint ahogy így sem vagyunk belül csupán az elhelyezéstől. De ettől még az előadásidő nagyon is alkalmas arra, hogy a néző kialakítsa és megvizsgálja a maga viszonyulását az adott szituációhoz és a darabban megjelenő felnőttek viselkedéséhez. Vagy ha nem felnőtt, hanem kamasznéző, akkor a főszereplő lány stratégiáját és taktikáját teheti mérlegre.

nincsenapam5Vidovszky György rendezése bizonnyal kerülni igyekezett a didaxist, és nem könnyű eldönteni, hogy ez sikerült vagy sem. Erdei Juli a maga drámai bongású alt hangjával pontosan érzékelteti a veszélyeket, amelyeket az anya jelent, aki nyilván egész életében minden baját ráteríti a gyerekeire. Tóth József nyálas mostohaapa-figurája még fenyegetőbb: sunyi, részeges és agresszív. Farkas Éva örökké csak a felszíni hullámokat elsimítani akaró nagymamája nem támasz és nem segítség. Bodnár Zoltán képében az Apa is csak megúszni igyekszik a helyzeteket, plusz még ott a Krausz Gábor játszotta önző, alamuszi és testvérietlen báty. Hogy Megyes Melinda pengeszájú, nadrágkosztümös, hisztérikus Homonnainéját ne is említsük.

Ahogy X-nek a két macska teszi elviselhetővé az életet, úgy az előadás közönsége számára is Dezső és Frici kínálják a felüdülést. Igaz, a többiek is hozzájárulnak a zenés megkönnyebbüléshez, amennyiben macskaálarcban zenekart képeznek a Pince egyik végébe épített emelvényen, s ők szólaltatják meg Monori András tetszetős muzsikáját. Ám az előadásban a tejföl így is a két cicáé, akit Szanitter Dávid és Ruszina Szabolcs domborít. Szaloneleganciával öltözve, pirosan felparázsló szivarral, kackiás rajzolt bajusszal az orruk alatt. Ez utóbbi, a bajusz egyszerre idézi a macskát és a két író korszakát. Szanitter Dezsője és Ruszina Fricije virgoncok és huncutak. Tréfálnak, idétlenkednek és együttéreznek. Egymás műveit, vagy inkább a sajátjaikat idézik, persziflálják. Megnyugtatóak és szívderítőek. Lehet olyan élet, igen, olyan kor, amikor nincs más megoldás, mint bezárkózni, remekművek társaságában.nincsenapama

Stuber Andrea

(Színházi Kritikusok Céhe)

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám (Kolibri Színház)

Szereplők: Nemes Anna m.v., Tóth József, Erdei Juli, Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs, Krausz Gábor, Farkas Éva, Megyes Melinda, Bodnár Zoltán

Díszlet-jelmez: Mátravölgyi Ákos

Zene: Monori András

Rendező Vidovszky György

Kolibri Pince, 2016. szeptember 30., kb. 40 néző

Fotók: Császár Réka és  Bottyán Marcell

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?