gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Korengedményes nyugdíj

2016-12-14

 

Frakk, a macskák réme (Vaskakas – Tatabánya)

Turbuly Lilla, december

 

Olyan öt-hatéves lehettem, amikor Bálint Ágnes a mi kis falunk könyvtárába látogatott, és dedikálta nekem a Mazsola és Tádét. Rettentő büszke voltam arra, hogy dedikált könyvem van egy igazi írótól, és ezt követően szinte vadásztam a meséire, a másik nagy kedvencem a Frakk lett. Ahogy pár évtizeddel később a vietnami keresztfiamnak is, aki végtelenítve képes volt nézni a frakkos DVD-ket. De úgy látom, a mai kisgyerekek ugyanígy vannak vele, a Frakk, a macskák réme említésére generációk szeme csillan föl. Amiben nagy szerepe van a jól eltalált karaktereknek, akár az állatszereplőkről, akár gazdáikról beszélünk.

Ha egy színház ezt a mesét tűzi műsorra, félig már nyert ügye van. Ebben az előadásban további fontos lépés a teljes győzelem felé Miareczky Edit díszlete. A kis forgószínpadra felépített egy komplett lakást nappalival, konyhával, fürdőszobával és rengeteg apró, bámulnivaló részlettel. Van itt minden a macskaajtótól a Fürge ujjak könyvéig, a régimódi borotválkozó pamacstól a konyhaszekrény belső oldalán lévő fedőtartó háromszögig. Arra is ügyeltek, hogy otthonosra korosítsák-koptassák a bútorokat. Ráadásul ez a díszlet egyben paraván is. A füles fotelekért folytatott kutya-macska harchoz például az szükségeltetik, hogy a fotelek hátulján és két oldalán legyen egy-egy nyílás, ahol be- és kisurranhatnak. A zsúfoltnak ható lakás bútorai, tárgyai pedig kiválóan szolgálnak üldözési terepként. Miareczky Edit jegyzi a jelmezeket is, amelyek követik az ábrázolási hagyományokat: kötött kardigán és kötény Irma néninek, ing, nyakkendő és házikabát Károly bácsinak.

Mindebből úgy tűnik, hogy nem szerettek volna változtatni a két karakteren: az idős házaspár régimódi, de otthonos lakásában idilli nyugalomban és szeretetben él, kizárólag a kutya és a macskák miatt civódnak időnként. Nincs szó tehát arról, hogy a mese születése óta megváltozott az életritmus és az életkorokhoz való hozzáállásunk, a mai hatvanasok-hetvenesek sokszor egyáltalán nem élnek hagyományos nyugdíjaséletet. (Pláne, hogy előbbiek még nem is mehetnek nyugdíjba.)

Persze egyáltalán nem várok ilyesféle, szociológiai újraolvasást a mesétől, de az mindenképpen feltűnő, hogy a hagyományos olvasathoz képest jóval fiatalabb színészeket választottak: Rab Viki és Szúkenyik Tamás egyáltalán nem tűnnek idős nyugdíjasnak. Önmagában ez sem lenne gond, az már inkább, hogy játékmódjuk nem tudja ezt az ellentmondást feloldani. Úgy játszanak, mintha gyerekes vonásokat sem nélkülöző idős emberek lennének. A karakterek apró trükköket eszelnek ki, hogy a saját táborukat (Irma néni a macskák helyzetét, Karcsi bácsi pedig Frakkét) erősítsék. E célból időnként settenkednek, asztal alá bújnak, vagyis rájátszanak „az időskor a második gyerekkor” mondásra. De ez a játék nem tud a természetesség erejével hatni. Középkorú színészeket látunk, akik azt játsszák, hogy gyerekes öregek, nem pedig Irma nénit és Károly bácsit.

Az állatszereplőket bábjátékkal kelti életre Ragán Edit, Gergely Rozália és Vitányi-Juhász István. A színlap nem tüntet fel külön bábtervezőt, így a bábok is Miareczky Edit munkái lehetnek. A két macskánál messze elkerüli a cukiságfaktort, Lukrécia különösen tépett, Lucifer kinézetű példány, Frakk viszont határozottan vizslaformájú vizsla. A paravándíszletben remekül mozgatják a bábokat, megteremtik a lakásban mindenhol láb alatt van egy macskafarok vagy kutyaláb illúzióját. A karakterek esetükben éppen olyanok, amilyenek az emlékeinkben élnek: Frakkot állandó lelkesedés és macskahajszolhatnék fűti, Lukrécia folyton kombinál és ármánykodik, Szerénke pedig butuska, de jóindulatúbb társa.

Kocsis Rozi rendezésében jó arányban váltakoznak a pörgős, lendületes, forgószínpaddal, Rab Viki zenéjével és a koreográfiával (Fitos Dezső munkája) is megsegített ramazurik, üldözéses jelenetek és a csendesebb részek. Míves, békebeli mesét rendezett, amit a mai kisiskolások ugyanolyan szájtátó figyelemmel néztek, mint annak idején a szüleik. Sőt nagyszüleik. Tudjuk, a gyerekek máshogy látják a felnőtteket, nekik már mindenki néni, aki elmúlt harminc. Így valószínű, hogy – a recenzenstől eltérően – bennük a főszereplőkkel kapcsolatos időtörés sem hagyott hiányérzetet.

Turbuly Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme (Vaskakas Bábszínház – Jászai Mari Színház, Népház)

Szereplők: Rab Viki, Szúkenyik Tamás, Ragán Edit, Gergely Rozália, Vitányi-Juhász István

Díszlet, jelmez: Miareczky Edit

Zene: Rab Viki

Mozgás: Fejes Kitty

Rendező: Kocsis Rozi

Jászai Mari Színház, Tatabánya, 2016. november 30. 10.30, kb. 120 néző

Fotók: Orosz Sándor

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?