gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Folytatják

2016-12-21

 

Már megint kezdik! (Kolibri Színház)

Stuber Andrea, december

 

A statisztikák alapján könnyen elképzelhető, hogy egy általános iskolai osztály tanulóinak többsége nem szabályos, “törvényes” vagy egész családban él. Ilyenformán tehát villámtréfa szinten is jó ötletnek tűnhet olyan történetet kigondolni, amelyben az a rendkívüli gyermekstátusz, hogy a szülők nem váltak el, vagy elváltak ugyan, de újra összejönnek. Evvel a szituációval dolgozik Kirsten Fuchs, az 1977-ben Karl Marx Stadtban született német írónő, akinek Már megint kezdik! című díjnyertes művét a berlini ősbemutató után elsőként a Kolibri Színház mutatta be. A 12 éves főszereplő, Hinks azon izgul, hogyan lesz most, amikor elvált édesapjával váratlanul összefutott az előszobában, mégpedig alsónadrágban. (Mármint nem Hinks volt alulöltözve.)

A produkció a kiskamasz közönséget célozza meg, s ez valószínűleg a lehető legnehezebb vállalkozás. Egy mai 12 éves gyerek Misi mókust, Kippkoppot, Mohát Páfrányostul már talán kikérné magának, viszont az ifjúsági előadásokhoz esetleg nem elég érett még. Ilyen értelemben a Már megint kezdik! – van bizonyos durcás vagy nyűgös felhangja a címnek – megfelelő pillanatot, adekvát élethelyzetet ragad meg: azt, amikor az elbizonytalanodott családi viszonyok közepette a gyerek számára a baráti társaság válik elsőszámú referenciacsoporttá. Hicks és barátja épp nyitnak mások; szintén nem problémamentes lányok felé, miközben a fiú egy koraérett kis lovag empátiájával kezd viszonyulni az édesanyjához.

Nizsai Dániel, Lendváczky Zoltán

A darabot a Kolibri Pincében vitte színre Laboda Kornél, s a helyiség értelemszerűen be is határolta a lehetőségeket. Ahogy legutóbb a Nincsenapám, seanyámnál, úgy most is a keskeny, hosszabbacska játéktér két oldalán ülünk. A pást egyik végén a máshová vivő tér kezdete, a másik vége a zenélés helye. Az első jelenet máris a „helyben vagyunk” érzetét kelti, amennyiben Hicks és Janis úgy bicikliznek, mintha be lennének betonozva, és tapodtat sem haladnak nagy tekerésük közepette. Juhász Nóra díszlete ugyanis olyan ívelt építmény, amely gördeszkapályára emlékeztet, s a fiúk hanyattfekvő helyzetben dugják a lábukat egy-egy lyukba, így teremtve meg a kerékpározó alaphelyzetet. A gördeszkának is van azért egy jelenése: Nizsai Dániel Janisa úgy játszik egy picike gördeszkával, mint ahogy régebbi korok kisgyerekei a kedvenc matchboxukkal játszottak. (De a gördeszkát legalább a magamfajta hajlott korú néző is felismeri. Ezzel szemben abból, hogy „a Galvatron, az végülis a Megatron, csak az Unikron szerelte össze újra?” jószerével csak a kötőszavakat értem.)

Mult István

A két barátot két illúziókeltő fiúszínész, Lendváczky Zoltán és Nizsai Dániel adja. Biztonságosan haladnak azon a szűk mezsgyén, ahol a figurák nem gyerekesek, hanem a korukkal önazonosak. Barátságuk annyira tetszik erősnek, amennyiben ebben a korban a kapcsolat tartalma erre módot adhat. Nemcsak kettesben látjuk őket, hanem az iskolai közegben is, ahol a fiúk Mult István különböző szakos tanárfiguráin gyakorolják az ember- és tanárismeretet. A jószándékú Wolffal szórakoznak, az orosz akcentussal beszélő tesitanárral szemben viszont óvatosabbak. Bizonyos felnőttfájdalommal konstatálom, hogy a matektanárnak nincs becsülete előttük, pedig Mult István igazán figyelemreméltó előadó. Kifejezetten plasztikusan, sőt magával ragadóan magyarázza el a számrendszereket. (Lehet persze, hogy lelkesedésembe belejátszik a személyes elfogultságom: mindig szerettem a különböző számrendszereket.)

Kőszegi Mária, Alexics Rita

Akik a lányka vonalat képviselik: Alexics Rita Valerie-ként kissé mondvacsinált problémát és erőltetett hátrányos helyzetet kapott. A Rikét játszó Kőszegi Mária ezúttal is pontosan hozza a kislányt – akárcsak néhány színházzal odébb, a Jurányiban a Napraforgóban. Tud illúziótlan, érzékeny, szeppent és gúnyos lenni. Benne rejlik a női változat. Arról a tekintetről valószínűleg külön drámát lehetne írni, amivel a két lány nézi a Hinks anyját alakító Tisza Beát, amint hirtelen felszabadulásában táncolni kezd a padláson.

Nizsai Dániel, Lendáczky Zoltán

A Már megint kezdik! hiánytalanul beleillik a Kolibri Színház működésének ama vonulatába, amelyben valós, felismerhető élethelyzeteket és gyerekrészről megoldhatatlan problémákat mutatnak kiskorú nézőknek. Az előadás szűk egy óra, ami nem repül.

Stuber Andrea

(Színházi Kritikusok Céhe)

Kirsten Fuchs: Már megint kezdik! (Kolibri Színház)

Szereplők: Nizsai Dániel, Lendváczky Zoltán, Mult István, Kőszegi Mária, Alexics Rita, Tisza Bea

Dramaturg: Faragó Zsuzsa

Díszlet: Juhász Nóra

Jelmez: Szűcs Petra

Zeneszerző: Preiszner Miklós

Rendező: Laboda Kornél

Kolibri Pince, 2016. december 3., kb. 40 néző

Fotó: Bottyán Marcell

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?