Gengszter nagyi (Budapest Bábszínház) Zappe László, október
Dupla-, ha nem triplafenekű mese a Gengszter nagyi. Nem tudni, hogy az alapvető fikción belül hol végződik a valóság, és hol kezdődik a mese. Az még világos, hogy a szülők, akik hetente egyszer valamiféle televíziós táncverseny révén kikapcsolódni szeretnének, ilyenkor a nagymamához viszik a tizenegy éves fiukat. Aki ezt nagyon utálja, úgy tudja, a nagyi nemcsak unalmas, de eléggé ocsmány is, legalábbis az író, David Walliams tudósítása szerint. Kelkáposztaszaga van és folyton pukizik. Eddig nyilván a natúr életben vagyunk vastagon. Ráadásul őt is nagyon zavarja, hogy nem tud mit kezdeni a csőszerelőnek készülő kiskamasszal, akit leginkább a vízvezetékek, csatornák érdekelnek.
Ám az egyik ilyen kibírhatatlannak ígérkező alkalommal a fiatalember nagy felfedezést tesz: a nagyi egy régi kekszes dobozban gyémántokat rejteget. A nagyi pedig fölfedi a titkot: ő valójában egész életében hírhedett ékszertolvaj volt, a Fekete Macska, akit soha sem kaptak el. Nyilván itt kezdődik a mese. A nagyi meséje. Eldicsekszik furfangos kalandjaival az első lopástól kezdve. Macskaügyességgel mászott be mindenhová, ahol értékeket rejtegettek. Csak a koronaékszerekhez nem tudott eddig hozzájutni. Ezzel a hírrel be is indítja a gyermek ambícióját. Akinek még kapóra is jön a csövek és csatornák iránti érdeklődése. És ez már megint más, kettejük közös meséje, története. A Temze felől a palota csatornarendszerén át jutnak el a kincsekhez, még a királynővel is találkoznak. De mindeközben a valóság is halad a maga útján, a természet is teszi a dolgát, a hetvennyolc éves nagymama megbetegszik, kórházba kerül, szóval a kalandos-humoros-vicces történet érzelmes-fájdalmas véget ér.
A nagy sikerű angol gyerekkönyvszerző természetesen nem színdarabot írt, hanem regényt. Készült belőle persze film is, színházi előadás is Angliában. A Budapest Bábszínházban azonban saját változatot játszanak, amelyet Gimesi Dóra készített, kellő humorral és életismerettel, és figyelemmel a magyar gyerekek és főképp szüleik érzékenységének határaira, tűrőképességére is.
Hoffer Károly bábszínpadi látványvilága és rendezése pedig minden szempontból telitalálat. Nemcsak a környezet, a bútorok, de olyan használati tárgyak, mint például a telefon, egymásba tolt csöveket formáznak. A csővilág, amelyben a történet lezajlik, amely mindent körülfog, egyfelől érezteti a mai élet, a szülők világa műviségét, rideg iparszerűségét, másfelől egy összerakós játékra is emlékeztet, amiből a gyerekek szoktak mindenfélét készíteni. De mindenekelőtt utal a főhős mániájára, a víz- és csatornacsövek dzsungelére.
Lényegi gondolatot sugall az, hogy egyetlen bábu szerepel, és az éppen a főhős, aki idegennek, sokszor elhagyatottnak érzi magát az unalmas rutin szerint járó életben. De praktikus szempontból is szerencsés választás, tulajdonképpen kézenfekvő megoldás ez a gyerekszerep gondjára. A báb pontos, éppen a megfelelő mértékben elrajzolt karikatúra, és Szolár Tibor külseje, hangja ugyancsak alkalmas arra, hogy a kiskamasz stílusát, lelkét megidézze. Blasek Gyöngyi pedig nemcsak a szeretni való nagymamát adja maradéktalan illúziót keltve, de azt a kitalált személyiséget, a vagány gyereket, a romantikusan merész, kalandvágyó, kalandoknak élő örökfiatal lelket is természetes hitellel sugározza. Ács Norbert és Ellinger Edina az utálatos, a gyereket meg nem értő szülőket teljesen normális átlagemberekké formálják. Az anya kicsit mulatósabb, erőszakosabb, érdekérvényesítőbb, az apa jámborabb, konfliktuskerülőbb, puhább egyéniség, de végtére csak heti egy-két órai kikapcsolódásra vágynak.
A mesének természetesen tanulsága is van, de nem azért szeretjük. Az előadás nem is rágja a szánkba. Inkább átélni segít a nemzedékeken átívelő érzelmi kapcsolatokat.
Zappe László
(Színházi Kritikusok Céhe)
David Walliams: Gengszter nagyi (Budapest Bábszínház)
Bábszínpadi adaptáció: Gimesi Dóra
Szereplők: Szolár Tibor, Blasek Gyöngyi, Ellinger Edina, Ács Norbert, Juhász Ibolya, Pethő Gergő, Teszárek Csaba, Wagner-Puskás Péter m. v.
Zene: Pirisi László
Koreográfia: Szöllősi András
Látványtervező, rendező: Hoffer Károly
Budapest Bábszínház, Játszó-tér, 2016. október 3., mintegy 100 néző
Fotó: Gálos Mihály Samu
