gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Mákos patkó és édes alma

2017-07-22

 

Jancsi és Juliska édesálma (Magamura, Hepp Trupp)

Turbuly Lilla, július

 

Nekeresden túl, de Gombosszegen még kicsit innen van egy zalai falucska, Hottó. Arról is nevezetes, hogy a mindössze 360 lakosából két bábtársulat is kitelik. Ez a falu ad otthont ugyanis a Ziránó Színháznak (Varga Péter és Pfeifer Zsófia családi társulatának) és a Magamura Alkotóműhelynek (Boráros Szilárd és Boráros Milada szintén családi bábműhelyének). Most már hagyomány, hogy július közepén megszervezik a Hottói Bábparádét. Ilyenkor egyetlen napra Hottóra gyűlik a bábos társadalom, hiszen a fellépőkön kívül sokan mások is eljönnek erre a találkozóra. De ugyanilyen fontos, hogy a falunak megmutatják az új munkáikat, és lehetőséget teremtenek egy közösségi ünnepre.

Az idei Bábparádé egy hirtelen jött zivatarral és futólépésben sátor alá meneküléssel kezdődött, de amíg a nap ki nem sütött és a mindenkinek jutó lángos ki nem sült, lehetett az árnyjáték technikát próbálgatni Boráros Miladával a faluházban.

A zivatar elvonultával pedig már kezdődött is a Magamura Alkotóműhely és a Hepp Trupp közös előadása, a Jancsi és Juliska édesálma. A Grimm testvérek ismert meséjét Boráros Milada írta át egy mai család történetévé és ő az előadás rendezője is. Itt nem a szegénység miatt teszik ki az erdőbe a gyerekeket, hanem maguk kódorognak el egy családi perpatvar után, ami azért tör ki, mert mindenki a vacsorát követeli, de a háztartással egyedül bajlódó anyukának senki sem segít. Sőt, a gyerekek a frissen kitakarított lakást villámgyorsan romhalmazzá játsszák, miközben folyamatosan egymást adjusztálják. Majd – álmukban legalábbis – meglépnek a szülők munkára nevelési kísérlete elől, így kerülnek az erdőbe.

Az eredeti meséhez képest ez az átirat sokkal szelídebb és némileg didaktikus: a rivalizálás helyett a testvéri összekapaszkodást állítja példának, hiszen Jancsi és Juliska csak közös erővel menekülhetnek meg a boszorkány házából, a játék végére pedig lustaságukat is levetkőzik, és önként bekapcsolódnak a házimunkába. Cserébe viszont egy olyan történetet kapunk, amellyel a gyerekek valószínűleg jobban tudnak azonosulni, hiszen a mindennapokról szóló keretjátékban a saját életükre is ráismerhetnek. (És ezzel nem azt mondom, hogy az eredeti változat, a szegénység miatt vagy más okból utcára, erdőbe kitett vagy otthon éhező gyerekek története manapság csak a mesék világában lenne fellelhető, tudjuk, hogy sajnos nem így van.) Az eredeti meséből átvett rész itt a gyermekek álmában történik meg. A kerettörténet realitását és a mézeskalácsos-boszorkányos erdei kaland álom voltát a cím is hangsúlyozza.

Boráros Szilárd tervező a történet két síkjához igazodva kétféle bábot tervezett: a családtagok realista bábjaihoz képest a boszorkány mintha több rémisztő mesehős keveréke lenne. A feje amellett, hogy méretes vasorra fontos szerepet kap a történetben, mintha a Piroska és a farkasból idekerült, magát nagymamának álcázó farkasfej is lenne egyben. A vasorrhoz kötődik egyébként az előadás egyik legviccesebb nyelvi leleménye: a kamrában lelt mákos patkóról kiderül, hogy valójában patkós mágnes, így alkalmas arra, hogy a boszorkányt az orránál fogva rabul ejtse.

Kettősség jellemzi a díszletet is: a családi ház apró, realista részletei (egy fotel vagy éppen egy porszívó) mellett az erdő ábrázolása kevésbé konkrét, kevésbé szögletes, íveivel, gömbölyödéseivel több teret enged a képzeletnek. Részekből áll össze, mégis, a természet végig egységet alkot, a teremtett környezet, a család háza azonban kezdetben négy különálló helyiségből áll és csak az előadás végére válik egyetlen házzá, négy ember közös otthonává.

A marionett bábukkal zajló játék összetett feladat elé állítja a két bábszínészt, Nagy Viktória Évát és Schneider Jankót. Öt szereplőt játszanak el ketten, vagyis öt bábut mozgatnak, sokszor mondatonként hangot váltanak hozzájuk, miközben folyamatosan átrendezik a díszletet, zenélnek és énekelnek. Ettől az egész előadásnak van egy sajátos mozgáskoreográfiája. Ahogy a másik kezébe adják a bábot, idetesznek, odavisznek egy díszletelemet, madarat reptetnek, erdőt növesztenek, közben szinte tánclépésekben kerülgetik egymást. A legkarakteresebb szereplő persze a vasorrú bába, akinek Schneider Jankó ad igen csak egyedi hangot és lelket(lenséget).

Takács Dani zenéje sokat hozzátesz az előadás hangulatához, ahogy a dalszövegek humora is.

A Grimm meséhez képest a Jancsi és Juliska édesálma jóval könnyedebb és vidámabb történet, igényes, az előadás minden részletére odafigyelő kivitelben. Nem sós, de nem is mézeskalács-édes mese, inkább, mint a friss gyümölcs, mondjuk, egy édes alma. Jólesett utána a lángos, csak azt bántuk, hogy a Tintaló Társulás Horgászni tilos! című előadását nem volt időnk megvárni, pedig a világítótornyot már felállították hozzá a focipályán.

Turbuly Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

Jancsi és Juliska édesálma (a Hepp Trupp és a Magamura Alkotóműhely előadása)

zenés marionett játék

Játsszák: Nagy Viktória Éva és Schneider Jankó

Tervezte: Boráros Szilárd

Zene: Takács Dani

Írta és rendezte: Boráros Milada

2017. július 15. Hottói Bábparádé, Hottó, Faluház, kb. 70 néző

Fotók: dr. Németh Szilveszter

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?