gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

A Németh Ilona-féle szemek

 

Bábképzetek (Műcsarnok)

Magyar Katalin, szeptember

 

Vajon elválaszthatóak-e a színházi előadás összetevői (fej-tor-potroh, akarom mondani: díszlet, jelmez, zene, báb) az előadás egészétől, hogy múzeumi kiállításon mutassák be azokat? Élvezhetőek-e a jelmezek és a többi elem külön, elszakítva az egésztől, amelyből vétetett, s nem lesz-e unalmas, élettelen valami, amit az előadásokat ismerő látogató ugyan nosztalgiával szemlél, ám a többiek csak jeges udvariassággal nézegetnek?

Nos, Németh Ilona csodás, egyedi bábjaira sok minden jellemző, de az akadémiai emelkedettségű unalom biztos nem. Az életmű-kiállítás főszereplői – bár láthatóan sóvárognak eredeti közegük, s a mozgató emberek keze-teste után – tele vannak erővel, energiával, s mind csinálnak valamit: csimpaszkodnak, lógicálnak, táncikálnak, bújnak, nyúlnak, súgnak, és búgnak, hegedülnek, repülnek, lovagolnak, bicikliznek, simogatnak, matatnak, másznak. Kék fejű Othello (akarom mondani Kandalló) öleli-fojtja szende kedvesét, Hamupipőke rollerezik a királyfiba kapaszkodva, csupacsipkébe bújt Csipkerózsika tréfikál csipke függőágyban rémült családjával, s blúzmadarak repdesnek az ajtó felett; ám „aki” csak révetegen, sértetten, avagy terveket szőve néz maga elé, az is csupán pillanatokra pihen meg, hogy majd, ha épp nem nézünk oda, kinyújtóztassa tagjait.

Apropó nézés: e bábok egyik legfőbb, sokat emlegetett jellegzetessége a hatalmas szem, a kifejező tekintet. Legyen az vidám, gonosz, furmányos, vagy megtört, ezek a szemek megfognak, s bevonnak a játékba. Szintén fontos ismertetőjegy, hogy mindegyiküknek különböző, karakteres arcocskája van kis, pisze, krumpli, vagy épp horgas orral, bumfordi vagy finom vonásokkal – s hogy e fejecskék hogyan készülnek az egyedi gipszformákba ragasztgatott papírlapok által, azt is jól megfigyelhetjük a második teremben levő műhelyasztalnál.

S hogy miként lehet bemutatni ezeket a bábokat mint színházi előadások részeit? Sajnos nem nézegethetünk a kiállításon kis videókat, hogy megérezhessünk valamit az előadások hangulatából, de az előcsarnokban legalább láthatunk egy televíziós animációt, a Szekrénymeséket, melynek szereplői is ott találhatók a közelben. Néhány szép fekete-fehér fényképen azért megfigyelhetjük a színészeket és bábjaikat „működés közben”, az arcok a bábok mögött-mellett sok mindent elárulnak a kapcsolatukról.

A tárlat egymástól némiképp elkülönülő installációi érzékeltetik a különböző előadások figuráinak és kellékeinek egymáshoz való viszonyát, s külön kis világokat teremtenek a vidám társaságoktól a baljóslatú enteriőrökig. Az első terem a bevezető folyosóval együtt a gyermekelőadások színtere, a Stúdió K saját, és a Nemzeti Színházban egykor vendégeskedő produkcióival, mint a Varázsfuvola-mese, a Császár új ruhája, a Kelekótya Jonathán, a Rózsa és Ibolya, a Picasso festményei, s bábjai ihlette Maya hajója, továbbá a Chagall képi világát megidéző Szamár a torony tetején. A második terembe kerültek a felnőtteknek szóló előadások, a szolnoki Házitanító egészalakos figurái, a parodisztikus Vakkacsa-tojások, s a komorabb Józanok csendje, valamint a Svejk óriásrovara, mely a Németh Ilonával készült interjú megnézésére szolgáló monitor tetejéről néz ránk sandán. Néhány raklap segítségével választották le az utolsó tér, a Szép Ernő írásaiból készült Emberszag barakkját (Szkéné Színház – Vádli Társulat – Füge), benne a horgasztott fejű, sárga csillagot viselő férfiak szívszorító sokasága s az előadás fotói.

A szeptember 24-ig nyitva tartó életmű-kiállítás természetesen nem törekszik, nem törekedhet a teljességre, négy évtized munkáinak bemutatása sok is lenne a jóból (ráadásul a korai darabok már nincsenek is meg), így csak a legkedvesebb, legjellemzőbb figurákkal találkozhatunk alkotójuk és Bán Ildikó kurátor jóvoltából. Szeretettel készült, s szeretni való bábokkal szemezhetünk, a képzőművészetből táplálkozó, ám a művészallűröket elkerülő fickókkal, akiket szinte lehetetlen a határozott tiltások ellenére kíváncsiságból, vagy „játszásiból” meg nem érinteni.

Magyar Katalin

(Színházi Kritikusok Céhe)

Bábképzetek – Németh Ilona színházi bábmunkái

Műcsarnok, 2017. augusztus 23. – szeptember 24.

Nyitva tartás: kedd-vasárnap 10.00-18.00, csütörtök 12.00-20.00, hétfőn zárva

Fotók: Cserje Zsuzsa

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?