gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Droidszínház

 

Ann-droid (BANDART)

Proics Lilla, december

 

A BANDART nevű kétszemélyes formáció Ann-droid című családi előadását láttuk a MÜPA sátorban, a jégkoripálya mellett.

Tóth-Zs. Szabolcs, Lengyel Katalin

A történetet narrátor beszélte el, amit a szereplők illusztráltak. Papp János kellemes orgánumú, nyugodt tempójú beszélő, kicsit még a somogyi tájjelleget is kihallottam, szóval szerettem hallgatni, úgyhogy zavarba ejtett kezdésként, ahogy „játékosan” azzal fenyegetőzött, hogy semmit nem ismétel meg, tehát figyeljünk. Megátalkodott gonoszként azonnal tudtam, hogy számos elem fog ismétlődni.

A sztori az Artúr nevű szakállas tudós (Tóth-Zs. Szabolcs) bemutatásával kezdődött, akiről megtudtuk, elhagyta a felesége és a lánya, ezért épített magának egy robotlányt. Hát… nem tudom, mit mondana erre egy pszichológus, mindenesetre engem sokkolt. A színlap egyébként Pinokkió-parafrázist említ, ami magamtól eszembe nem jutott volna, hiszen Dzsepettó egészen más módon tett szert a síró fából kifaragott bábura – kétségkívül a történet egy későbbi fordulatában a robotlány is életre kelt, ahogy Pinokkió a mese végén, na de Frankenstein lénye is. S ahogy Collodi meséje nem ugrott be, úgy a Kékszakállú herceg vára igen, amikor Ann-droid, a robotlány betért a tiltott szobába – aminek persze csak annyi értelme volt, hogy a történettel arra mutassanak rá: a szófogadatlanság helytelen. Nem tudom, mennyire korszerű állítás ez – ha jobb híján pedagógiai indíttatásként próbálom ezt a fordulatot értelmezni –, pláne a büntetéssel együtt, ami úgy szólt, hogy tegye jóvá a hibáját, akár épsége kockáztatása árán is. Nem aprítom tovább a történetet, amelyet a BANDART dolgozott ki, mert ez csak egy eleme, kétségkívül lényeges eleme egy színpadi munkának, de elég komoly károkozást lehet véghezvinni, ha ez a munka, különösen egy gyerek / családi előadásnál nem elég végiggondolt alapokra épül.

Mindez azért sajnálatos, mert az előadás üres színpad mögé vetített látványvilága kedves, egyszerű, az ingyenes számítógépes játékokhoz képest gusztusosabb szcenika volt (Tóth-Zs. Szabolcs munkája), amelyhez folyamatosan kapcsolódtak is az előadók. A teret ekként aránytalanul használták: leginkább a hátsó vetítőfelület előtt voltak kénytelenek játszani – ami önmagában egyáltalán nem lett volna baj, inkább a végiggondolatlansága, bizonytalansága volt zavaró. Az előadás elején, amikor még nem kezdődött el a vetítés, ugyanúgy nem világították be a teret, mint ahogy később érthető módon a vetítés miatt: így félsötétben ment le az első jelenet, anélkül, hogy ennek bármi értelme lett volna. Tovább fokozta a bizonytalanságot, hogy a nyilvánvalóan fiatal professzor ki tudja, miért: guruló járókerettel érkezett, amelyet néhányszor ide-odamozdított ok és cél nélkül, mindezzel csak elrontotta az üres teret – ami adott esetben lehetett volna erős kép és erős állítás.

Az alapötlet egyébként, hogy valaki élő figuraként belépjen egy számítógépes játékba, figyelemreméltó és izgalmas, és ebből a szempontból az is releváns, hogy a robotfigura nem beszélt, azonban a közel egyórás, színházinak gondolt előadás így mégis deficitesnek tűnt. Annál is inkább, mert a futó rajzfilm erősebb, érdekesebb volt, mint a technikailag nem különösen megerőltető, hozzá kapcsolódó mozgás, amit a történet első felében Lengyel Katalin kétsoros görkorcsolyában igyekezett bemutatni. Ann-droid mozgásai semmitmondók, bizonytalanok, untig ismétlődők voltak, mert Lengyel Katalin kezdő szinten korcsolyázott, egyszer szegény fenékre is esett – talán alacsonyabb ABEC számú csapágyakkal könnyebben boldogult volna.

A többi technikai alkalmatosság, a magától guruló, villódzó golyó és a figuraként szálló drón, továbbá a lila füst semmi érdeklődést nem váltott ki belőlem, úgyhogy inkább eltűnődtem néhány emlékezetes gyerekelőadáson, amelyben egészen másféle csodák estek meg.

Proics Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

Ann-droid – Egy robotlány csodálatos kalandjai (BANDART Társulat)

4 éven felülieknek

Történet / ötlet / rendezés: BANDART
Animáció / programozás / előadó: Tóth-Zs. Szabolcs
Koreográfia / előadó: Lengyel Katalin
Narráció: Papp János
Jelmez: Weszelovszky Anna
Hardver tervezés: Harsányi Réka
Zene: Alpár Balázs

MÜPA Sátor, 2017. december 2., kb.270-280 néző

Ön megosztotta már?

One Response to Droidszínház

  • A produkció létrehozójának hozzászólása:

    “Ez a kritika sajnos inkább az írójáról mesél, mint a darabról. Nem csak feltűnő tévedések vannak benne:
    – Artúrnak hívja Alfrédot,
    – “épsége kockáztatása árán” – semmi ilyesmi nincs a darabban,
    – “ok és cél nélküli tologatás”, ill. “fiatal tudósnak minek járókeret” – fel sem tűnik az írónak, hogy minden eszköz, kellék onnan, a guruló szerszámosládából kerül elő,
    – “elhagyta a felesége” – nem hangzik el a darabban,
    és folytathatnám.
    Nem csak az ordító hibák miatt bosszantó ez az írás, de a személyes rosszindulata miatt is. Feltűnő, hogy észre sem veszi a helyszín sajátosságait, hogy nem ide készült a darab, a 270 fokban élvezhető cirkuszi produkciókhoz kialakított teret kellett az előadóknak egy 90 fokos műfajjal kitölteniük. A görkorcsolyázásra alkalmatlan padló is nyilván a darab része, minden bizonnyal így lett kitalálva. Ráadásul még ebben is téved, mert a kezére huppanva támaszkodott meg, nem fenékre esett, és onnan emelkedett fel tápászkodás nélkül. Ilyen mentést rég láttam és nem kezdőtől.
    Már csak remélni lehet, hogy mindenki fenntartásokkal kezeli az ilyen régi iskolás, elfogult írásokat.
    A kritikára magam részéről kettes alát adnék, a “gusztusosabb szcenika” miatt, és valószínű íratnék röpdolgozatot minden előadás után, amiről írni tervez, hogy az alap helyzetek, nevek, tér, dramaturgia legalább nagyjából stimmeljen. Tartok tőle a többin nem ilyen egyszerű javítani.”

    Tóth-Zs. Szabolcs
    BANDART
    az előadás alkotója és résztvevője

Vélemény, hozzászólás?