gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Érintőnégyszög*

 

A Négyszögletű Kerek Erdő (Liliput Társulat)

Proics Lilla, január

 

A nagyváradi Liliput Társulat előadása eszembe juttatta az örök talányt: vajon milyen lehetett A Négyszögletű Kerek Erdő című előadást kisgyerekként átélni. Felnőttként gondolkodható volt.

A gyermekszínházi előadások akkor jók, ha a gyermekeknek és a felnőtteknek is jók, azaz mindenkinek egyidejűleg kínálnak érvényes réteget. *Ha egy négyszög szemközti oldalainak összege egyenlő, akkor a négyszög érintőnégyszög. Ebből alighanem csak az szorulhat magyarázatra, miért kellene egy gyerekelőadásnak felnőttkompatibilisnek is lenni: talán mert a jó mese olyan mintákkal és állításokkal bír, amelyeket felnőttként is fontos újragondolni, megerősíteni, átérezni, megtanulni. Gyakorlatiasabban pedig állítom, amivel persze sokan vagyunk tisztában, hogy Lázár Ervin úgy tud figurákat és helyzeteket leírni, mint a legnagyobbak, meséiben sűrű társadalom- és lélektudomány van, ráadásul báj. A szövegei talán éppen ezért kínálják is magukat színpadra.

Balogh Judit

Az általam eddig látott változatok kevésbé nyúltak ilyen radikálisan a szöveg egészéhez, mint ahogy néhány évvel ezelőtt a veszprémi Kabóca Bábszínház előadásában, majd a nagyváradi Liliput Társulat mostani munkájában (feltételezem, ugyanabból a szövegkönyvből dolgoztak): igyekeztek megőrizni több cselekményt, a karakterformálást a tervezőkre és a színészekre bízták. Szabó Attila átíró, rendező a figurákra helyezte a fókuszt.

Kis ideig azt hittem, hogy hosszú és vontatott a bevezető, amelynek során a szereplők sorra elmondják a sztorijukat, hogyan kerültek a négyszögletű kerek erdőbe. Ettől, mint valami csoportterápián, lett is egyfajta sablonossága az egésznek, azonban azzal, hogy jelezték, egy zárt világot látunk, amit Erzár király (mintegy Lázár Ervin) éppen ír, nyitogat ki, hogy lássunk be, belé (a dédelgetett emlékeibe), egy új változatot teremtettek a kisregény apropóján, amit egyébként a színpad szélén jelenlevő zenész is strukturált, élvezetesen. (Ha nem lettek volna zenei bejátszások, nem hiányoltam volna őket).

Felnőttként azt láttam, hogy a különböző okok miatt a társadalom peremére kerülők története boldog fordulatot vesz azzal, hogy eljutnak a Négyszögletű Kerek Erdőbe, és a játékot figyelve morfondírozhattam azon, mi is ez a hely, lehet-e valóságos, konkrét, vagy mi történik velük, hogy ide vetítik, vágyják, űzik magukat. Tulajdonképpen meglepett, eddig mennyire nem hallottam ki a könyvből és az előadásokból, hogy ez ilyen rettenetesen szomorú; netán Szabó Attila olvasta ennyire nekikeseredettnek Lázár Ervint.

Erzár király figurája eleinte gyanúsan nagyokat sóhajtozott, kínlódott, forgolódott, mit is találjon ki, írjon meg, de egy gyerekelőadást valószínű, nem lehet nagyon halkan és finoman elkezdeni. Aztán később nem is éreztem soknak ezt az önsajnálatot, pláne hogy kiderült, ez a fájdalom azoknak a sajnálata, akiket éppen írt – és akik nagyon is ismerős alakok, itt élnek velünk ebben a városban is. A Kerek Erdő lakói pedig kisebb-nagyobb átállások után tényleg terápiásan vallottak magukról sorra, de mindegyikük története megérintett, mert a színészek bár kedves, karakteres jelmezeket viseltek, olyan hétköznapian keresetlenül mondták, mondták, mit éltek át, hogy nem maradt reményük más, mint idejönni, ami szinte zavarba ejtő volt.

Nem tudom, a kisebb, nagyobb gyermekek mit vettek ebből észre, illetve ők milyennek érezték a meneküléstörténeteket. Mindenesetre figyeltek, az átállásokat, a bohóctréfaszerű átkötéseket pedig élénken nevetgélve követték. Ők alighanem a csoportos cirkuszi produkcióknak is beillő részeket figyelték attrakcióként – amelyek ténylegesen ráismerhető bohóc-, akrobatikus- vagy állatszámok voltak színházi térbe helyezve –, és a személyes történeteket gondolhatták átkötésként: éppen fordítva, mint ahogy én. A szemközti oldalak összege egyenlő volt.

Proics Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő (nagyváradi Szigligeti Színház Liliput Társulat)

Színpadra írta és rendezte: Szabó Attila

Szereplők: Hanyecz Debelka Róbert, Csepei Róbert, Daróczi István, Balogh Judit, Németi Emese, Stéfán Bodor Mária, Lélek Sándor Tibor, Birtalan Katalin, Oláh Anikó Katalin, Varga Imre

Tervező: Kasza Julianna
Zeneszerző: Csernák Zoltán Samu
Koreográfus: Györfi Csaba
Rendezőasszisztens: Ozsváth Zsuzsa

Bethlen Téri Színház, 2018. január 21., kb. 100 néző

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?