gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Színterápia

 

Cerka Tinka és a szürke Lord (Latinovits Színház, Szamárfül Projekt)

Turbuly Lilla, március

 

Kolorító színes ország, ahol az ég kékjéért és a fű zöldjéért Don Aquarell felel. Van is keveredés, amikor a kislánya, Tinka beszabadul a műtermébe, és össze-vissza pancsolja a színeket. Ennél nagyobb már csak akkor lesz a baj, amikor Lord Grafith szürke porral fújja be a felhőket, a várost és az ott lakók kedélyét.  Miklya Luzsányi Mónia és Miklya Zsolt mesekönyvét – a színlapból legalábbis úgy tűnik – a négy színész írta át színpadra, és a rendezés is közös munkájuk.

Ez az alkotóközösség érződik az előadáson. Sok jó ötlet, kreativitás, játszókedv jellemzi, igényes a látványvilág és a zene, a nézőt magával sodorja a mese és a színészi játék. Vannak azonban kisebb ügyetlenségek, amelyeket egy külső szem talán segített volna kiküszöbölni.

Ez a kettősség már a díszletben is jelen van. Egy kinyitott fregolihoz hasonlatos szerkezetet használnak, amelyet színes táblák fednek, ezeket akasztják le vagy fordítják meg, cserélik szürkére, ha a játék úgy kívánja. Az ötlet jó, a megvalósítás néhol nehézkes. Vonzó a fregoli alján látható színes, vidám városmakett is, az első néhány sorból biztosan rendesen látható, hátrébbról azonban már túl kicsinek tűnik. De tudnak még egyet csavarni ezen a díszleten, amikor színes fényekben villództatják Printer, a modernkori mágus jelenetében, és ekkor az egyszerű színpadtechnika ellenére tényleg illúziókeltő varázslat születik.

Két szereplőt játszik báb: Tinkát és barátját, az aranyszőrű, repülő malacot. Tinka bábja cserfes, talpraesett kislány, jól illik hozzá Bohoczki Sára hangja és karcos játékstílusa. A többi karaktert Bognár Anna, Bernáth Dénes és Hajmási Dávid színészi játékkal jelenítik meg, úgy, hogy egy színész négy szereplőt is játszik, tehát folyamatosan váltaniuk kell a karakterek között. Talán ennek is betudható, hogy Pánik Pál és Paula, a két pánikmadár egyszer csak eltűnik a történetből. Igaz, nézhetjük úgy is, hogy az ő történetük ott lezárul, és ezután veszi kezdetét a Lord Grafith feltűnésével kezdődő meseszál, mégis, dramaturgiai hiányt okoz, hogy a tarkabarka madarak ebből a szürkülésből kimaradnak. A mesekönyvben a szerepük jóval kisebb, itt azonban ők azok a szereplők, akik inkább a felnőttekhez szólnak a maguk xanaxos, pánikbetegségtől sújtott házassági problémáival. Mintha jelenetük a felnőtt nézők kedvéért került volna be a színdarabba. Ami nem baj, csak hiányzik ennek a vonalnak a végigvitele.

Mindenkinek van jobban és kevésbé testhezálló szerepe. Bognár Anna Signorina Temperaként, Bernáth Dénes Lord Grafith szerepében, Hajmási Dávid a költő, Dactilus bőrébe bújva különösen emlékezetes. Mivel zeneszerzőt sem tüntettek fel a színlapon, a közös munkát dicsérik a hangulatos, könnyen megtanulható dalok, amelyeket Miklya Zsolt verseihez írtak. Nem kell nagy rábeszélés, a gyerekek örömmel kapcsolódnak be az egyik, jókedvet és így színesebb napokat varázsló dalba.

A nézőket más módon is igyekeznek bevonni az előadásba: a kezdés előtt mindenkit arra biztattak, hogy rajzoljon, ehhez pedig nem színes, hanem szürke grafitceruzát kaptak a gyerekek. Az elkészült rajzokat aztán magukkal vitték az előadásra, és a történet egy pontján, annak bizonyításra, hogy a szürke sem csak egyszerűen szürke, annak is jó sok árnyalata van (még ha nem is biztos, hogy ötven, tette hozzá magában a felnőtt néző), arra kérték a gyerekeket, hogy mutassák fel a rajzaikat. Ők pedig lelkesen fel is mutatták – a sötét nézőtéren. Így a színész nyilván csak úgy tett, mintha látná a képeket, így dicsérgette a gyerekek munkáit. Mennyivel hitelesebb lenne ez a rész, ha közben felkapcsolnák a nézőtéri fényeket, a színész valóban megnézné a képeket, és érdemben tudna reagálni rájuk.

Bernáth Dénes, Bohoczki Sára, Bognár Anna, Hajmási Dávid

Ez azonban csak egy apró, könnyen kiküszöbölhető baki, ahogy a többi észrevétel sem alapvető, koncepcionális gondokat jelez. A Cerka Tinka és a szürke Lord egy nagyon is szerethető, gyereknek és felnőttnek egyaránt ajánlható előadás, amitől újra rácsodálkozhattunk a színek hatalmára, és utána jobb kedvvel lehetett hazamenni a borongós, szürke februárban.

Turbuly Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

Cerka Tinka és a szürke Lord (A Budaörsi Latinovits Színház és a Szamárfül Projekt közös produkciója)

Író: Miklya Luzsányi Mónika – Miklya Zsolt

Játék, zene, rendezés: Bohoczki Sára, Bognár Anna, Bernáth Dénes, Hajmási Dávid.

Bábtervező: Tóth Zsuzsa. Díszlet: Hajdu Bence. Jelmez: Kolonics Kitti, Farkas Anna. Fény: Tóth Márk, Czibor Attila. Hang: Bachraty Gábor, Szilágyi Dániel. 

Városi Ifjúsági Klub, Budaörs, 2018. február 23., kb. 60 néző

Fotók: Borovi Dániel

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?