gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Samunadrágban néptáncolni

 

VANmeSE (Nagyváradi Szigligeti Színház)

Turbuly Lilla, június

 

Kétlem, hogy Kukorelly Endrének valaha is eszébe jutott, hogy verseit egyszer majd egy néptáncelőadásban hallhatja viszont. Pedig a Foltin Jolán rendezte VANmeSÉben pontosan ez történik: népdalok, rigmusok, csúfolódók keverednek a kortárs gyermekköltészettel, az autentikus néptánc mai mozgásformákkal.

Az utóbbiban nincsen semmi újdonság, a néptánc megújításának hívei évtizedek óta ötvözik a kettőt, színházasítják a táncot. (Míg a másik oldal az eredeti formák őrzésében látja a továbbélés zálogát.) Az azonban már sokkal ritkább, ha nem is példátlan, hogy egy gyerekeknek szóló néptáncelőadásban kortárs gyerekverseket hallhatunk. Magam egy ilyenről tudok: a Duna Táncműhelynek van egy előadása, amelyben a híres svéd gyerekverskötetet, az Ami a szívedet nyomja címűt dolgozták fel. Az a kötet azonban már egyáltalán nem mai „gyerek”, nálunk 1974-ben jelent meg először, igaz, jelenleg is hat a hazai gyerekirodalomra. Az utódok rím nélkül, szabadverses formában megírt versei igyekeznek eltalálni a gyermekhangot, gyereknézőpontot, hol több, hol kevesebb sikerrel. Abban az előadásban a néptáncot is erősen kortársra hangolták.

A VANmeSÉ-ben viszont az autentikus néptánc van túlsúlyban, és mégis, meglepően jól hangzanak benne egymás mellett az évszázados és a mai szövegek. Nem állítottak össze belőlük kerek történetet, de egy laza szálra felfűzték az előadást. A dalokkal, köszöntőkkel, mondókákkal végighaladnak az év legfontosabb fordulópontjain, felidézik a – nekünk felnőtteknek – ismert néphagyományokat, a lucázást, regölést, kiszebáb-égetést stb. Ezekhez a kiemelt dátumokhoz képest a kortárs gyerekversek a mindennapokat járják körül. Azért van kivétel, Kukorelly is ír ünnepekről: „Jön a karácsony (…) vetíti Jézuskát a tévé”. De a versek többsége olyan, időtől független alapkérdéseket jár körbe, mint a „Sokszor nem is tudom, melyikbe legyek szerelmes. Melyikbe nem. Melyik melyik.”, vagy hogy „Van egy kisöcsém, a neve Samu”. A kortárs szövegeket Vári Vivientől és Szotyori Józseftől halljuk. Vári Vivien kislányos alkatához különösen jól illenek, de nem elégszik meg ezzel, természetes, friss, karakán játékmódja felkelti és megtartja a nézők figyelmét.

A szövegekhez még annyit, hogy a szerzők nevét sajnos nem tüntették fel a színlapon, csak annyit írtak, hogy a romániai magyar költészet terméséből válogattak. Ehhez képest én kizárólag Kukorelly-szövegekre ismertem rá, abból viszont ötre-hatra is a Samunadrág című kötetből. Jó lenne, ha a színlap tartalmazná a szerzőket. (A címmel meg csak annyi a gondom, hogy az írásmódját sehogyan sem sikerült megfejtenem.)

A táncos részekben is sok a játékosság. Oldják, a gyerekjátékokhoz közelítik az olyan hagyományos formákat is, mint például a férfiak botos tánca. Ez azonban nem jelent könnyítést, súlytalanítást, nem engednek sem az igényes koreográfiából, sem a színvonalas előadásból. Többször próbálnak kapcsolatot keresni a gyerekközönséggel, kiszólnak, kifutnak a nézőtérre. A kedves, biztató odafordulás ellenére ezek a kísérletek inkább csak jelzések maradnak, több száz gyereket ilyen rövidke intermezzókkal nem lehet érdemben megszólítani. Van azért kivétel is: a csikizős vershez nézőtéri csikizés is jár, és ez tényleg megmozgatja, ráadásul jó helyen, az előadás második felében az ülésbe már kicsit belefáradt gyerekeket.

A lezárás kissé elhúzódik. Először azt hihetjük, egy esti altató lesz a végpont, de nem, újra felpörgetik az előadást, és mozgalmas zárlatból is van vagy kettő. Ez a túlfutás azonban legfeljebb öt-tíz perces, nem terheli meg túlságosan a gyermeki figyelmet.

És a gyerekeket kísérő felnőttekét sem. A VANmeSE ugyanis olyan előadás, amelyet ők legalább annyira szívesen nézhetnek, mint a gyerekek. Érdekes volt hallani, hogy az egyes szövegeken nem ugyanott nevettek a kicsik, mint a nagyok (ilyenkor él az ember a gyanúperrel, hogy a szerző mégsem találta el teljesen a gyermeki gondolkodásmódot), az egész előadás frissessége, sodrása, természetes lüktetése azonban mindenkit magával ragadott.

Turbuly Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

VANmeSE – zenés előadás versekre (nagyváradi Szigligeti Színház)

Előadók: Vári Vivien és Szotyori József

A Nagyvárad Táncegyüttes tánckara: Brugós Sándor Csaba, Forgács-Popp Jácint, Forgács Zsombor, Kacsó Bálint-József, Kerekes Dalma, Pintea Carmen-Theodora, Rácz Lajos Levente, Schmith Nándor-Gyula, Szabó Enikő Ágnes, Szabó Mercédesz, Szigeti Szidónia, Szőnyi József, Tőkés Imola, Vizeli Dániel
A Nagyvárad Táncegyüttes zenekara: Bartalis Botond, Dallos Levente, Székely István, Szerefi Ilona, Szukits Éva
Koreográfusok: Appelshoffer János, Rémi Tünde, Brugós Sándor Csaba, Kerekes Dalma, Tőkés Imola
Zeneszerzők: Kiss Ferenc, Lázár Zsigmond
Díszlet- és jelmeztervező: Cristina Breteanu
Rendezőasszisztens: Szőke Zsolt
A rendező munkatársa: Novák Eszter
Rendező, szerkesztő: Foltin Jolán
Nagyváradi Szigligeti Színház, 2018. június 2. kb. 200 néző

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?