gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Politika kiskamaszoknak

 

2-kor kezdődik a forradalom (Theater Ansicht, Dschungel Wien)

Papp Tímea, augusztus

 

2-kor kezdődik a forradalom. Ez a tényközlés a címe annak a performanszszerű, újcirkuszinak hirdetett, de ponosabb lenne úgy definiálni, hogy cirkuszi elemeket is használó előadásnak, amelyet 9-15 éveseknek szánnak azzal a céllal, hogy felpiszkálják és önálló véleményalkotásra ösztönözzék őket.

Bár nem interaktív a produkció, de azzal, hogy hova állunk, az első döntést már a belépéskor meghozzuk – és ezt a körülbelül egy óra alatt folyamatosan megismételjük –, hiszen a játék terébe több kisebb színpadot építettek, közöttük szabadon mozoghatunk, mehetünk hozzájuk közelebb és távolabb, leülhetünk a földre, támaszkodhatunk a falhoz. Ez a tömeges áramlás, a pozícióválasztás a bele a sűrűjébe!-től a drukkoló, de távolságtartó/félelemből adódó szemlélődésig a mindenkori forradalmi események dinamikájára is utal. Az egyes, dobogóval kiemelt helyszíneken nem párhuzamosan zajlik a játék, az azonban mindig a meglepetés erejével hat, épp hol történik valami.

A cirkusz királynője (felnőtt játssza), porondmester-igazgatója (felnőtt játssza) és a beosztottak (felnőttek és 9-15 éves gyerekek játsszák) közötti hatalmi hierarchia a konfliktus központi magja. A királynőt megölni nem kell félniük jó lesz – hát megölik. Ez indukálja az eseményeket, az előadásból pedig megismerjük a világtörténelem különböző előjelű mozgalmait: a nagy francia forradalmat, az ipari forradalmat, az 1848-as tavaszt, a nagy világgazdasági válságot, a nemzetiszocializmust, a 68-as eszméket. A girl powerrel, a Pussy Riot feltűnésével, Trump választási szlogenjével (bár itt stílszerűen a Make circus great again hangzik el) és a híres jegesmedve, Knut haldoklásával eljutunk napjainkig.

A kiválasztott szólamok nem a hegeli dialektika mentén haladnak, és nem direkt igyekeznek meggyőzni az egyes eszmékről, hanem szójátékokkal, például feketébe öltözött felvonulók igyekeznek ingyen gumicsizmával meg a Faschieren (húsdarálás) lehetőségével meggyőzni a népet. Az alkotók (leginkább Christina Rauchbauer rendező-koreográfus és az előadás-szöveget összeállító Flo Staffelmayr) a pozitív üzenetek közé vagy elrejtenek egy-egy, az előzőekhez képest disszonáns szólamot, vagy a szép ideákat agresszióval próbálják alátámasztani, így az egyetértésből kizökken a néző, és ha az egyéniség bája működik is, valahol hátul az ember agyában – szerencsés esetben – kigyullad a figyelmeztető lámpa.

Ez nem egy hipertrendi cirkusz, akik ebben élnek, anyagilag átlagosan vagy az átlag alattian eleresztettek. Küzdeniük kell a figyelemért, a túlélésért. Könnyű kapcsolódni hozzájuk. A rendhagyó, nem lebutított, de a kijelölt korosztálynak adatmennyiségben jól belőtt, felpörgetett ritmusú történelemórát néhány bűvésztrükk és artistamutatvány is színesíti – komolyra nem kell gondolni, egyszerűbb zsonglőrködés és szaltók –, ami a kontextushoz teljesen passzol. A zene kort idéz, eredeti hiphoptól egyszálgitáros folk-rock dalon át az ismert mozgalmi indulók kicsit csasztuskás, kicsit remasterelt verziójáig tart az időutazás.

Kifejező helyszín a cirkusz, mert itt a lehetetlen is lehetséges, miközben az arcfesték elfedi a valóságot. Egyszerre valóság és varázslat, életveszélyesen igaz és ugyanennyire hazug. A harcok optimális esetben tiszták, az erősebb, az ügyesebb győz, miközben vannak alattomos eszközöket használók is. A propaganda tökéletesen szemléltethető vele, a kritikus gondolkodást pedig nem lehet elég korán kezdeni. Az artistaélet az egymásra utaltságnak is tökéletes metaforája, a feltétlen bizalomnak, az alázatnak és az összefogásnak, ezek szükségességét szintén nem kell magyaráznunk, amikor „időket élünk”.

A 2-kor kezdődik a forradalom egyértelműen politikus előadás. Leteszi voksát a demokrácia mellett, ügyeink közös és békés megbeszélésére, értelmes kompromisszumokra buzdít. Még egyszer: 9 éves kortól ajánlva. És ha ebben az életkorban nem ez a kiskamaszok és tizenévesek elsődleges érdeklődési köre, láthatóan megmozdít bennük valamit. „Gyere, és dobd el te az első követ!” – szól a felhívás. De mi történik akkor? Mi lesz tíz perccel kettő után? Ettől az előadástól még nem lesz senkiből felelősségteljesen választó állampolgár, de az első impulzust megkaphatja hozzá.

Papp Tímea

(Színházi Kritikusok Céhe)

2-kor kezdődik a forradalom (Theater Ansicht)
Író: Flo Staffelmayr
Díszlet- és jelemztervező: Anne-Sophie Raemy
Zene: Julia Meinx
Rendező, koreográfus: Christina Rauchbauer
Játsszák: Lena Balogh, Maja Karolina Franke, Till Frühwald, Melvin Kremser, Franka Mascha, Lisa Palden, Irina Plessing, Sophie Resch, Arno Uhl
Bécs, Dschungel Wien, 2018. május 30., 50 néző

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?