gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

A rettenetes rézkilincs

 

Csipike, a gonosz törpe (Csíki Játékszín)

Turbuly Lilla, február

 

Idén Nagyváradon rendezték meg a hat romániai magyar színházat tömörítő Magyar Színházi Szövetség vándorfesztiválját, a II. MAFESZT-et. A programban a felnőtt előadások mellett gyerekeknek szólók is szerepeltek.

Bokor Andrea, Vass Csaba

A Csíki Játékszíntől két előadást láthattunk a fesztiválon, a felnőtt közönség A kaktusz virágát, a gyerekek pedig a Csipike, a gonosz törpét. És az a ritka eset állt elő, hogy a gyerekelőadás jobb képet mutatott a színházról, mint az egyenetlen színvonalú felnőtt. Pedig mindkettőt Kányádi Szilárd rendezte, részben azonos szereposztással. Persze, két előadásból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az azonban örvendetes, hogy a csíkszeredaiak egy igényes, szépen kivitelezett mesével álltak elő, ami a gyerekelőadásoknál viszonylag hosszúnak számító 75 perc ellenére pörgő, fordulatos, gyereknek és felnőttnek egyaránt élvezhető volt.

Fodor Sándor meseregényét Garaczi László írta át színpadra. A történet főszereplője, Csipike amolyan erdőségi közös képviselő, de a kedves és jószívű fajtából, aki minden erdőlakón rajta tartja a szemét, és meg van arról győződve, hogy ha ő nem intézkedne állandóan, a méhek nem mennének mézet gyűjteni, a harkály kopogtatni, de még a patak se jó irányba folyna.

Garaczi a szelektálás és a dramatizálás mellett néhány ponton változtatott is az eredeti történeten. Például a Lódarázs Fodor Sándornál eleve „Gonosz Ostoba” (ez az állandó jelzője, és a megírása idején ez elég volt ahhoz, hogy Romániában áthallásossága miatt a kötetnek ez a része ne jelenhessen meg), az előadásban viszont csak a Kecskebéka hergelésére vadul meg ez az eredetileg jámbor lélek. Itt az egyetlen negatív szereplő a béka, aki addig mondja a maga hazugságait Csipikének is (hogy senkinek nincs rá szüksége, és a többiek kinevetik a háta mögött), amíg teljesen elveszi az önbizalmát, és ez a frusztráció hozza ki a jóságos törpéből a zsarnokot.

Giacomello Roberto

Garaczinak érezhetően az a szál volt fontos, hogy bárkiből elő lehet hívni a farkast, ha elég sokáig és ügyesen manipulálják. De ne gondoljunk didaktikus tanmesére, mindezt már a felnőtt néző tapasztalatai látják bele a történetbe, ahogy a rézkilincsből képzett Rettenetes Réz Úr, a kinevezett ellenség is a mából ismerős, pedig azt már Fodor Sándor megírta 1966-ban. (A névvel egyébként a legendás szerkesztőt, Réz Pált idézte meg a szerző.) A Kecskebékáról nem derül ki, miért leli örömét mások egymásnak ugrasztásában és bevadításában, de hát ezt a boszorkányokról sem szoktuk megtudni, a gonosz ott van a világban és ezért ott van a mesékben is.

Az erdőhangulatot már az előtérben megidézik: díszletfák között megy a közönség a nézőtérre, a színpadon pedig tologatható paravánokkal jelenítik meg az erdőt. Igaz, ebből a tologatásból kicsit többet is kapunk a kelleténél. A jelmezek ötletesek, kidolgozottak, vidám, színes látványvilágot teremtenek. Veress Albert zenéje, a Madarat játszó Zsigmond Éva Beáta énekbeszéde fontos összetevője az előadásnak. Itt csak arra bíznak énekes feladatot, aki kiválóan meg tudja oldani, ellentétben A kaktusz virágával.

Ennek is köszönhető, hogy a társulat sokkal egységesebb benyomást kelt, mint ott. Pedig nem könnyű mesebeli állatokat túlzások nélkül megjeleníteni, de senkiből nem lesz túl sok, a színészek komolyan veszik a feladatot, nem mennek el a könnyebb, karikírozó irányba. Vass Csaba, a címszereplő gesztusaiban, kicsit görnyedt, máskor éppen ellenkezőleg, hetykén kihúzott testtartásában is meggyőzően hozza a jószívű, könnyen befolyásolható, ám átmeneti zsarnokoskodásában is szeretni való törpét.

Puskás László

Különösen jól sikerültek a Lódarázzsal (Puskás László) kapcsolatos jelenetek, legyen szó dühödt támadásáról, vagy az ügyéről döntő bírósági tárgyalásról, ahol a Harkály (Bilibók Attila) szorgalmasan fába kopogja a bírósági jegyzőkönyvet. De sok más apró, jól működő ötlet színesíti az előadást. Szépen megkomponáltak a „tömegjelenetek”, amelyekbe többször is az ismétlődő mozgások, gesztusok visznek ritmust. De a legfontosabb talán, hogy a szereplők otthonossá teszik, belakják a mese világát, és ettől a nézőnek is olyan érzése támad, hogy legszívesebben ő is beköltözne valamelyik odvas fába.

Turbuly Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

Fodor Sándor: Csipike, a gonosz törpe (Csíki Játékszín)

Szereplők: Vass Csaba, Bokor Andrea, Kosztándi Zsolt, Fekete Bernadetta, Giacomello Roberto, Puskás László, Bilibók Attila, Pap Tibor, Szabó Enikő, Zsigmond Éva Beáta

Színpadra alkalmazta: Garaczi László
Díszlet- és jelmeztervező: Székedi Ágota Anna
Dramaturg: Bertóti Johanna
Zeneszerző: Veress Albert
Rendezte, Kányádi Szilárd

Liliput Bábszínház, Nagyvárad, 2019. január 23. kb. 200 néző

Fotók: Veress Albert

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?