gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Átlelkesült kiállítás

 

Mesés bábok – bábos mesék (PIM)

Gergics Enikő, március

 

Jó a bábművésznek, mert folytathatja azt a játékot, amit a többi felnőttnek illik felnőttkorára abbahagynia. A Mesés bábok – bábos mesék is elsősorban családbarát kiállítás, de megkísértő interaktivitása még a szakmabelieket is azonnal behúzta magával a PIM-ben tartott bábművészeti konferencián. Ilyen szempontból a februári rendhagyó tárlatvezetés sem más, többször is ki kell kapcsolni a digitális árnyjátékot, mert a túl lelkes várakozók újra elindítják. Miután sikerül megint elhallgattatni a narrációt, Rumi László bábrendező úgy kezdi, hogy a kiállítás nagyon jó, ugyanakkor annyira jó, hogy nem nagyon tud mit tárlatvezetni rajta. Nem is tárlatvezetés lesz belőle, inkább a tárlatot használja fel ahhoz, hogy a bábművészetről beszéljen.

A bábszínházban elengedhetetlen a zene, a bábjáték ugyanis koreográfia, szögezi le. Legfeljebb az alkotási folyamat elején lehet improvizálni, később már nem fér bele felesleges mozdulat. A báb kivitele eleve meghatározza, mi történhet a színpadon, a klasszikusok idejében ennek megfelelően születtek az előadások is: elkészült a báb, elkezdték mozgatni, és kialakult magától a történet váza szövegkönyv nélkül is. Ma előbb kiválasztják a szövegkönyvet, és azt igazítják a bábtechnikára – a rendező esetleg olvasópróba helyett szívesebben próbálna egyből a bábbal, az viszont addigra még általában nincs kész.

Budapest Bábszínház Rózsa és Ibolyájából kiállított bábokat csak kordon választja el a látogatóktól, a mozgásérzékelő riasztó végig kitartóan sípol, ahogy a valóban rendhagyó tárlatvezető benyúl, és szemlélteti azokat a finom rezdüléseket, amire kimondottan ezek a bábok képesek. Hozzáteszi, hogy 5-6 kilós súlyuk mellett a játék kemény fizikai teljesítmény, és a próbafolyamat alatt a színészek nem nagyon áldhatták Boráros Szilárd tervező nevét.

A báb bármit tud, amit az élő színész nem – a megfelelő technikával. Ha a színész elég időt töltött a bábjával, akkor mindenre elegendő az a pár mozdulat, amire az adott báb képes. Hiába kínálja a legtöbb lehetőséget a marionett, ritkán használják, mert mozgatása rendkívül nehéz, alapos felkészülés után is bármi megtörténhet a színpadon. Rumi László a Zsinóron című nagyszabású bábfilmet hozza fel példának, amelyben nem alkalmaztak trükköket, de azáltal, hogy akárhányszor felvehették újra, mégiscsak elveszett valami, ami a marionettjáték szerves része.

A kiállítás legnagyobb dobása, hogy nem egyszerűen bemutatja a különböző bábtechnikákat, hanem egy helyiséget egyenesen azok kipróbálásának szentel. Rumi megfogalmazásában: a kiállított bábok nem szobrok, hanem érzékelhetően bábként vannak jelen. Sorban meg is eleveníti őket a Füstbement tervet szavalva. Merengve, finoman gesztikulál a pálcás bábon, bohókás a vásári kesztyűbábbal, az árnyjáték krokodilját mennydörögve szólaltatja meg, és szinte csak poén szintjén mond néhány nyomasztóan monoton szót a halotti maszkra emlékeztető mechanikus rúdbábbal.

A pálcás bábon aztán mindjárt rendez is, a kiválasztott két résztvevő egyike mozgatja a bal kart, a másik a jobbot és a fejet. Az instrukciókból nyilvánvalóvá válik, milyen nagyfokú koncentrációt igényel a két mozgató egymásra és a közös bábra hangolódása. Elmondja, hogy nem szabad egyszerre túl sok felé vonni a néző figyelmét, a fejmozdulatok mellett például általában egy kéz mozoghat, a másik alapállásban van. A játék közben beszélgetés alakul ki a szakma nagy kérdéseiről, például hogy hol a bábozó helye a bábhoz képest. Az eleven és a megelevenedett testének, arcának találkozása már önmagában is anomália, jegyzi meg a rendező, mégis látjuk, hogy működik, ha jól csinálják.

A tárlatvezetés mellett magára a tárlatra csak pár perc marad, sőt már ki is csúsztunk az időből, mikor levezetésül – hogy megfigyelhessük, az egyszemélyes játékban miként van minden előre a bábos keze ügyébe készítve – még belenézünk a paraván nélküli Vitéz László-videóba. Próbálunk alkudozni, mikor kitessékelnek.

A Mesés bábok – bábos mesék egyetlen hibája egyébként is az, hogy nagyon sűrű, és a százszázalékos elfogyasztása szinte irreálisnak tűnik. Mindössze három helyiségből áll, bőven van viszont felfedeznivaló. A kiállított bábok, fotók mellett tele van szövegblokkokkal, rejtett játékokkal, gyerekszem-magasságba függesztett infókártyákkal, hang- és videófelvételekkel, sőt komplett filmekkel; meg lehet nézni például a Büky Béláról szóló dokut, vagy azt, ahogy Boráros Szilárd háromnegyed órán keresztül lovacskát készít a műhelyben.

Egyszóval gond nélkül el lehetne itt tölteni akár fél napokat is, míg az ember mindent végigolvas, végighallgat, végignéz, végigjátszik – már persze, ha létezik olyan, hogy végigjátszik.

Gergics Enikő

Mesés bábok – bábos mesék

Arany János művei és a bábtechnikák

Kurátorok: Lovas Lilla és Simándi Katalin

Látogatható: 2019. március 24-ig

A BÁBSZÍNHÁZI VILÁGNAPON, MÁRCIUS 21-ÉN A KIÁLLÍTÁS BELÉPŐJEGY NÉLKÜL MEGTEKINTHETŐ!

Márc. 21-én 18 órakor tárlatvezetés lesz Lellei Pál bábkészítő mester részvételével.

A fenti cikkben: Rendhagyó tárlatvezetés Rumi Lászlóval

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2019. február 27., kb. 20 résztvevő

Fotók: PIM – Gál Csaba

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?