gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Széltoló színészek

 

Szélkötő Kalamona (Tesla Teátrum)

Gergics Enikő, április

 

A Teslában csak ősz óta játsszák, Vas-Zoltán Iván viszont már ’93-ban bemutatta a Litvai-féle Szélkötő Kalamonát Budapesten, és két évvel később Temesváron is. A díszletet akkor is, most is Werner József tervezte, komplett újrafeldolgozás helyett ezért inkább némi folytatólagosságot feltételezek. Lehet, ezért hat úgy, mintha ez a sűrű és részletgazdag előadás két-három különböző koncepcióból lenne összeollózva, és bár kiemelkedő teljesítményekből nincs hiány, ezek néhol kimondottan összenyomják egymást.

Hiányzik a korhatár-besorolás, világos a szándék, hogy minden nézőnek nyújtsanak valamit. A kezdőjelenet például direkt kiszól a kisebbeknek, noha nem igazolódik, hogy ők lennének a célközönség. A történet ennél komplikáltabb: a népmesei alapot, amelyben a szegénylegény elindul kiszabadítani a megkötött szelet és az elrabolt királylányt, egy belső konfliktusokkal küszködő színitársulat kerettörténetével terhelik meg. A darabbeli színészek késve érkeznek, játszani sincs sok kedvük, és a karaktereik később is beszivárognak, ahogy a díszleteket rakodják vagy a szerepeket osztják le egymás között. A fiatalabbak számára ez biztosan megnehezíti a befogadást, és korosztálytól függetlenül is hamar fárasztóvá válik. A heroikus vándorút egyébként is ágas-bogas epizódokból tevődik össze, és a kétórás előadás még szünettel is kicsit hosszúnak érződik. A pikánsabb részletek is viszonylag hangsúlyosak: a király és leendő nászasszonya között erősen kilátásban van egy viszony, és a táltos is összegabalyodik Kalamona elgazdátlanodott, „jó farú” kancájával.

Kiss Karolina

Kicsit mintha a saját útjában állna minden alkotó, kezdve a szöveg hullámzásával jó poénok és fájdalmas rímek között. Werner József a frappáns, forgó szerkezettel látványossá teszi a mesebeli utazást, egyébként viszont a díszlet a Tesla nem kimondottan színházi terében kevésnek hat. Húros Annamária jelmeztervezőre marad, hogy bepótolja a varázslatot. El is bírna a felelősséggel, a kosztümök mégis mintha több tervező munkáiból állnának össze. A táltos külső megformálása nagyon eredeti, az elegáns öltözék és a lószerszámot idéző fejdísz allegorikusan ragadja meg a népmesék antropomorf mágikus paripáját. Teljesen más, de vagány az ördögök modern, punkos megjelenése. A királyi család kevésbé reprezentatív ruhái és a partikellékboltba illő műszalma parókák viszont inkább agyoncsapják a többi jelmez izgalmas, sötét mesehangulatát.

Az alakítások is mintha több különböző vezérlőelvet követnének, akár egyazon színész esetében is. A színitársulat kerete alapból megadja a kezdőhangot a modoroskodáshoz, és a király, királyné és királylány alakja meg is ragad ebben. Varsányi Szabolcs viszont végig visszafogottan és szimpatikusan játssza a reálisan emberi, tökéletlen szegénylegényt, Csík Csongor pedig megbízható társ, egyúttal hiteles szellemi vezető, ahogy a népmesék táltosától megszokhattuk. Nyári Beáta egyfelől remek humorú, tenyeres-talpas zsáner Palkó anyjaként, Kalamona feleségének szerepében viszont a bántalmazott nő lélektanát tárja fel a darab szempontjából indokolatlan kifinomultsággal. Simán megnyerőbb feleségjelölt magánál az elkényeztetett királylánynál is. Őt Kiss Karolina játssza, aki a majom szerepében szintén nagyon szerethető. Inoka Péter amilyen rossz színigazgató, annyira lehengerlően játssza a mutyizós ördögkirályt és svájci akcentusú, megalomániás kőszáli sasként is emlékezetes. Kelemen Ákos komolyan vehető és félelmetes Kalamona, de a – természetesen pösze! – Szél megformálásában ő is kiadhatja magából a nagy túlzásokat egy leláncolt Prométheusz-monológgal.

A Tesla Teátrum még gyerekcipőben jár, és sok múlik a finanszírozáson – a dalok sem a színészek, inkább a hangosítás miatt nem annyira átütőek –, de ez a Szélkötő Kalamona valójában nagyon is jó abban, hogy a kevésből is sokat hozzon ki. Ami viszont tényleg kéne ennek az előadásnak, az nem egy grandiózus díszlet, hanem az egyértelmű rendezői koncepció és/vagy egy könyörtelen dramaturg. A társulat látható élvezettel játszik, ezt öröm nézni, és sokszor épp az hiányzik, hogy Vass-Zoltán Iván visszafogja őket, és ne legyenek aránytalanul tartalmasak a történet szempontjából lényegtelen részek.

Amikor az ördögkirály visszakéri a sípot, amellyel Palkó magához szólíthatja, biztosra veszem, hogy ebből még baj lehet, de nem lesz. Kalamona legyőzése után az özvegy boldogan hozzámenne a fiúhoz, a királylány ellenben húzódozik, de végül Palkó és a királylány belovagolnak az ásó-kapa-nagyharangba. A világ persze így is megmenekült.

Gergics Enikő

Szélkötő Kalamona (Tesla Teátrum)

Írta: Litvai Nelli
Versek: Eörsi István
Zene: Darvas Ferenc
Szereplők: Inoka Péter, Kozma Andrea, Kiss Karolina, Varsányi Szabolcs, Nyári Beáta, Csík Csongor, Kelemen Ákos
Díszlet: Werner József
Jelmez: Húros Annamária
Rendező: Vas-Zoltán Iván

Tesla Teátrum, 2019. április 13., kb. 15 néző

Fotók: teslateatrum.hu

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?