gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Interjú

A Spiritusz nélkülözhetetlen – Csák György és a gyerekszínház

Mosolyogni való az a folyamat, ahogyan egyszer csak fontossá válik ez a téma a konkrét műsortervek, bérletek és a propaganda szintjén. Mintha ez a kérdés is magyar foci lenne, amihez persze mindenki ért. Megjósolom, divat lesz a gyerekszínház, kérem!

– Iménti gondolatainak utolsó mondata irónia vagy komoly következtetés? – kérdezte a Terasz Csák György színművésztől
Mindkettő. Arról van szó, hogy a színházművészet területén szinte kizárólag a felnőtteknek szóló előadásokról, a felnőtteknek játszó társulatokról, a „felnőtt előadásokat játszó” színházakról van konkrét, érdemi információnk, legyen az bármilyen műfaj. Opera, operett, musical, a dráma többféle változata. A kb. tizenkét éves korig terjedő gyermekkorosztálynak szóló előadástömegről, a nekik játszó társulatokról pedig alig tud valaki a szakmát, és a nagyközönséget is beleértve. Ez a komolyabb háttere ennek a megállapításnak. Az irónia pedig arról szól, ahogy ez az évtizedes – évszázados, nagyon rossz gyakorlat módosulni látszik amolyan döcögős, magyar módi szerint. 

Fodor Krisztina – Pinokkió és Csák György – Fotó: Király Sándor

– Mi a különlegessége ennek a „műfajnak”, a gyerekszínháznak? Honnan ered, miért is lenne divat?
– Botcsinálta színháztörténészként mondom, hogy a vásári bábjátékból régen kifejlődött a bábszínház, melynek ma már nemzetközileg is igen komoly szakirodalma, szervezetei, hagyományai vannak. Most elsősorban a gyerekeknek szóló bábos műfajról beszélek. Ugyanakkor megerősödött egy másik „ágazat” is, ahol a megfelelő darabokban, előadásokban élő, hús-vér színészek játszanak, hasonlóan a felnőttek színházához.

 

 

– Ebből még nem következik semmi katasztrófa. Miért látja sötéten a gyerekszínház jelenét?
– Az utóbbi tíz évben – ez datálható az Arany János Színház (az egykori Bartók Gyermek- és Ifjúsági Színház utóda) megszűnésétől is – elveszett valami fontos. A szakma, a politika „kiöntötte a fürdővízzel” az átélhető, a konkrét, színészi – rendezői – alkotói munkával létezhető gyerekszínházat is a társulat megszűntetésével. Ahogy a sok bába között elvész a gyerek. Ma a szűkebb szakma gyerekszínháznak nevezi a bábszínházat, a drámapedagógiai előadásokat, a táncszínháziakat, szinte mindent, amit gyerekek látnak. A még mindig működő, jóval nagyobb nehézségekkel küszködő gyerekszínházi forma/műfaj megkülönböztetése eltűnt, elveszett. Pontosabban most úgy hívják szegényt, hogy „élő szereplős” előadás (egy ilyen előadásra mintegy tíz bábelőadás esik), mert ez a modern. Illetve az még korszerűbb, hogy „bábos” is, és „színészes” is egy előadás. A minap láttam a Honvéd Együttes Országalma című produkcióját. A táncosok időnként beszéltek, ha úgy tetszik, „színészkedtek” a szó jó értelmében. De ettől még táncszínházi előadást láttam. Lehet, sőt, sokszor kell is színházi eszközöket vegyíteni, de összemosni, összeturmixolni, egy nagyon erős gazdasági érdek hatására ködösíteni nem kellene.

– Spiritusz Egyesület, szakmai folyóirat, Trambulin színház. Ezek az ellenakciók?
Dehogy. Nem akarok senki és semmi „ellen” semmit. Valamiért – az más. Menjünk sorban! Amikor úgy láttam, hogy a fent említett gondokból ki kéne lábalni, megalapítottam többedmagammal a Spiritusz Gyermek- és Ifjúsági Színházi Közhasznú Egyesületet. Ez az egyesület a professzionális színházak, társulatok, színészek által játszott gyerekszínházi előadásokkal foglalkozik. Az alkotókkal, a produkciókkal.
Ami a Trambulin Színházat illeti, aminek egyik vezetője vagyok, gyermekszínházi előadásokat játszó társulat. Az előbbi polémiát, gondokat rajtuk, rajtunk keresztül is érzékelem, nem beszélve arról, hogy egyben szervező, a Lurdy színpad működéséért felelős úgymond művészeti vezető, vállalkozó is vagyok és a többi.

– Nem kavarodnak össze a feladatok a fejében?
– Hm…, néha igen. Megpróbálom azért elválasztani egymástól a különféle érdekeket. Ezek mások a Trambulin esetében, és eltérnek az egyesület által kiadott Spiritusz, gyermekszínházi folyóirat esetében is.

– Hogyan illeszkedik a folyóirat az eddig elmondottakhoz?
– Itt világosan kell látni, hogy ez egy felnőtteknek szóló, szakmai folyóirat, amely megpróbálja képviselni, felmutatni az e területen zajló eseményeket, gondokat, esetleg pozitívumokat a különböző rovatain keresztül. A gyerekeknek játszó társulatok, színházak, az alkotók, és a közönség egy hatalmas réteget alkotnak. Erről sem a szakma, sem a szülők nem tudnak, vagy csak nagyon keveset, ahogy kezdetben is említettem. Hová sorolhatók például a művelődési házas „színházi” produkciók, hogyan működik évtizedek óta láthatatlanul a rendszer? Kevés a kimondottan gyerekszínházi produkciókról szóló kritika, értékelés. Sorolhatnám a kérdéseket, tényeket.

– Ezen segít akkor a Spiritusz?
– Próbálna segíteni. A lap bázisa szélesebb réteget érint talán, mint más színházi szaklap. Hiszen itt a színházi szakmán kívül a szülők, a pedagógusok, óvónők is érdekeltek. Sőt! A művelődésszervezők is. Persze nem elég csak kritikát írni. Információk sokaságát kell közölni az olvasókkal, hogy segíthessünk a választásban, az értékelésben, a szakmai munkában.
Tulajdonképpen egy új rendszert kell felépíteni, melyben sok a kérdőjel. Hogyan közelítsünk a gyerekek felé, hogyan nyúljunk a nekik szóló műfajokhoz, kik legyenek a „szakírók”, hogyan kell „látni” egy gyerekelőadást? Ehhez (is) nyújthat segítséget talán a Spiritusz. És ami a legfontosabb: így egy fórumon keresztül láthatóvá válik egy eddig csak részleteiben ismert működési forma. A kiadáshoz szükséges költségeket a már említett művészeti vállalkozás, a Clownservice teremtette elő tavaly. Pályázunk, és persze, nagyon nagyok a nehézségek. Küzdünk az elismertségért egy nyilvánvaló szükségletet kielégítve közel nem üzleti alapon! Ez az igazi fából vaskarika! A lap kéthavonta jelenik meg, s árusforgalomban megvásárolható 290,- Ft-os áron.

– Eddig a gyerekszínházról beszéltünk, és tudom, még bőven lenne miről írni. Mit kell tudnunk Csák Györgyről?
– Negyvenhat éves vagyok, a színművészetit 1978-ban végeztem el. Négy év Szigligeti Színház – Szolnok – következett, majd ’82-89 között a régi Nemzetiben játszottam. 1989-ben igazoltam át az akkori Arany János Színházhoz, ami 1993-ban megszűnt. Előtte egy évvel, ’92-ben született a fontos döntés, melyet feleségemmel együtt hoztunk meg – megalapítottuk a művészeti vállalkozásunkat.

A fotón: Csák György

– Mi történt tíz éve, ami miatt kényszert érzett a vállalkozásra?
– Világ életemben mozgékony ember voltam, szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Az Arany János Színházban töltött harmadik évben döntöttem el, nekem is vállalkoznom kell. Akkor még nem tudtam, nem tudhattam, hogy egy év múlva megszűnik a színház. Amikor pedig szélnek eresztettek bennünket, bennem semmilyen sértődöttség, keserűség nem volt. Ez a színészsors. Aki erre a pályára adja a fejét, bizton számíthat ilyesmire. Ez természetes. Én tehát tettem, amit akkor egy éve elkezdtem, és nem jelentkeztem semmilyen pesti vagy vidéki igazgatónál. Családi vállalkozásunkban Szuchy Márta, a feleségem egyrészt mindenes, lévén eredendően pedagógus, másrészt a Trambulin díszlet és jelmeztervezője. Péter fiam a zeneszerzőnk, jelenleg a jazz tanszak hallgatója zongorán, Tamás fiam a web-mesterünk. Honlapunk a www.clownservice.hu címen érhető el. Végül Csák Eszterrel lesz teljes a kép, aki hegedülni tanul és időnként bohócként dolgozik velünk.
Legfontosabb célom talán, hogy friss szellemű előadásokat hozzak létre. Azt már látom, hogy elragadtatást, és keményebb vitát is ki tudunk váltani. A közömbösség nem kenyerem. Ezen a kis területen részben vadkapitalizmus, részben kevesek egyébként jogos önvédelmi harca „dúl”. Ezen is szeretnék módosítani.

 

 

[Oszvald György]

Az eredeti cikk itt olvasható: http://www.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=3121