Csák György villáminterjúja Kocsis Rozival
Spirituszonline.hu Facebook-oldal, 2020. december
Csák György: Nem először találkozom Kocsis Rozival, a győri Vaskakas Bábszínház igazgatójával. Anno Kecskeméten, a rangos bábszínházi találkozóról tudósítottam a Spiritusz akkori, még print alapú, vagyis nyomtatott folyóirat hasábjain (a találkozókról itt lehet olvasni).
Erőteljes munka folyik a színházatokban. Nagyon úgy tűnik, hogy nincs nyoma a gyötrődésnek, bizonytalanságnak, ami körülvesz minket. Ezért is kerestelek meg az online térben forgolódva, hogy válaszolj néhány kérdésre. Tavasztól – amikor derült égből lecsapott ránk a vörös, tüskés démon – mostanáig mi a helyzet veletek?
Kocsis Rozi: Márciusban be kellett zárni a színházat. Az első sokk után, miszerint mi értelme a színháznak, a hivatásunknak közönség nélkül, megpróbáltuk megkeresni a leállásban rejlő, a színház és a társulat javára fordítható lehetőségeket. Mivel a Vaskakas Bábszínház jövőre lesz 30 éves, a jubileumra fel akartunk készülni úgy is, hogy a színház múltját felgöngyölítjük. Döbbenten tapasztaltuk, hogy „őskáosz” uralkodik az archívumban. A költözések, a színházi szezon addigi őrült tempója nem hagyott időt a rendszerezésre, digitalizálásra. Ez így nem maradhat, hisz néhány év s már nem lesz, aki emlékezne a kezdetekre…
Na, a márciusi leállás után másunk sem volt, csak időnk! Mostanra a Vaskakasnak olyan csodás, átlátható, kutatható, digitalizált múltja van, hogy csak na! Tényleg boldoggá tett, hogy a győri bábművészek kétszáz év múlva is megismerkedhetnek a kezdetekkel, s a szülinapi jubileumi évadra való felkészüléshez is rendelkezésre áll az anyag. Ráadásul a fiatalkorunk előadásfotóit, videófelvételeit újranézni, szembesülni az idő kíméletlenségével, igen szórakoztató foglalatosság volt! Home office-ban dolgoztunk, de rengeteget beszéltünk, vitatkoztunk, röhögtünk magunkon. Otthonról szerveztük a 13. Győrkőcfesztivált, közben harsogott a tavasz, sütött a nap, s nagyon bizakodtunk az újrakezdésben. Akkor elkerülte a közvetlen környezetemet ez a koronás szörnyeteg. Hittük, hogy júliusra, de legkésőbb szeptemberre túl leszünk a borzalmakon. Terveket szőttünk az előadások pótlásáról, rendet raktunk a báb- és díszletraktárban, takarítottunk, fertőtlenítettünk, már augusztus elejétől próbáltunk, szóval ahogy az összes színház, boldogan vártuk a nézőket… Ez a második hullám aztán világossá tette, hogy ebben az évadban már csak az online térben juthatunk el a közönségünkhöz, hogy újra kell gondolni a színházi kommunikációt.
Megbeszéltük a társulattal, hogy úgy folytatjuk a munkát, mintha minden a normális kerékvágásban menne: próbálunk, bemutatjuk az új produkciókat, felépítjük a Mikulás házát, téli kertjét, ahogy minden évben. Nem mondom, hogy könnyű azzal a gondolattal dolgozni, hogy mindez a nézőkhöz „csak” egy monitoron keresztül juthat el, de annyira biztatóak voltak a tavaszi online-matinék nézettségi adatai – az Óz című előadásunkat 12 ezren tekintették meg öt országból! Éreztem, hogy szükség van ránk, szeretnek minket… Most, mikor ezeket a sorokat írom, épp a Vuk című előadásunkat vetíti a Vaskakas Matiné TV, s folyamatosan pittyeg a gépem. Érkeznek a fotók a családoktól a bábszínházat tátott szájjal néző gyerekekről. Na, ez adja a derűmet
Cs. Gy.: Tartotok online csapatépítő tréninget is energiaátadás kapcsán?
K. R.: Nem online! Aki egészséges, dolgozik. Szerencsére a mi kicsi zárt közösségünkben két gyógyult színészen kívül, nem okozott fennakadást a járvány. Persze gyakran tesztelünk, maszkban próbálunk, nagyon vigyázunk, de a munka nem állt meg. Táncórákkal készülünk a januárban kezdődő Széttáncolt cipellők című új bemutatóra, erőnléti edzések vannak heti rendszerességgel, és Boldizsár Ildikó mesekutatóval is eltöltöttünk egy hetet egy népmese-workshop keretében, ami a szellemi frissülésen túl a léleknek is sokat adott.
A napi rutin az eddigiekhez képest csak annyit változott, hogy minden hétköznap reggel szorongva várom a kollégáim telefonját. Aki a legapróbb tünetet is felfedezi önmagán vagy a családjában, azonnal otthon marad, aztán tesztel, s ha negatív, visszatér. És ahogy mindenütt, szigorúan kötelező a maszk, a fertőtlenítés. De 10 órakor elindul a próba, jelenleg a Mikulás új szánja című előadás próbája, hisz december 6-án ezt a produkciót mutatjuk be, amire már több mint ötezren jelentkeztek, egyebek közt Ausztriából és Kanadából is.
Cs. Gy.: Beszélsz a Györkőcfesztről, ami nagy és megbecsült rendezvényetek, de a városnak és felteszem, az országnak is. Biztos vagyok abban, hogy sok család megy azokra a napokra más településekről (mi is a két kicsivel nézőként:-). Most nyáron lett volna a 13. alkalom. Jövőre megtartjátok és 13. lesz vagy 14.?
K. R.: A 13. Győrkőcfesztivál programja szinte kész volt. Az összes fellépő művész elfogadta a felkérést a jövő nyárra is. Néhány kiegészítő új aktivitást szervezünk még, ugyanis nemcsak a Vaskakas Bábszínház ünnepli a születésnapját 2021-ben, hanem Győr is! 750 éves lesz a város, s ezt mi sem hagyjuk ki. Új helyszínnel bővül a Győrkőc, a Boldog 750. szülinapot, Győr! játékkal. Azt még titkosan bevallom, hogy sokan arra szavaznak, hagyjuk ezt a 13-as számot, nem hozott szerencsét. Lehet, hogy a 2021-es Győrkőcfesztivál a 14. lesz…
Cs. Gy.: Hogyan tovább? Van határozott jövőképed…
K. R.: Hogyne lenne! Legyőzzük a vírust, visszatérünk a színpadra, a nézők a nézőtérre, s teljesítjük a színházművészet lényegét: jelenidejűség, „itt és most” élmény! Mi erre készülünk!
Cs. Gy.: Köszi a beszélgetést!
