petőfisándor@arany.hu, Klamm háborúja
Nagyvárad, Zenta
A határon túli magyar színházak működésének is természetes része, hogy ifjúsági előadásokkal járnak iskolákba. Ott aztán a diákság köteles vagy szabadon választott érdeklődési körébe vágó színházi produkciókkal teszik próbára az ifjú nézőket és játékos színházi alkotó önmagukat. A tantermi színjátszás – ahol megfordulnak a viszonyok, amennyiben a „díszletben” nem a színész van otthon, hanem a közönség – fokozott készenlétet követel, hiszen a tanulókkal óhatatlanul létrejövő interaktív viszony mindig rejthet meglepetéseket, hozhat váratlan helyzeteket.
Természetesen ha egy előadásból egy fél tanév alatt lejátszanak hatvanat – mint a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulata a petőfisándor@arany.hu című produkciójából –, akkor a színészek már többet tudnak a partiumi magyar gyerekek irodalmi ismereteiről, mint bármelyik hivatalos tanfelügyelő. Tudják, mennyire ismerik Petőfi Sándor életét és verseit, vagy hogy mit idéznek a Toldiból. És ha egy-egy néző esetleg „le van maradva” a tananyagban, vagy idegennek, távolinak érzi a 200 éve született, forradalmár költőt és idősebb lelkületű költőbarátját, akkor ez az előadás segíti őket közelebb hozni. Lehet, hogy a posta szó vagy a kézzel, lúdtollal írt levél ismeretlen a tizenéves fiatal számára, de nem kerül semmibe „lefordítani” mai kommunikációra. Elvégre messengeren is lehet küldeni lelket meleg kézfogásra, forró ölelésre. Az előadásban Petőfit játszó Szabó J. Viktor keres is egy nézőt az ölelés illusztrálására.
Mivel épp a nagyváradi színház miniévada előtt fejeződött be Romániában a pedagógusok háromhetes, eredményes sztrájkja, így a Lilliput Társulat nem talált iskolát az előadáshoz. Ezért a Fekete Sas palota Árkádia Színpadának kistermében alakítottak ki ideiglenes osztálytermet pad alakzatban letett székekkel, táblával, tanári asztallal. Az asztalon csipketerítő, ami jól beválik menyasszonyi fátyolnak, amikor a Szendrey Júliát játszó Benczi Tekla feleségül megy Petőfihez. A lendületesen pörgő előadás igyekszik leleményesen felhasználni mindent, amit talál. Ha már színészei vannak a társulatnak a figurákra, ünneplőben, fehér ingben. Szabó J. Viktor tetszőlegesen lófarkas vagy lobogó hajú Petőfi, sztáros-celebes allűrökkel és igazi hévvel, Hanyecz Debelka Róbert rokonszenvesen megfontolt, csendes, őszülő, borostás, fekete bocskais Arany János. Benczi Tekla pedig Szendrey Júlián túl is behozza narrátorként a női lebbenékenységet.
Egy országgal odébb, túl a hármashatáron, Szerbiában a Zentai Magyar Kamaraszínház a Klamm háborúját viszi az iskolákba. Mezei Kinga rendezésében a vajdasági színjátszás egyik mestere, László Sándor adja elő, aki több nemzedéket tanított az újvidéki művészeti akadémián, s most a német Kai Hensel monodrámájával fiatalabb nézők elé lép tanár szerepben. A huszonhárom éves német darab hiába „öregszik”, a színházak változatlanul szeretik az iskolások elé tárni a némettanár vergődését, akit diákjai avval vádolnak – némán, és ez a legrosszabb –, hogy felelős annak az öngyilkos diáknak a haláláért, akit megbuktatott. Ahonnan mi nézzük, onnan némely szövegrészek furcsán hangzanak – például pikírten feltételezi Klamm, hogy a gyerekeknek az ő életkorával van bajuk, és inkább a nyomdokaiban járó fiatal tanárokat preferálnák. Ezek szerint vannak fiatal tanárok, akik a helyébe léphetnének.
László Sándor zártan, rendezetten, feszes tartással érkezik a nézőtér felől a tanári asztalához. Miközben elmegy az ezúttal ugyancsak színházi díszlet padok mellett, még rá is szól az egyik nézőre: Húzd ki magad! Sötét öltönyt visel, nyakkendőt, kezében bőr aktatáska. Fegyelmezetten hozza belső fortyogását, amit az osztályától kapott hadüzenet váltott ki belőle. Egyszerre elszánt és bizonytalan. Alighanem kész elhatározásokkal érkezett erre a tanórára, valójában azonban fogalma sincs, mit tegyen. Háborogna is, alkudozna is a helyzet megoldása érdekében. Végül úgy dönt, felveszi a kesztyűt és megvív mindenkivel. Persze nem harcolhat ő itt senki mással, csak magával, plusz a lelkiismeretével, de azt a csatát is elveszíti. Fegyvere sincs. Egy kis csipketerítő, amit otthonról hoz, a pohár alá teendő. Vagy a rádióból szóló Chopin Nocturne.
A díszlet a tanári asztalon kívül egy felfüggesztett ablakot tartalmaz még, aminek talán beverték kővel az üvegét. László Sándor Klammja egyszer odamegy az ablakhoz, megáll, kinéz. Kint egy szabad világ, de ott sem jobb – gondolhatja, miközben a színész plasztikusan megmutatja ennek a megkeseredett és talán mindig is reménytelen tanárembernek a fokozatos szétzilálódását. Egy élet omlik össze előttünk az előadás bő egy órájában. Micsoda élet. Micsoda munka.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
petőfisándor@arany.hu (Nagyvári Szigligeti Színház Lilliput Társulat)
Játsszák: Benczi Tekla, Hanyecz Debelka Róbert, Szabó J. Viktor
Dramaturg: Fazakas Márta
Rendező: Gyevi-Bíró Eszter
Nagyvárad, 2023. június 15.
Kai Hensel: Klamm háborúja (Szabadkai Népszínház, Zentai Magyar Kamaraszínház)
Előadja: László Sándor
Fordító: Kovács Kristóf
Rendező: Mezei Kinga
Zenta, 2023. június 9.
