Gingalló (Budapest Bábszínház)
Csizner Ildikó, február
Szalóki Ági hívónév a gyerekeiket igényes dalokra szoktató szülők körében. Teltházas koncertjein nem egyszerűen csak megszólalnak Tamkó Sirató Károly, Nemes Nagy Ágnes, József Attila vagy Szabó T. Anna megzenésített versei, hanem kis közönsége meg is szólíttatik. Egy-egy könnyebb szöveg ismétlésével, egy mozdulatkezdeménnyel vagy egy hangutánzó-kísérettel részei lesznek a dalnak, s ezzel az énekesnő elindítja őket a közös élmény megszerzésének messzire vezető útján. Zenei kalandjában társnak tekinti hallgatóit, egyszerűségével, természetességével pedig zörejes világunkban meghitt kuckót teremt.
A Budapest Bábszínház nem kockáztatna nagyot, ha egyszerűen csak befogadná Szalóki Ági valamelyik gyereklemezének koncertjét. Ehelyett a színház történetet rak az énekesnő néhány dala köré, s színészekkel és bábokkal népesíti be a játszóteret. Több buktatót rejt magában ez a megoldás.
Az első mindjárt maga a cselekmény. Gimesi Dóra road movie-ja hegyen-völgyön, városon, falun, sivatagon, tengerfenéken keresztül vezeti hősnőjét, Gingallót azért, hogy megtalálja boldogsága pillangóját. Végigkíséri őt Cipity Lőrinc, a szárnyait éppen csak bontogató tengelice. Nemcsak barátság bontakozik ki kettejük között, de megtanulják a másik nyelvét és egy kicsit a világot is alakítják, de egymást mindenképp. Szép üzenetek sorakoznak egymás mellett az összetartozásról, önmagunk kereséséről, a bennünk rejlő szépségről, a változás és a változtatás képességéről… A legapróbbakhoz – hároméves kortól ajánlják az előadást – valószínűleg nem jutnak el ezek a gondolatok. Még akkor sem, ha Gimesi Dóra nyelvi poénokkal pörgeti a történetet, Dobák Lívia dramaturg pedig nem engedi meg a szószátyárságot. A kicsiket a zene lüktetése és a látvány viszi.
Kérdés az is, hogy Szalóki Ági kisugárzása a színpad mellett a színházhoz is elég-e. A történetmesélés miatt ugyanis jóval kevesebb dal szólalhat meg, az interakciónak is határt szab a keret. Ellinger Edina rendezésében egybeforr a történet és a zene. Nincs cezúra, nem válhat szét az énekesi és a színjátékosi szerep. A rendező diktálta feszes ritmus nem engedi, hogy a gyerekek a színpadra menjenek, de a nézőtérről érkező közreműködés egyszer-egyszer belefér. A hagyományos „szóljatok, ha látjátok” felhívásnál nagyobb kötőerőt jelentenek a közös játékok, mint például a tengelice gyerekkézből gyerekkézbe reptetése.
Szalóki Ági Gingallója az énekelt versekben úgy szól, mint egy kisharang. Az énekesnő a dalokból továbbviszi a történetbe a szerep lényegét adó természetességet. Gingallója olyan tisztaságot sugároz a környezete felé, amitől muszáj mindenkinek a legelőnyösebb énjét előhívnia.
Jó társ ebben a Cipity Lőrincet mozgató Szolár Tibor. Hol kétségbeesett, hol segítő szándékú madárhangjával (tyaf-tyafjával) egyszerre támogatja Gingallót és építi önmagát. A nagy utazás többi szereplőjét három színész (Juhász Ibolya, Bánky Eszter, Teszárek Csaba) és két egyetemi hallgató (Pájer Alma Virág és Barna Zsombor) játssza hol jelmezben, hol óriásbábokba bújva, hol bábokat mozgatva. Néhány vonással, sok-sok humorral teremtenek ember- és állatkaraktereket. Pillanatok töredéke alatt mutatnak be jellemfejlődéseket, ábrázolnak hangulatokat, hoznak létre impulzusokat. S mindezt óriási kedvvel, látványosan (Sipos Vera koreográfiájára) teszik. Hihetjük, hogy a másik szereposztással megtett utazás hasonlóan magával ragadó.
De az igazi látványért, az előadás képi világáért Michac Gábort kell dicsérni. Sokat tesz annak érdekében, hogy a helyszínek szinte egymásba folyjanak és meseszép játékteret rajzoljanak Gingalló köré. A bábok és a vetített animációk (Wunder Judit és Takács Anikó keze nyomán lettek ilyen varázslatosak) a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány kisdiákjainak rajzaiból készültek. A madarak olyanok, mint a plüssjátékok, csak ezer színben pompáznak. Kongó vadonja, a tenger élővilága, de az egész univerzum érintésnyi közelségbe kerül.
A színház előcsarnokában a diákok kisebb-nagyobb festményeiből nyílt kiállítás. Egyfajta utazás ez is. Élethelyzetekben, hangulatokban, egymásra vetülő érzésekben. Mintha az előadás itt kezdődne el, a szünet sem szakítaná meg és itt is érne véget. És ez így – Tamkó Siratót idézve – csillantó.
Csizner Ildikó
(Színházi Kritikusok Céhe)
Gimesi Dóra: Gingalló. Zene – báb – játék (Budapest Bábszínház)
Szereplők: Szalóki Ági m. v., Szolár Tibor / Tatai Zsolt, Juhász Ibolya / Kovács Katalin,
Ács Norbert / Teszárek Csaba, Kovács Judit / Pájer Alma Virág e. h., Bánky Eszter / Rusz Judit, Barna Zsombor e. h. / Pethő Gergő
Dramaturg: Dobák Lívia
Látványtervező: Michac Gábor
Animáció: Wunder Judit, Takács Anikó
Koreográfus: Sipos Vera
Rendező: Ellinger Edina
Cipity Lőrinc figuráját Horkay Lili rajzolta.
A rajzokat a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola tanulói készítették.A versek, dalszövegek írói: Csoóri Sándor, Erdős Virág, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Szabó T. Anna, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor
Zeneszerzők: Szalóki Ági, Lamm Dávid, Fenyvesi Márton, Kovács Zoltán, Dés András
Budapest Bábszínház Nagyszínpad, 2017. február 11. 10.30, kb. 400 néző
Fotók: Éder Vera
