Tom Sawyer kalandjai
(Pesti Magyar Színház)
Gergics Enikő, 2020. június
Tom Sawyer gyerekkori szerelme, Becky Thatcher már nagymamakorú. Az 1800-as évek Amerikájának fantáziát próbáló távolságából egyenesen a néző jelenébe idősödött, ahol az unokája videochaten kéri ki a tanácsát szívügyekben.
Becky Thatcher tehát némi unszolás után az unoka kedvéért félreteszi a seprűt, és újra elmondja neki a korábban már sokszor elmesélt történeteit az első szerelemről és a Tommal közösen átélt kalandjaikról. Becky emlékezete – illetve Závory Andrea és Horváth János Antal adaptációja – persze sok mindent átszínez a klasszikus gyerekregény eseményeiből. Ebben a verzióban úgy tűnik, Tom ikonikus barátai mintha ott sem lettek volna, és csak ketten éltek át mindent. Nagyobb a nagyítás azon is, ahogy a két gyerek sután kerülgeti egymást, szakít, féltékenykedik és újra egymásra talál. Az alapanyag tehát még talán az eredetinél is naivabb, az előadás viszont nagyon is technikás lett.
Mindjárt a kerettörténet izgalmas eszközarzenállal látja el az alkotókat. Becky ugyanis nem akárhol keresi a nyugdíjhoz a mellékest: egy bábszínház kelléktárában takarít, a történet elmeséléséhez pedig egyenesen egy életre keltett báb asszisztál neki, aki maga is – bábokat mozgat. Míg Tom egy nem is realisztikus megformálású báb, Beckyt végig Závory Andrea játssza a múltban is. Ennek van humora, de működik, az alakítás képes szimultán megjeleníteni a kicsit szentimentálisnak látszó, mégis mélyen önreflektív, sőt önironikus idős asszonyt és a szeleburdi, rajongó kislányt.
Ruszina Szabolcs az életre kelt, rosszcsont báb szerepében kicsit megidézni látszik azt a temperamentumot, ami Tom Sawyer sajátja, de mégsem direkt módon őt játssza. A bábok ebben az előadásban inkább kiegészítésként vagy fókuszként funkcionálnak a színészhez képest, küllemükben sem annyira kifejezőek. Ruszina Szabolcs, miközben végig néma marad, erős, pantomimszerű gesztusaival és mimikájával egyébként is lejátssza a bábokat a színpadról, de a stilizált, játékos figurák mozgatásának akadnak érzékletes mozzanatai. Az iskolaigazgatót mindössze egy testtartás jeleníti meg, ez azonban van olyan jellegzetes, hogy a két színész ide-oda passzolhatja egymás között a szerepet.
Kovács Yvette Alida díszlete, a bábkelléktár zsúfolt és kusza, szinte észrevétlenül bújnak meg benne azok az elemek, amelyekből némi átalakítás után meg tudnak elevenedni a múlt helyszínei. Talán az egész előadás legsikerültebb vonása, hogy a színpadon zajló események mennyire szoros egységet alkotnak a vetítéssel. Halasi Dániel és Besnyő Dániel színes, animált krétarajz-grafikái és a hozzájuk igazított hangok adják meg igazán az előadás bohókás atmoszféráját, de a funkciójuk nem pusztán esztétikai. Hozzájárulnak a dinamikához is, illetve jótékonyan eltávolítanak, tompítanak, amikor Tomot elverik, vagy épp plasztikusabbá teszik, közelítik a nehezebben megjeleníthető eseményeket. Egyedül a zene, az érzelgős férfiének nem illik a produkció hangulatához. Varga Éva rendezésében ugyanis a visszafogott, gyengéd és öniróniától sem mentes nosztalgia mellett dúskálunk a direkt, nonverbális humorban, a közönség pedig falja még a legegyügyűbb, vásári bábozást idéző poénokat is.
Závory Andrea és Ruszina Szabolcs kiegyensúlyozott, egymásra hangolt játékához képest a tágra nyílt szemű Kurucz Flóra a videochat-felvételről túlzónak tűnik, a kommentjei, visszakérdezései viszont dramaturgiailag jól vezetik a szálakat, megvan a keret, és kielégítő az is, ahogy az előadás zárul. Tom Sawyernek és a gyerekszerelemnek megvolt a maga jól körülírt helye és szerepe Becky életében, és ennél nem kell sem több, sem kevesebb.
Tom Sawyer világa nagyon távol van a mai nézőktől, nem is a vasárnapi iskola, az indiánok és az elásott kincs tematikája miatt, hanem inkább a komplikálatlan ártatlansága révén, és ezt Becky Thatcher narrációja sem tudja, talán nem is akarja közelebb hozni a jelenhez. Ez a történet megmarad a mesekönyvbe illő rajzok és bábok szürrealitásában, összességében azonban tényleg sikerült egy csontig lerágott klasszikusból új és izgalmas előadást létrehozni.
Gergics Enikő
Tom Sawyer kalandjai, ahogy Becky Thatcher elmeséli (Pesti Magyar Színház)
Mark Twain regényét Koroknay István fordítása alapján színpadra alkalmazta Závory Andrea és Horváth János Antal
Szereplők: Závory Andrea, Kurucz Flóra (felvételről), Ruszina Szabolcs m.v., Csiky Csongor Ábel
Díszlet-Jelmez: Kovács Yvette Alida
Vetítés: Halasi Dániel, Besnyő Dániel
Zene: Kovácsházi István
Dalszöveg: Drimál István
Dramaturg: Horváth János Antal
Rendező: Varga Éva
Pesti Magyar Színház, 2020. február 27., kb. 50 néző