Szólít a szörny
Weöres Sándor Színház – Mesebolt Bábszínház
Turbuly Lilla
2021. november 24.
A Szólít a szörny a kortárs ifjúsági traumairodalom egyik legismertebb regénye. Lehet, hogy a műfaj-meghatározás pontatlan, vagy nem is létezik, de aki valamennyire követte az utóbbi tíz-tizenöt év ifjúsági irodalmát, az tanúsíthatja, hogy tele van traumákról szóló regényekkel az abúzustól az anorexián keresztül az (iskolai vagy internetes) zaklatásig. Ez persze nem értékítélet, a témák fontosságához kétség sem férhet, és valamennyit meg lehet írni jól is meg rosszul is. A Szólít a szörny témája egy kamasz fiú édesanyjának rákbetegsége és halála. A belőle készült (a rendező, Vidovszky György által átdolgozott) színdarab is traumajátékként definiálja önmagát.
Az előadás a Weöres Sándor Színház és a Mesebolt Bábszínház együttműködésében jött létre; ötvözték a bábjátékot az élő játékkal. A kerettörténet szerint Conor meséli el a saját történetét, azt, hogy 13 évesen, amikor az ember „gyereknek már túl idős, de felnőttnek még túl fiatal”, hogyan élte meg édesanyja betegségét és elvesztését.
Mátravölgyi Ákos az élek mentén szétnyitható és összecsukható dobozformát tervezett a játékhoz, amely hol e dobozformán belül, hol azon kívül játszódik. Nézőként ezt a teret a belső, lelki tér kivetülésének értelmeztem, amelybe Conor hol teljesen beszorul, hol képes kilépni onnan. Csak az előadás után, egy beszélgetés hatására döbbentem rá, hogy a térformának van egy konkrét jelentése is: a nagymamától kapott kulcs, ami a nagyapai örökséget, a pajtát nyitja, a nagyapa bábszínházát rejti. Kíváncsi lennék, hogy (a többségében középiskolás) közönség össze tudta-e rakni ezt a konkrét jelentést az előadásban kapott információk alapján. Nekem sajnos csak utólag sikerült, pedig abból a szempontból is jelentősége van, hogy Conor mikor jelenik meg bábalakban, és mikor élő játék által.
Az előadás azonban e momentum dekódolása nélkül is pontos és szép lélekrajzát adja Conor gyászfolyamatának. Major Erik, aki legutóbb A játszma végében lepte meg a nézőket azzal, milyen sokat érett a színészete az utóbbi egy-két évben, most bábszínészekkel játszik, és maga is figyelemmel és odaadással kelti életre Conor bunraku bábalakját.
A fiú álmaiban és képzeletében megjelenő szörny mögött (róla kiderül, hogy ő a jó, segíteni akaró szörnyek családjába tartozik, aki történetekkel segíti át Conort a legnehezebb pillanatokon) felsejlik egy tiszafa éjjel félelmetes árnyéka, ami történetesen az anya kedves fája. Megtestesítője, Lukács Gábor egy különös, fakoronára emlékeztető fejdíszt kapott hozzá. A titokzatos szörny a szürrealitás felé tesz egy lépést, de közben az előadás mégis a realitás felé billen, mint amikor a gyermeki látomásokat elűzi egy felgyújtott lámpa. Csakhogy itt ez a visszazökkenés a realitásba nem hoz megkönnyebbülést.
Az anyát egy ember nagyságú bábbal kelti életre Varga Bori. Hozzá képest egészen kicsi a nagymama bábja. Mint a gyerekrajzokon, ahol a közelebb állót nagynak, a távolabbi életszereplőket kicsinek rajzolják a gyerekek. A nagymama bábja (Kolozsi Angéla játssza) azért különleges, mert amíg fel nem adja merevségét, az elvek vezérelte gyereknevelési elképzeléseit, egy ajtókerethez hasonló szerkezetbe zárja be a tervező, oldódását a keret széttörésével jelzik.
Felnőtt fejjel is nehéz végigélni egy szülő vagy más közeli hozzátartozó súlyos betegségét és halálát, végtelenül igazságtalan, ha ezzel valaki gyerek- vagy kamaszkorában kénytelen megküzdeni. Biztosan segíthet, ha egy előadásban azt látja, hogy más is volt / van ilyen helyzetben, más is eljuthat olyan kimondhatatlannak érzett gondolatokig, hogy jobb lenne, ha vége lenne a szenvedésnek. (Persze, az előadás éppen úgy megszólíthatja a felnőtt nézőt is, neki is játsszák.)
Vidovszky György rendezése és a színészi összjáték érzékenyen és empátiával vezeti végig a főhőst és vele a nézőt a gyászfolyamat pszichológiából ismert stációin az elutasítástól az elfogadásig, anélkül, hogy didaktikussá válna. Nem könnyű előadás sem színésznek, sem nézőnek. A sötét után sokáig néma csend van – már az ajtókat is kinyitják, mire valaki bátortalanul tapsolni kezd.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Szólít a szörny (Weöres Sándor Színház – Mesebolt Bábszínház)
Patrick Ness – Siobhan Dowd eredeti ötlete nyomán készült – regénye alapján írta Vidovszky György
Szereplők: Major Erik, Lukács Gábor, Varga Bori, Kolozsi Angéla, Kovács Bálint, Gyurkovics Zsófia.
Díszlet, jelmez, báb: Mátravölgyi Ákos
Irodalmi konzultáns: Marina Carr
Konzultáns: Illés Haibo
Zeneszerző: Monori András
Rendező: Vidovszky György
Weöres Sándor Színház, stúdióterem, 2021. november 18., kb. 50 néző
