Szorgalmas és Rest lány (RS9 – Formiusz)
Tarján Tamás, április
A hosszan tartó áprilisi nyárba belehasító hideg hétvége néhány szülőt arra késztetett, hogy csemetéjét féltve lemondja a délelőtti előadásra szóló jegyét. Nem mindenki tudja még ugyanis, hogy a Vallai-kert nem szabadtéri színház, hanem multifunkciós, barátságos terem. Így is összeverődött az apró nézők csapata, a szokásos szélsőséges típusokkal: az egyik fiúcska tekintetét erőnek erejével sem lehet a színpad irányába fordítani, a másik annál hevesebb-hangosabb kommentekkel követi az eseményeket, a többség a babzsákok folyamatos gyömöszölésével, zizegtetésével egészíti ki Gallai Péter zenéjének hangjait.
Kottek E. Péter az egyszerűnél is egyszerűbb díszlete bábszínházi paravánokként ugyancsak szolgál, három fala mögött öltöző és kellékraktár bújik meg, maguk a falak is képesek gyors változásra „falvédők” levétele, felakasztása segítségével. A két címszereplő próbatételeinél az éppen vándorúton nem levő másik öltözik be fának, kemencének, egyébnek. Kétdimenziós világ ez, megfelel a kétdimenziós, népmesei példázathoz, a Jó és a Rossz természetesen az előbbi javára eldőlő küzdelméhez. A síkban tartott, öble nélküli, varrott-ékített kancsó, a lapos fürt, a ház tetején, boton megtáncoltatott körvonal-kakaska s a mese többi benépesítője nem bonyolítja az értelmezést. A felnőttek esetleg egy pillanatra felkapják a fejüket, hogy a régóta nem fűtött tűztérben éppen ott lobban lángra a piros csóva, ahová a szemérmes kemence-leánynak a fekete ajtócskát kell csuknia, ölére tapasztania…
Málnai Zsuzsanna szemének sugárzó ékkő-mosolya mit sem változott az idők során, de jóságosságában is elválasztja azokat az egyenes derekú vagy hétrét görbedt néne-figurákat, akiket megformál. Kovács Éva Rebecca (aki a folklórból kölcsönzött elemeket színpadra alkalmazta), a Szorgalmas – s így a hároméves átlagéletkorú kis nézők számára vonzóbb, ugyanakkor uncsibb – lányt egyszerű, praktikus, takarékos mozdulatokkal viszi egyik jótettől a másikig, körül-körülsétálva a nézőteret. E kedves, halk szőkével szemben a durcás, lusta, hangoskodó feketét, a Restet Álmosd Phaedra sokkal mozgékonyabbra, mórikálóbbra, szájjártatóra szabja. A dalszövegeket is író Csáki Rita rendező figyelmét nem kerülte el, hogy mivel a második cselekvéssor az elsőnek a megismétlése, de „negatívban”, ide ellentétező színeket és poénokat kell keresni. Az interaktivitást nem viszik túlzásba, sőt a színészek egyszer-egyszer butának tettetik magukat, vagy elhárítják a gyermeki segítséget, mert a kicsik egyből tudják, mi a dörgés, és ez dramaturgiailag nem kedvez a játéknak, melynek egy alsóbb rétegében mintha óvatosan megszólalna az is: a szorgalom kissé szolgaság, a restség alkalmanként szabadság.
A kelengyés láda még kezdés előtt felkeltette a legbátrabbak figyelmét, a színpad széléhez óvakodva kinyitották, belekukkantottak. Később a kelengye szót magyarázva azt is megtanulhatták a darabból, mi a stafírung, eszcájg, ilyesmi. Amikor aztán eljött a vége jó, minden jó, megint a láda lett a célpont. Valószínűleg nem volt benne más, mint egy-két színes pántlika. És – láthatatlanul – az az öröm és tanulság, amelyet a röpke előadás szerzett.
Tarján Tamás
(Színházi Kritikusok Céhe)
Szorgalmas és Rest lány (RS9 Színház és a Formiusz Színházi Egyesület)
Népmese nyomán írta és színpadra alkalmazta: Kovács Éva Rebecca
Játsszák: Málnai Zsuzsanna, Kovács Éva Rebecca, Álmosd Phaedra
Díszlet: Kottek E. Péter
Zene: Gallai Péter
Dalszöveg, rendezés: Csáki Rita
Vallai-kert, 2016. április 24., nézők: 15 gyermek, 12 felnőtt
