Hurka Gyurka (Kövér Béla Bábszínház)
Török Ákos, február
A gyermekelőadások egyik alapigazsága, hogy ha a gyermekeket kísérő felnőttek unják, ott valami nincsen rendben. A Kövér Béla Bábszínház Hurka Gyurka című bábelőadását érezhetően nem unják a felnőttek, kérdés, hogy amin mi jókat szórakozunk, abból értenek-e bármit is a gyerekek.
Benedek Elek Feketeország című meséjét Kardos Tünde írta át, néhány helyszínre és egyetlen királyságra egyszerűsítve a földi és földalatti birodalmak labirintusában játszódó történetet. Gyurka, aki megelégeli a szegénységet, az éhséget, és hogy a neve miatt csúfolják, fogja magát, és kitanulja a mészáros mesterséget, majd kenyér- és hurkakereső szakmájával a tarsolyában világnak ered. Segítőkészsége és okossága folytán különleges képességekre tesz szert: képes lesz átváltozni oroszlánná, sassá és hangyává is. Feketeországban azután rátalál a szerelemre és az állandó jóllakottság lehetőségére is, ám ehhez előbb meg kell küzdenie a hétfejű sárkánnyal.
Halasi Dániel rendező és Michac Gábor tervező nem ülnek fel a mese sodrára, nem egyszerűen a történetből dolgoznak, hozzátesznek egy karakteres világot. A díszleteket és a bábokat is hentes ruhás játszók mozgatják, ami utal ugyan a mese mészáros vonalára, mégsem adja magát evidensen, és szellemessége mellett sem teljesen világos, hogy mi értelme és milyen hozadéka van egy hentesek által előadott bábjátéknak. A fehér ruhák ráadásul a játszókra terelik a figyelmet, akik közül néhányan színészként kevéssé meggyőzőek. A másik formai ötlet, hogy a játék, illetve a bábok és állatfigurák a japán mangák világát tükrözik: hálásan fogadja a közönség azokat a pontosan koreografált pillanatokat, amikor a főhős rajzfilmszerűen lelassulva mozog vagy pózol. Budapestről érkezve a szegedi előadásra kell néhány perc, mire megértjük, miért beszél furcsa módon, szögediesen a narrátor, ám ez attól függetlenül is természetessé válik egy idő után, hogy az eszünkkel utolérnénk.
A szegedi Hurka Gyurka az egyszerűbb, két mozgatható fémállványból álló díszlet és a szerényebb színpadtechnika ellenére jó sodrású, mozgalmas előadás. A hentesek sürögnek-forognak, a fémállványok hol hentespulttá, hol kastélyablakká, hol földalatti üregekké alakulnak, az előadás néha ki-kicsap a nézők közé is. Az állatfigurák bumfordiságuk miatt és lényegük szerint nem jól mozgathatóak, sokkal többet nem lehet kihozni belőlük, mint amit bárki otthon kezdeni tud például egy nagyobbacska, tömbszerű oroszlánnal. Ezek a figurák éppen ezért saját játékokként lehetnek inspirálóak és otthonosak a gyermeknézők számára. (A hangya úgy tűnik, kifogott a tervezőn: ha nem hangzana el többször is a szövegben, gyaníthatóan kevesen ismernének rá a rovarra.) Az emberbábok kifinomult mozgásokra is képesek, amivel – elsősorban az akciójeleneteknél – kifejezetten jól élnek a színészek. Abban azonban van egy nehezen érthető csúsztatás, hogy amíg a gyerek Gyurka, aki folyamatosan éhezik, egy nagyfejű és vaskos baba, a felnőtt Gyurka filigrán és harmad akkora.
A Kövér Béla Bábszínház előadása érezhetően családi előadás szeretne lenni, amely a gyerekeket és a szüleiket egyaránt szórakoztatja. A szerelmesek egymás előtti, sületlen nagykamaszos, illetve plázacicás mórikálásának gegje minden esetben tetszést is arat a felnőttek között, ám az ölükben üldögélő 4-6 évesek számára gyaníthatóan inkább értetlenkedést szül, maguk a gesztusok csakúgy, mint a szüleik nevetése ezen. Bármennyire is igaz, hogy egy jó gyermekelőadást nem unhatnak a szülők, ha már választani kell (persze nem kell), ilyen esetben szerencsésebb inkább a felnőttekről lemondani. Ez nem jelenti azt, hogy Halasi Dániel rendezése ne lenne élvezetes élmény a kicsik számára, azonban több jelenete is vagy csak a felnőttek vagy – mint például az oroszlán és a sas akciói – csak a gyerekek számára igazi élmény.
A tanulság mindig kényes dolog a gyerekelőadásokban: az üzenet könnyen csúszik át tanításba, vagy ennek híján úgy érezhetjük, semmivel sem lett több a csemeténk, mint eddig. Az eredeti mesében, noha az nagyobb súlyt helyez a szerelem erejére, a hősiesség igazi mozgatórugója a folyamatos jóllakottság vágya (amit csak felnőtt fejjel értünk a szegénységtől való szabadulás harcának). Márpedig ez nem tűnik túlzottan építő jellegű útravalónak. De Popper Pétert idecitálva és kicsit megcsavarva, miért is kellene a nagyóvodás, kisiskolás gyermekeinket a színházban is minél előbb magasabb eszmények felé hajtani? Megteszik ezt a pedagógusaik és mi magunk is napról napra. A Hurka Gyurka megadja nekik, hogy legalább a mesében olyan primer vágyaik kapjanak szabad utat, amelyek az életben folyamatos kontroll alatt állnak. Gyermekként szembenézni a nehézségekkel és a félelmeinkkel, a jóllakottságért is igazi bátorság.
Török Ákos
(Színházi Kritikusok Céhe)
Hurka Gyurka (szegedi Kövér Béla Bábszínház)
Benedek Elek A fekete ország című meséje alapján írta: Kardos Tünde
Tervezte: Michac Gábor
Zene: Monori András
Szereplők: Balasi Jolán, Nikodémusz Hajnalka, Rózsa Teodóra, Presits Tamás, Spergel Anna, Szalkai Dénes
Készítették: Tóth Andrea, Kiss Attila Etele, Kardosné Bajusz Andrea, Jernei János
Hang, fény: Himer István, Patkós Péter
Rendezte: Halasi Dániel
Szeged, Kövér Béla Bábszínház, 2018. február 11., kb. 100 néző
