Ágoston, avagy egér a felhők között

(Ziránó Színház, Mesebolt Bábszínház)

Dézsi Fruzsina, 2019. december

 

Nem azt kapjuk a Bethlen Téri Színházban, amire számítanánk, ha elolvassuk a Mesebolt Bábszínház és a Ziránó Színház közös előadásának színlapját. Az Ágoston, avagy egér a felhők között ugyanis színes-szagos mesét ígér egy különc kis álmodozóról, akit végül kitartása az egekig repít, és bár színek-szagok vannak is, ezek jóval erősebbek, mondhatni maróbbak, mint amit egy négyéveseknek szóló előadástól megszokhattunk. Facsarják a felnőttorrt.

Talán jobban is, mint amennyire mozgatják a gyerekfantáziát. Pedig már Grosschmid Erik részletgazdag, gigantikus könyvtárat idéző díszlete is az esti mesék kalandjait juttathatja eszünkbe. Ám míg ezek a kalandok Veres András bőbeszédű történetében a gyerekek számára pusztán egy klasszikus játékszabályok alapján működő alternatív világot vázolnak fel, addig a felnőttek érezhetik, hogy ezek az egymás idegein táncoló egérkék bizony ízig-vérig kelet-európai örökséget cipelnek a bőröndjeikben. A három főszereplő, Ágoston, Ottília és Jonatán ugyanis emigrálni készülnek, az utolsó hajóra igyekszenek, ami átviheti őket az Újvilágba, ahol végre nem kell rettegniük, ahol senki sem figyeli őket, és ahol persze még macskák sincsenek.

Varga Róbert Péter

Végig ez az álom tartja életben a történetet: minden jobb lesz, csak végre el kell menni innen. Ottília és Jonatán el is éri azt a bizonyos hajót, Ágoston azonban még visszaszalad kedvenc könyvéért, így a kikötőben az új élet ígérete helyett csak az éhes macska kaján nyávogása várja. A gyerekek zsibongani kezdenek, a jelenetváltás sötétjében pedig egy vékonyka hang meg is szólal: „Anya, akkor ő most gonosz?”. Azonnal érkezik a szülői válasz: nem gonosz, neki ez a dolga. Éhes. Mindenki azt veszi el, amit tud.

Menekülés közben csapódik Ágostonhoz Rozi, a Batmanként parádézó bőregér, aki szintén saját csapatától lemaradva keveredik a város csatornarendszerébe. A két különc kis lény azonnal egymásra talál, és a könyvtárban kezdik keresni a megoldást, hogyan is juthatnának át az óceánon. Vizuálisan ennél a pontnál válik igazán izgalmassá Kovács Géza rendezése: megnyílik az órási könyvgalaxis, minden lapozás újabb és újabb valós vagy éppen mesékből ismert távoli helyszínre kalauzol minket, miközben precíz figyelemvezetéssel egy repüléstörténeti gyorstalpalót is elvégezhetünk. Előkerülnek a szárnyas őslények, a mitikus unikornisok, sőt még a komisz Bóbita által megigézett malac is, hogy aztán Leonardo Da Vinci szárnyas embere után eljussunk a helikopterig, amely végül megfelelő eszköznek bizonyul, hogy a kicsi egér beteljesíthesse nagy álmát.

Ezekben a háromdimenziós képeskönyvekben, ahogyan az előadást keretező jókedvű dal is hirdeti, tényleg minden benne van, amire csak szükség lehet, így az elsőre statikusnak tűnő szcenika hamar képes megcáfolni korlátait, ötletes anyaghasználatának köszönhetően. Ezt a könnyed játékosságot a szlengtől sem visszariadó szöveg is erősíti, az egérkék jól körülhatárolható jelleme pedig tapintatos vonalvezetőként szolgál az előadás erkölcsi-morális üzenetét illetően.

Pfeifer Zsófia

A humoros betétekkel láthatóan élvezettel elpepecselő előadás egyetlen ponton botlik meg saját magában, amikor is a történet által felvázolt problémák, vagyis az identitás- és hovatartozás-kérdés, az együttélési nehézségek, a magárahagyatottság, az elnyomás és a szülőföldtől való elszakadás kérdése természetszerűleg kezdik meghaladni a kijelölt kereteket: a „semmi sem lehetetlen” frázis életfilozófiává emelését és az apadhatatlan tudáséhség idealizálását. Ez a nem is annyira leplezett emigrációtörténet ugyanis nem tud sem kevesebb, sem traumatikusabb lenni önmagánál: a minden jó, ha vége jó elvrendszer itt határozottan működésképtelenné válik, és ez itt már nem mese, hanem a közös, egyszerre történelmi és jelenidejű tapasztalat.

Ugyanakkor, bár az Ágoston, avagy egér a felhők között a kijelölt korosztály kérdéseit, érdeklődési pilléreit kevésbé járja körül, Pfeifer Zsófia és Varga Péter Róbert összecsiszolódott, egymást segítő színészi munkája mindig sikeresen vissza-visszarántja magához a gyerekközönség figyelmét is. Ők ketten pusztán arányos kézibábjaik által léteznek a színpadon, ezeket viszont bátran cserélgetik egymás között, így nincs mód arra, hogy bárki is beleragadjon akár a tudálékos kisegér, akár a nem is olyan gonosz detektívmacska szerepébe.

Falni a könyveket – nemcsak ahogyan a könyvtárba bekuckózó egerek rágcsálják a rég elfedett szövegeket, hanem ahogyan Ágoston igyekszik egyre tágabb ismereteket szerezni az őt körülvevő valóságról, hogy aztán ő maga is szárnyra kapjon – szól az előadás megénekelt üzenete. Hogy a főként négyévesekből álló gyerekközönség otthon mekkora sebességgel szalad majd a könyvespolchoz, aligha jósolható meg, szüleik azonban ismét figyelmeztetve lettek arra, hogy igen, ez itt még mindig Kelet-Európa. Olvassunk az Újvilágról.

Dézsi Fruzsina
(Színházi Kritikusok Céhe)

Ágoston, avagy egér a felhők között (Ziránó Színház, Mesebolt Bábszínház)

Játsszák: Pfeifer Zsófia, Varga Róbert Péter

Írta: Veres András

Rendezte: Kovács Géza

Bábok: Grosschmid Erik

Zene: Szabó Balázs

Bethlen Téri Színház, 2019. november 24., kb. 60 néző