Klamm háborúja

(Miskolci Nemzeti Színház)

Stuber Andrea, június

 

Kai Hensel színdarabja egy középiskolai tanár monodrámája az osztályteremben. Tulajdonképpen vannak partnerei is: a diákok, csak nekik nem volt részük a próbaidőszakban és a főpróbában, hanem rögtön az előadáson kerülnek bele a főszereplőt drámaian opponáló helyzetbe.

Klamm tanár úrnak egy volt növendéke az érettségi előtt öngyilkos lett. A diákok felelősnek tartják a tragédiáért a tanárt, ezért levélben hadüzenetet küldenek neki, majd passzív ellenállásra rendezkednek be. Ez a szerző ügyes trükkje, így lesz a gimnazisták közössége-közönsége néma részese az előadásnak. Irodalomóráján Klamm az el nem hárítható bűntudat jegyében az őrület felé tart, végigjárja a lehetséges utakat: őszinteség, ravaszkodás, magyarázkodás, megvesztegetés, önsajnálat, fenyegetés, harciasság, bosszúszomj és még ki tudja, merre ágazhat el egy lelkileg kibillent, pedagógusnak személyiségénél fogva talán alkalmatlan ember tanintézeti kanosszája.

A mű 2002-ben ifjúsági színházi díjat nyert Németországban, s azóta számtalan előadását láthatták fiatalok német iskolákban. Magyarországon a Kolibri mutatta be 2002-ben Scherer Péterrel, s előadta a székesfehérvári színház (Lábodi Ádám, Kolos István rendezésében), a kecskeméti (Farkas Ádám, Réczei Tamás rendezésében), s a cikkünk tárgyát képező miskolci produkciót is már 72. alkalommal Fandl Ferenc, a miskolci Nemzeti Színház középnemzedékének egyik vezető színésze. Önállóan kezdett el foglalkozni az anyaggal, s a készülődés végefelé elfogta a kétség, hogy szabad-e, kell-e ezt a borotvaélen táncolást iskolákba vinni, osztályközösségeknek előadni. A darabot előnéző pedagógusok két pártra oszlottak az igen és a nem mentén. A színház, az alkotó végül úgy döntött, hogy ilyen tükröt is kell tartani. Ez a tükör megmutat egy ki tudja mennyire szélsőséges helyzetbe került tanárt, és a diákok alaposan megnézhetik őt, ameddig csak a szemük ellát, vagy azon túl is.

A magyar változat Kovács Kristóf munkája, s van egy gyenge, illetve legalábbis ellentmondásos pontja: a magyarra fordítás határa. Az elhangzó szöveg az összes szereplőt magyar néven említi, tehát a diákok úgy érezhetik, hogy otthon vannak. Másfelől viszont a magyar Klamm minden magyar gimnáziumban, ahol megfordul, a német irodalmat tanítja, nem a magyart. Ez már az első pillanatban aránytalan hátrányba hozza a közönséget, hiszen Goethét, a Faustot, Margitot kellene „vágniuk”. De ha mondjuk a Faust helyett Az ember tragédiáját magyarázná a tanár, akkor bizonyára közelesebb lenne a tananyag mellett a számonkérés élménye is. (Bár meglehet, a Faust, vagy Stifter Nyárutójának emlegetése segít abban, hogy a tanulók ne szóljanak közbe. Márpedig az előadás az interaktivitásnak nem a belebeszélős verzióját célozza.)

Fandl Ferenc magabiztosan hozza a kicsit talán elhanyagoltnak tetsző, szemüveges, zakós, edzőcipős tanár figuráját. Olyan előadónak látszik, aki képes lehet felkelteni az érdeklődést a tudománya iránt, de már nem az irodalomra fókuszál. Benne szűköl a kétségbeesés és a rémület.

A Herman Ottó Gimnázium 10. osztályában 34 fiú és lány figyeli a monológot, amely több tanórát fog át, kicsengetésekkel elválasztva, így nem egy állapotot vehetünk szemügyre, hanem az állapotok sorát, a folyamatot. A diákseregben akad persze, aki provokatívan viselkedik, és akad, aki teljes mértékben átadja magát. Az előadás után, a levezető beszélgetés előtt egy lányra leszek figyelmes, aki sír. A színház ilyen – sosem tudni, kinél mire tapint rá.

Fandl Ferenc és a Herman Ottó Gimnázium diákjai az előadást követő megbeszélésen

Az előadást követő foglalkozáshoz támogatóan odaül a színész mellé az asztalra az itteni tanár, de a terepet átengedi Fandl Ferencnek. A színész láthatóan sok tapasztalat nyomán vezeti a diskurzust abba az irányba, ahol a gyerekek magukban rákérdezhetnek akár a saját felelősségükre is egy ilyen tragédia kapcsán. Vajon észreveszem-e, ha a padtársam, az osztálytársam súlyos helyzetbe kerül, megoldhatatlan problémával küzd? Amikor a Klamm tanár urat már maga mögött hagyott színész felidézi az obligát kérdést, amely valószínűleg minden nap elhangzik minden iskolásgyerek otthonában: Mi volt ma a suliban?, akkor az osztály egy emberként válaszol kórusban: Semmi.

A gimnazisták és a felnőtt nézők ebben a másfél órában elképzelhették mind a tanár, mind a diák, mind az osztálytársak helyzetét. Színházban voltak – és még csak el sem kellett hagyniuk érte az iskolát.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Kai Hensel: Klamm háborúja (Miskolci Nemzeti Színház)

Magyar változat: Kovács Kristóf

Előadja: Fandl Ferenc

Miskolc, Herman Ottó Gimnázium, 2019. május 22., 38 néző

Fotók: Hajdufi Péter, Papp Tímea