Hűvös

(Karaván Színház)

Kollár Zsuzsanna, 2020. november

 

Szívbe markoló előadással jelentkezett a roma nemzetiségi színházként számon tartott Karaván Színház: a gyermekotthonok kíméletlen hierarchiájáról szóló Hűvös című produkció öt kamasz és egy tragikus gyilkosság történetét meséli el.

Szerény sajtóvisszhanggal, ám annál érdekesebb előadásokat bemutatva zajlott le a 2020 márciusáról októberre halasztott A magyarországi nemzetiségi színházak Jelen/Lét fesztiválja. A Magyarországi Szerb Színház a Magyar Nemzetiségi Színházi Szövetség által közösen szervezett színházi fesztiválnak a Nemzeti Színház adott otthont.

A Hűvös című előadást bemutató, 2000-ben alakult Karaván Színház és Művészeti Alapítvány egyik fő célja, hogy tehetséges, ám hátrányos helyzetű roma és nem roma fiataloknak nyújtson szakmai színházi képzést, elősegítve ezzel társadalmi mobilitásukat.

Ahhoz képest, hogy a Nemzetiben szombat délután ötkor az ősbemutatóját tartották az O. Horváth Sári által írt színpadi szövegnek, egy jól kiforrott és erős hatásokkal operáló, különleges előadást láthattunk. Nemcsak mert a Hűvös próbái már márciusban elkezdődtek, hanem inkább azért, mert a történetet olyan színészek adják elő, akik maguk is ismerhetik az általuk ábrázolt karakterek közegét. Elképesztően erős a huszonéves fiatalok játéka, ám az előadás kibontatlanul hagy bizonyos kérdéseket.

Pápai Rómeó és Lovas Emília

A történet egy kelet-magyarországi nevelőintézetben játszódik, ahol Béla folyton terrorizálja a barátainak nevezett sorstársait, elsősorban Mikit, aki sokáig nem mer ellene fordulni. Béla lopásra, bűnözésre kényszeríti a fiút, folyton megalázza őt, fizikailag és lelkileg kínozza. Egy alkalommal szexuálisan is bántalmazza társát, és megfenyegeti, nehogy beszélni merjen róla a többieknek. Miki azonban ezután sakkban tartja, és lassan megfosztja Bélát tekintélyétől, amit Béla szörnyű gyilkossággal torol meg, megöli Mikit.

Az előadás komolyan feszegeti a tabukat, és olyasmibe enged bepillantani, ami a nézők többsége számára ismeretlen. Bemutatja, hogyan viselkednek a gyermekotthonban a szülők nélkül élő fiatalok. Megjelenít lopást, bullyinget, szexuális kizsákmányolást, a tinik homoszexualitáshoz való viszonyát, és a tinédzserkori terhesség problémáját is felvillantja. Arra az állapotra fókuszál, amikor az árván maradtak rettegve várják a felnőttkort, hogy kiszabaduljanak a gyermekotthon börtönszerű világából, ugyanakkor félnek is a rájuk váró magánytól.

A karakterek motivációiról sok kiderül: Miki elkeseredetten várja, hogy külföldön élő édesanyja egy napon érte menjen, Bélát pletykák szerint csecsemőként egy kukában találták meg, Andi és Feri testvérek, így szinte semmi esélyük nem volt arra, hogy nevelőszülőkhöz kerüljenek. A karakterek az örökbefogadás elmaradását kudarcként élik meg, hiszen ők nem kellettek senkinek, így értelemszerűen egymásba kellene kapaszkodniuk, ezt azonban a gyermekotthonok hierarchikus világa nem teszi lehetővé, hiszen azt, ahogyan a családban tanul meg szeretni az ember, ők nem tapasztalhatják meg.

Az előadásban egy négyelemű paraván a fő díszlet, ezen zöld csempe, ablak és ajtó látható, és számos helyszín (gyermekotthon, erdő, újságosbódé) megjelenítésére alkalmas. Központi elem az a gólyatetemet ábrázoló nagy plüssgólya, amelyet a fiúk találnak és magukkal hurcolnak, és amelyhez Béla őrülten ragaszkodik: képes a madarat kitömve, totemállatként őrizni. Igen, a főszereplő kipreparál az otthon udvarán egy dögöt – ezzel kapcsolatban az Andit játszó Lovas Emília jegyzi meg: „Senkit sem érdekel, hogy mit csinálunk.”

A Bereczki Csilla és Lovas Emília által rendezett produkció zenéjét Szirtes Edina Mókus jegyzi, az előadás érzelmi alaphangulatát meghatározóan zenél és a végén énekel is Baranyi Zoltán hegedűművész. A jeleneteket a remekül éneklő Patály Márkó megjelenése keretezi: a gyermekkori ártatlanság, sebezhetőség jelképeként jelen lévő, a cselekményben részt nem vevő kisfiú abban a lógó szárú melegítőben és zokniban erős érzelmi hatást ad hozzá az előadáshoz.

Pápai Rómeó és Kovács Mátyás

A történet több dologban is hasonlít az 1992-ben Amerikában bemutatott Juice című filmre, amelynek Bishop nevű főszereplője a Hűvös Bélájához hasonlóan barátaira tör, és megőrül. A főszerepet 21 évesen alakító Tupac Shakur is ijesztő agresszióval jelenítette meg a karaktert, ahogyan ezt Pápai Rómeó teszi. A film és az előadás közti párhuzamot az is okozhatta, hogy egy-két jelenetben a szereplők slammelnek, sőt egy hiphop számot is előadnak. Kovács Mátyás zsigerig átélve játssza a bántalmazott fiút, aki egy ponton túl képtelen a „csicska” szerepében tovább teljesíteni Béla parancsait. Oláh Edmond, Lovas Emília és Baranyi Csaba hitelesen jelenítik meg a kényszer-szülte barátságokat, amelyek a diktatórikusan irányító figurákkal szembeni túlélés érdekében jönnek létre.

Akadt néhány bizonytalan pont az előadásban, például nem volt egyértelmű, hogy Andi elvetélt vagy abortusza volt. Továbbá homályos maradt Miki meggyilkolása és ezáltal Béla megőrülése is. Így nem derül ki, hogy Béla csupán egy indulatkezelési problémákkal küzdő fiú, akinek nincsenek eszközei a szeretet és a kötődés megélésére, és akinek a gyilkolását meg lehetett volna előzni, vagy a Juice című film Bishopjához hasonlóan egyfajta megőrüléstörténetet látunk-e, amelyben a felnőttek védelmének hiánya okozza a tragédiát.

A homályos pontjai ellenére is nagyon értékes előadás sötét képet fest napjaink gyermekotthonairól, amelyekben gyerekek ezrei várják reménytelenül, hogy egy nap majd szerető gondviselők vigyék haza őket.

Kollár Zsuzsanna

O.Horváth Sári: Hűvös (Karaván Színház)

Szereplők: Pápai Rómeó, Kovács Mátyás, Oláh Edmond, Baranyi Csaba, Lovas Emília, Patály Márkó

Zenét szerezte: Szirtes Edina Mókus

Zenei közreműködő: Baranyi Zoltán hegedűművész

Jelmez, díszlet: Oláh Tímea

Rendező: Bereczki Csilla és Lovas Emília

Jelen/Lét fesztivál, Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpad, 2020. október 10., kb. 60 néző