Ágacska

(Pinceszínház)

Gabnai Katalin, 2020. január

 

Mindennek eljön az ideje. Elmegy az ember a Török utcába, azon belül is a Pinceszínházba, megnéz egy formás, kedves mesejátékot – és megvilágosodik. Mert igaz, hogy láttam én 1982-ben a Tímár Béla által rendezett ragyogó előadást a Játékszínben, ahol Koltai János volt a Festő, Peremartoni Krisztina az önismereti problémákkal küzdő Ágacska, Hűvösvölgyi Ildikó a lendkerekes Pösze egér, Márton András a vaksi Dani kacsa és Tímár Béla a kényszeresen röhögő Béka Berci, akikre ma is boldogan emlékszem, de a történet alaphelyzetét sohasem tudtam helyre rakni magamban. Gyerekes berzenkedés volt bennem mind ez idáig, hogy a négy élő szereplő közül miért nem rázza meg egy sem a főhős vállát, hogy „Te, figyusz, ne hemzsegjél itten, mert nagyon helyes vagy ugyan, csak éppen nem élsz. Barátom, te egy kis törmelék vagy!”

Kellett egy két rész helyett egyhuzamban lefutó mesejáték, amiben még a kellő pillanatban hangzik el egy fontos információ, az, hogy Ágacska, miután kitalálták, hogy ő kicsoda-micsoda, elindul megkeresni a fát, amiről elkóborolt, hogy visszanőjön (!), s ezután a természet rendje szerint ágazzon-bogazzon. Ó, vagy úgy! Csukás István tehát nem csupán egy jól játszható, kedves, kerek történetet írt színpadra, hanem igazi nagy mesét költött, amelyben világok találkoznak. Nem csupán az ember barátkozik az állatokkal, de az ember meg az állatok egy növénykével is kapcsolatba kerülnek. De szép! Jobb későn, mint soha rájönni valamire. Mindazonáltal egy parányi kezdő, dramaturgiai utalás – akár egy némajátékos jelzés a „leválásra”, vagyis az „élő” voltra – meglehet, segítené kicsit a lassúbb felfogásúakat.

Nagy szerencse, ha egy előadásban meg tud jelenni mindaz az emberszeretet, játékosság és derű, ami az eredeti darabban olyan szépen adja magát. Mindez megvan itt. Jól mozgó, szépen beszélő, kellemesen éneklő csapatot gyűjtött össze a rendező, aki nem is oly rég a Festő szerepében állt színpadra Győrött, tehát belülről is ismeri a történet lüktetését. Szikra József nemcsak rendezője ennek a kellemes produkciónak, de leleményes koreográfusa is, s ő az, aki Bozsik Ági jelmezei mögé a leheletnyi vetítéssel tágasított színpadképet is megtervezte.

Az agyondübörögtetett, szétordított gyerekelőadások annyira divatba jöttek napjainkban, hogy le kell írnom, mennyire fontos az itt érzékelhető, tökéletes hangosítás. Darvas Ferenc dallamai, amik most Medveczky Szabolcs zenei szakértelmével épültek be az előadásba, arányosan elosztva, jó ritmusú, friss mozdulatokkal kísérten hangzanak fel. A színészekben épp annyi a lendület, amennyit a Pinceszínház kicsi tere elbír. Ritkán látni olyan, családi színháznak hirdetett előadást, amelynek szereplői mindvégig teljes figyelemmel és lelkiismerettel vesznek részt a játékban, s közben úgy képesek hatni a figyelembe vett felnőtt nézőkre is, hogy a „bratyizásnak” még a lehetősége sem merül fel.

Rácz Zsuzsanna játssza Ágacskát, kedvesen, csipogásoktól mentesen, mélyen átélve a figura gyermekméretű, ám őszinte egzisztenciális megdöbbenését. Varga Dóriban tombol a harci egérenergia, s pöszít is rettenetesen, ahogy kell, de tudja magáról, hogy alapvetően ő a világ esze, szóval nagy gond nincsen. Dani kacsa sárga sapkáját Jánosi Ferenc viseli, a zöld ruhás Berci béka szerepében meg Formán Bálintot látjuk. S persze amikor a tó feletti uralom ügye miatt hadban álló csapatok megformálása szükséges, mindenki kacsa vagy béka lesz, ahogy szükségeltetik. „Te nem tudod, mi a háború?” kérdik Ágacskát a harcosok, s miközben magyarázkodnak, kiderül, mit is ér lényegében minden ilyesfajta hőzöngő, rontom-bontom tevékenység.

Rácz Zsuzsanna, Jánosi Ferenc, Albert Gábor

Van egy emberszereplője is a történetnek, ő a Festő, aki „játszásibul” szemorvost és fogorvost is alakít, s aki félkézzel képes kivenni a gyötrő horogmaradékot Béka Berci szájából. Ezt a festőt most Albert Gábor játssza. Az a férfitípus ő, aki idővel egyre sármosabb lesz majd, de addig is minden rendben van. Roppant kellemes, kicsit ezüstös zizegésű a hangja, erős, de nem tolakodó a jelenléte. Kiválóan „figyelő”, vagyis jó kapcsolattartó színész. S bár már tudom, hogy erői nagy részét szinkronmunkák foglalják le, keresni fogom az alkalmat, hogy más szerepekben is lássam.

„Ami sebet az egyik ember ejt, a másik ember meggyógyíthatja” – ezzel a reménységgel telítődve indul hazafelé a közönség. Nem arról van szó, hogy valami világrengető újítást vagy valami sosemvolt szenzációt hírelek itt. De ez a korhatár nélküli játék a most elérhető, legjobb „kapuszínházi” előadások egyike. Egyszerű és jóízű, mint a kenyér.

Gabnai Katalin

(Színházi Kritikusok Céhe)

Csukás István – Darvas Ferenc: Ágacska (Pinceszínház)

Szereplők: Albert Gábor, Rácz Zsuzsanna, Varga Dóra, Formán Bálint, Jánosi Ferenc

Zene: Darvas Ferenc

Jelmez: Bozsik Ágnes

Látvány, rendezés: Szikra József

Pinceszínház, 2019. december 18., kb. 100 néző