Rozsda lovag és Fránya Frida (Karinthy Színház)
Tarján Tamás, szeptember
A modern mesehős lovag szórakoztató csetlés-botlásának színpadra állításával, a családi musical műfajával szívesen bíbelődő rendező, Bozsik Yvette ezúttal sem tesz mást, mint legutóbb a Tháliában, a Rozsda lovag és a kísértet című epizódot életre keltve. Nem tesz mást, de részben másokkal – kissé változott színészcsapattal – teszi, s helyette részben más teszi. Koreográfusként a korábbi asszisztens, a friss diplomás Vislóczky Szabolcs lépett mestere helyébe, a boszorkány-históriában folytatva, itt-ott mégis más rugókra járatva azt a mozgásvilágot, amely a kísértetkalandban érvényesült.
A Rozsda lovag és Fránya Frida a szerző, Jörg Hilbert által inkább rontott és zagyvált, semmint megújított mesei paneljei elsősorban az egy óránál is rövidebb előadás állandó mobilitásának, a koreográfusi ötletek sokaságának és a rendezői tempóérzéknek köszönhetik a gyermek nézőkre gyakorolt hatást, a sikert. A felnőttek nemigen kapnak külön nekik szóló csemegét, bár persze a cím vonzásába helyezett díszletelemekre: egy koporsószerű hatalmas szardíniás és egy Májkrém feliratú konzervdobozra, a hordónyi szemetes edényre (kukára), a háztartás játékba hozott, főleg konyhából, kamrából előhívott kellékeire ők más szemmel tekintenek, mint a kicsik. Vati Tamás díszlete a Tháliából ismerős keretet gondolja újra, a hajó- és tenger-jelenetben a leporellók ügyes technikájával, a mélységet síkban, a színpadi „földszinten” hozva létre, feladva a világítás magas labdáit, melyeket Sörös Zsolt fénymester le is üt, például a röntgenező moszatzöldekkel. A (tenger)világot jelentő deszkák körözése, ide-oda forgása, azaz a hullámzás barátságos vízre enged következtetni.
Tiktakol, dőlőgél, masírozik, hajladozik, eget fúr, tért ölel a butuska fabula. Vislóczky szívesen hegyezi ki a táncot, a mozgást. A gyakori lépcsőjárás, a szalutáló karok-kezek-könyökök lendülése, a várkisasszony antropomorf beszélő süvegének csúcsa, a lovagból békává változtatott szereplő tanácstalanul támaszt kereső lába a „szöges” mozdulatokkal jól ellenpontozza az inkább hengeres, gömbös, ovális, hajlított látványközeget. (Maga a hajó is úgy, törve helyezkedik el, mint egy háromnegyedig kinyitott könyv.) Ha a gömbölyűséget (eredendően a körformát) Walt Disney nyomán a harmónia alapformájának fogadjuk el, akkor a Bozsik/Vislóczky-féle elképzelésben éppen a „fránya” negatív hős, a viruló komika Balázs Andrea a legkedvesebb alak, még gonoszkodásaival együtt is. A színésznő boszorkánysága méz csordulású, és hogyan is haragudhatnának rá igazán a csemeték, mikor ő az, aki kedvenc ételének, az oly szép nevű büdizokni levesnek a főzése érdekében (legyen tökéletes az alágyújtás) veti ki hálóját Kokszra, a tűzokádó sárkányra. Őt Gombai Szabolcs lopja szívünkbe, csak éppen a tűzokádásait nem találták ki. Bár lehet, hogy az antimese mesének semmiféle műfaji és karakter-„előírást” nem kell komolyan vennie. S lehet, hogy gyerekelőadás nem képzelhető el az unalomig megszokott „interakció” nélkül: gyerekek nem láttátok ezt meg azt? Arra mentek; nem erre? Hányan voltak? Azt mondjátok, hárman?…
Páncélvár úrnőjének, Szélvész várkisasszonynak szerepét Andrádi Zsanett mosolyos szellőcskeként lebegteti. Elek Ányos, Tölgyesy Zoltán, Vati Tamás, Vislóczky Szabolcs tetszetősen fregolizik a különböző karakterekben. Nem a szövegmondás az erősségük, néha beleütköznek egy-egy szójátékba (fordító: Katona Mária). Nagyon jókedvűek mindig, még akkor is nevetnek és nevettetnek, amikor ez nem indokolt. Rozsda lovag rozsdásságát a koreográfia és zene futólag érinti, a jelmez (Berzsenyi Krisztina) eltussolja, hiszen a kedves figurát mintázó Mohai Tamás mintha ezüstből és ónból öltözködne. A ruhatárból kitűnnek a fejfedők (köztük a béka bukósisakja), Fránya Fridának pedig nyilván jól megy a boszorkánymesterség, mert látnivalóan a legdrágább butikok kuncsaftja.
Felix Janosa zenéje nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy az óvodások tízórai és alvás helyett is ezeket a dalokat kívánnák énekelni, a muzsika egyszeregye azonban megfelel a történet egyszerű számtanának. A végén a színészek A-hoj!, A-hoj! tengerész- vagy kalózköszöntésére a kisebb-nagyobb nézők bármelyike visszafelelhet(ne) egy vidám Ahoj!-jal.
Jó szelet, Rozsda lovag, jó szelet, színházi évad!
Tarján Tamás
(Színházi Kritikusok Céhe)
Jörg Hilbert–Felix Janosa: Rozsda lovag és Fránya Frida
(Karinthy Színház)
Játsszák: Mohai Tamás, Andrádi Zsanett, Gombai Szabolcs, Balázs Andrea,
Vati Tamás, Elek Ányos, Tölgyesy Zoltán, Vislóczky Szabolcs
Fordította: Katona Mária
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Díszlet: Vati Tamás
Jelmez: Berzsenyi Krisztina
Fény: Sörös Zsolt
Zenei rendező: Wagner-Puskás Péter
Koreográfus: Vislóczky Szabolcs
Rendező: Bozsik Yvette
Karinthy Színház, 2016. szeptember 10., 200 néző
Fotók: Nagy Dániel
