A béke boldogság

ahetkiralyfi3

 

A hét királyfi (Kabóca Bábszínház)

Kovács Natália, december

 

„Apa, ez volt a legjobb mese, amit eddig életemben láttam!” – mondta édesapjának komoly arccal a mellettem ülő kisfiú, miközben lelkes tapssal köszönte meg a veszprémi Kabóca Bábszínház előadását. Nem ő volt az egyetlen, a gyerekek többsége kitörő örömmel fogadta Balázs Béla A hét királyfi című meséjét, amelyet Szántó Viktória átdolgozásában és Székely Andrea rendezésében vitt színre a társulat. S ha nem is a legjobb, amit valaha láttam, szerintem is a jó gyerekelőadások közé sorolható a produkció, amelyet novemberben a Jurányi is műsorára tűzött.

A történet egyszerű, de fordulatos és – ami szerintem gyerekelőadások esetén a legfontosabb – morális tartalmat közvetít. Alapját az egymás elleni háborúskodás értelmetlensége képezi, és azt az üzenetet hordozza magában, hogy mennyire fontos a szeretet, az összetartozás, az egymásra figyelés és a közös megoldások keresése. A két ellenséges király háborúba indul egymás ellen, ezért a királyné egyedül marad otthon hét fiával, akik korábban sosem veszekedtek, mindig nagyon jól kijöttek egymással. Ám a gonosz boszorkány közéjük áll, és addig mesterkedik, míg végül sikerrel ugrasztja egymásnak az egyébként nagyon jó testvéreket. A viszály következtében az édesanya fogyatkozni kezd, végül teljesen eltűnik a föld színéről, mert fiai ahelyett, hogy vele törődtek volna, inkább egymással vitatkoztak. Amikor ezt megtudja a király, hazajön a háborúból, és megpróbálja újra életre kelteni feleségét. Ez azonban csak akkor sikerül, amikor a fiúk kibékülnek egymással, és a két ellenséges király is összebarátkozik s véget vet a háborúskodásnak.

Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, miért jó, hogy a mese arra fut ki: a békesség, a szeretet és a megbocsájtás a boldogság feltételei. Fontos kiemelni azonban, a fiúknak meg kell tapasztalniuk egy nagyon komoly veszteséget ahhoz, hogy megértsék, milyen szerencsés helyzetben vannak, illetve hogy felismerjék az értékek valós sorrendjét. Például hogy adott esetben kevésbé fontos, kinek van igaza egy vitában, mint az, törődik-e valaki azzal, akinek segítségre van szüksége. Mindezeket a fontos üzeneteket és problémákat ügyes eszközökkel formálta a gyermekek számára izgalmas és szerethető előadássá a rendező.

Bodnár Enikő egyszerű, de okos, jól használható díszletet tervezett: a királyi palota kisebb részletekből álló, forgatható körparaván; uralkodói díszítettségét az jelzi, hogy a falként funkcionáló vászon aranylóan csillog. Ebben az egyszerű térben többféle bábtechnika is megjelenik. A két király viszályát, vagy a boszorkány átkát maszkos játékkal valósítják meg a színészek; ilyenkor egész testükkel vannak jelen, és a karaktert álarc jelzi. A többi jelenetben az uralkodók és a királynő bunkaru, míg a hét testvér eleinte pálcás bábokként látható, később viszont kétdimenziós papírfigurákként jelennek meg. Ráadásul – ha jól emlékszem – három különböző módon; hol csak a fejüket ábrázolja a kivágat, hol pedig az egész testük látszik. Ez szituációtól függ, de valamilyen formában mindig összekapcsolódnak, sosem jelennek meg külön individuumokként. Ez szimbolizálhatja összetartozásukat vagy egyenrangúságukat is. A bábok dominánsan kék-piros-sárga színkombinációja pedig egyrészt elemeli a karaktereket a díszlettől, másrészt mesekönyvek illusztrációjára emlékeztet. Nekem legalábbis a formákról és a színekről a Hetvenhét magyar népmese régebbi kiadása jutott eszembe, amelyet én is forgattam kiskoromban. Beleillik ebbe a képi világba, de valamelyest tágabb perspektívát is nyit, hogy az embernagyságban megjelenő királyok öltözete keleties selyemkabát, és a boszorkány ábrázolásában is van valami a távolkeleti kultúrákból.

Mindezt Danny Bain, amerikai származású zenész élő játéka még tovább variálja. A zenész és zeneszerző saját szerzeménye festi alá az előadást, s érdekes módon az egyébként afrikai alapokon nyugvó zenei világ tökéletesen illeszkedik az összképhez, amely így végleg interkulturális egységgé áll össze. Bain különleges hangszeréről a honlapjáról azt tudhatjuk meg, hogy a gyil [ejtsd: dzsil] fából készült xilofon, a nyugat-afrikai dagara és lobi törzsek tradicionális hangszere. Ez az eszköz az előadásban maga is díszletelemmé válik, a zenész pedig szereplővé, ahogy a színpad oldalán ülve játszik, majd egy rövid epizód erejéig maga is belép a táncba. És ez is jól működik. Mint ahogy minden. Megtalálják a részek a helyüket az egészben, ahogy a szereplők is megtalálják békéjüket.

(Itt jegyzem meg zárójelben, hogy az inkubátorház jelezhetné a programban, hogy a délelőtt 10 órai kezdés nem az előadásra, hanem a kézművesfoglalkozásra vonatkozik. Nem én voltam az egyetlen, aki a kiírás miatt pórul járt.)

Kovács Natália

(Színházi Kritikusok Céhe)

A hét királyfi (veszprémi Kabóca Bábszínház)

Balázs Béla meséje alapján írta: Szántó Viktória
Szereplők: Gombai-Nagy András, Miller Patrik, Szilvai Balázs, Danny Bain mv.

Tervező: Bodnár Enikő
Zeneszerző: Danny Bain
Koreográfus: Krámer György
Rendezőasszisztens: Nagy Krisztina
Rendező: Székely Andrea
Műhelymunkák: Benkő Krisztina, Huszti Melinda, Kerekes Péter, Mészáros Gábor, Zsida Ágnes
Jurányi Inkubátorház, 2017. november 11., kb. 100 néző

Fotók: Kabóca Bábszínház, Peka Roland

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból