Majdnem tuti hatás

Dzsungel_konyve_Zegszeg1

 

A dzsungel könyve (Hevesi Sándor Színház)

Papp Tímea, február

 

A dzsungel könyvéből 31 bemutatót jegyez az OSZMI adattára. (A legújabb kori zenés magyar darabok tekintetében csak A padlás körözi le 44 premierrel. Jó, nekik van majd’ tíz év fórjuk. Csak összehasonlításképp: a Portugálhoz ezzel szemben mindössze 19 bemutató tartozik.) Ez a gyakorlatban azt jelenti, magyar nyelvterületen alig találunk olyan színházat, amelynek bizonyos életkor fölötti nézői az elmúlt húsz évben ne találkoztak volna a musicallel. Vannak városok, ahol akár többször is. Zalaegerszeg ilyen város: tíz év után vették ismét elő a Dés–Geszti-művet, a rendezést arra a Bal Józsefre bízva, aki Kecskeméten és Szegeden már színre vitte a darabot.

Kipróbált, üzembiztos előadást látunk tehát, amely fölött vizualitásban erősen eljárt az idő. Praktikus a díszlet – maga a rendező tervezte –, néhány nagy, igazán varázslatos módon helyváltoztatásra képes fa, hátul szinte egyetlen mozdulattal – meg néhány díszítővel – könnyen lépcsővé fordítható emelvény. A jelmeztervező, Földi Andrea az előző Bal-rendezések színlapjain is szerepel. Ezek a ruhák olyanok, mint három évtizeddel ezelőtti gyerekkorom gyerekszínházi előadásainak jelmezei. Az állatkaraktereket játszók ruhái nyolcvanas, jó, megengedem: a kilencvenes évek elejébe ragadtan, fantáziátlanul illusztratívak. A falu asszonyai nemrég serdült, ifjú lánykák, jórészt crop topokban, bikinifelsőben, rövidke, popsit alig takaró kendőben tekergetik magukat a falu nem mind annyira ifjú és láthatóan nem kifejezetten atlétikus férfijai előtt. Isten ments, hogy testfetisiszta legyek, de talán a színészek – mert ők is emberek, ugye – komfortosabban éreznék magukat, ha röcögő hájacskájukat jótékonyan eltakarnák.

Nincs problémám sem a remake-ekkel, sem a franchise-szerűen árult produkciókkal, de ha van olyan alkotóelem, ami elévülhet – és ebben az esetben a látvány nagyon is az –, talán nem árt, ha azon változtatnak. Még akkor is, ha a trendekben a kilencvenes évek épp visszatérőben vannak.

Ha azon túllépünk, hogy amit a színpadon látunk, egyáltalán nem a bemutató évének, 2016-nak a vizuális kultúrája, és rettenetesen fáj, hogy semmi ötlet, semmi finesz, semmi játékosság, semmi izgalom, semmi eredetiség nem fedezhető fel térben vagy textúrában, akkor igazából jól szórakozhatunk.

Mert a musical működik. Igen, Geszti Péter „szöveggyártó kisiparosi” szövegeiből kihallik a korszellem, Dés László zenéje viszont amellett, hogy fülbemászó, dúdolható, dramaturgiailag is pontos. A regényhez jó érzékkel nyúlt Békés Pál. Az értelmetlen pusztítás, a menekülés, a befogadás, az elutasítás kérdésénél pedig keresve sem találhatunk aktuálisabbat. (Elfogadom, ez Kipling.)

A színészek is teszik a dolgukat, az adott lehetőségek határain belül igazán kiteljesítik karaktereiket. Félt, akinek félteni kell: a toleranciát hirdető, alapvetően demokratikus vezető, Akela (Farkas Ignác), a piknikus, pofonokról éneklő, de a makarenkói nevelés fogalmát hallomásból sem ismerő Balú (Bellus Attila), és persze az anyatigriseket megszégyenítően harcos fekete párduc Bagira (Pap Lujza). Barsi Márton Mauglija felfedezi a világot, és rájön, hogy a belső nyugalmat a valakihez tartozás adja meg, a tartást embernek, állatnak az egyenesség és a küzdeni tudás biztosítja.

Felteszem, Ladányi Andrea koreográfiái is Kecskemét és Szeged érintésével érkeztek Zalaegerszegre, mivel az előző két Bal-rendezésnek is ő volt a koreográfusa. Mindenesetre akár beváltak, akár ide készültek, élvezetesek. Kordában tartottak, nem túlmagyarázottak, az egyes állatok mozgásában stilizáltak, és az ensemble is képes elhitetni, hogy el tudják táncolni. Legföljebb azon mosolygunk megértően, ahogyan a férfiak varázstáncot járnak.

A dzsungel könyvét valószínűleg a tucatnyi gyerekkönyv-adaptáció meg a Disney-rajzfilm miatt gyerekdarabnak tekintik, mégis a színházak jórészt esti időpontban játsszák. Nem csupán gyerekek ülnek a nézőtéren, hanem felnőtt párok, társaságok is. Az alapanyag alkotói húsz éve valamit nagyon eltaláltak. Olyan jó lenne, ha az előadás-alkotók legalább az önismétlésnél kisebb hibaszázalékkal dolgoznának.

Papp Tímea

(Színházi Kritikusok Céhe)

Dés László-Geszti Péter-Békés Pál: A dzsungel könyve (Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg)

Szereplők: Barsi Márton / Ticz András e.h., Farkas Ignác, Pap Lujza, Hertelendy Attila, Bellus Attila, Kátai Kinga, Szakály Aurél, Urházy Gábor László, Schmidt Sára, Magyar Cecília, Andresek Vilmos /  Hertelendy Mór / Kámán Csongor

Díszlet: Bal József

Jelmez: Földi Andrea

Koreográfia: Ladányi Andrea

Rendező: Bal József

Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház nagyszínpad, 2017. január 27. kb. 380 néző

Fotók: Pezzetta Umberto

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból