Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi

(Soltis Lajos Színház)

Turbuly Lilla, 2020. július

 

Három és fél hónapos szünet után a celldömölki színház a Tündérszép Ilona premierjével tért vissza a színházi hétköznapokhoz. A helyzet persze sokkal bonyolultabb, hiszen nagyon nehéz volt tervezni, hogy mikor és hogyan lehet újra élő előadást tartani.

Végül a hivatalos bemutatót óvatosságból szabadtérre, a színház melletti piac területére tűzték ki, annak ellenére, hogy az előadást eredetileg belső térre kalibrálták. Én azonban nem ezt a kinti változatot, hanem a színházban tartott házi bemutatót láttam. Mivel a fényeknek az előadásban fontos a szerepe, és árnyjátékot is használnak, a szabadtérre adaptálás nem könnyű feladat, amivel ott jártamkor még küzdöttek az alkotók.

Erényi Dorottya

A házi bemutatón minden korosztály képviseltette magát, az óvodásoktól a nyugdíjasokig, és ez nagyon is jól van így, hiszen Tündérszép Ilona története női- és férfiszerepekről, önfeladásról és áldozathozatalról is szól, hasonlóan A kis hableányhoz, de a heppi endben reménykedő néző szerencséjére ez a történet nem kerülhetne be egy Mesék, amelyek rosszul végződnek típusú antológiába. Az adaptáció többször utal a Csongor és Tündére, ezzel is arra késztetve a felnőtt nézőt, hogy lásson túl a gyerekmese megközelítésen.

Nagy Zsuzsi rendező törekszik arra, hogy ezeket a rétegeket kibontsa a meséből, ahogy korábbi, szintén Gimesi Dóra átiratán alapuló rendezésében, A mindent látó királylányban is érződött a szándék, hogy a mese mellett a párkapcsolatok buktatóiról és dinamikájáról is ízelítőt adjon gyereknek, felnőttnek.

Szűcs József „Szöcske” díszlete a maga egyszerűségében meghatározó és ellentmondásos eleme az előadásnak. Három fő elemből áll: két körből és középen egy, az aranyalmafát szimbolizáló idomból. A szerelmesek két külön világa, a föld és az ég, és a kettőt összekötő csodafa fontos helyszíne a népmesék világképének. Ebbe a keretbe belegondolhatjuk, és az előadás is ezt teszi, a csillagokat, a napot és a holdat. Az árnyjátékhoz is használják, folyamatosan tologatják, a szereplők eltűnnek és előbukkannak mögüle (néha mintha nem a saját világukat jelképező kör mögé mennének). Azt nem tudtam eldönteni, hogy csak én láttam bele női és férfi nemi szerveket a színpadképbe (a körök a közepükön lévő fogantyúkkal például határozottan mell képzetet keltenek), vagy erre rá is játszik a díszlet a maga kerek és nem kerek formáival.

Piller Ádám

Ahogy azt a celldömölki előadásoknál már megszokhattuk, a zene és a mozgás kiemelt szerepet kap. Gregorich Bálint népdalokra épülő zenéje, az előadást nyitó és záró ének nagyban hozzájárul a hatásos kezdéshez és befejezéshez. Utóbbi annyira, hogy (ilyet még nem is hallottam), a közönség a tapsnál átvette a dal ritmusát, és zene nélkül is ritmuskombinációkat tapsolt.

A koreográfia Boznánszky Anna munkája. Szépen oldotta meg a szerelmesek közeledését, de a leglátványosabb jelenet az ördögfiókáké. Ebben minden összeér: Marton Merci és Hartai Andrea szépen kidolgozott, piros-fekete jelmezeiben a három színész (Tóth Ákos, Pintér Gergő és Tóth Artúr) felszabadultan, energikusan játszik-mozog. A jelenet tele van humorral – a legviccesebb, amikor Piller Ádám fejjel lefelé lógva denevérül „beszél”. Piller Ádám Árgyélusként egyébként is gondosan kimunkált, egyenletes teljesítményt nyújt, ahogy Hajba Beatrix (Tündérszép Ilona anyját játssza) játékát is ki kell emelni.

A Soltis Színház jellegzetessége, hogy a stúdiósok szinte a színházban nőnek fel, fokozatosan kapnak egyre fontosabb feladatokat. Ebből következik, hogy a színészi játék színvonala hullámozhat, hiszen az érett színészek mellett ott van a színpadon a következő generáció is. Ettől ugyan az összjáték nem mindig egyenletes, de kárpótol érte az a soltisos közösségi színházi levegő, ami minden előadásukon ott érződik. Így van ez most is. Jó látni a címszerepet játszó Erényi Dorottya fejlődését, Piller Ádám pedig húzza magával a kettőseikben. A legfiatalabbakat Pintér Gergő Favágója képviseli, csibészes lendülettel.

Ezen a házi bemutatón az látszott, hogy Nagy Zsuzsi egy átgondolt, technikailag is sokat vállaló előadást hozott létre, ami részleteiben (például az árnyjáték egyes megoldásaiban, a díszlet mozgatásában, színészi játékban) még minden bizonnyal finomodni fog, de már ebben az állapotában is egy minden korosztályhoz szóló, érvényes és élvezetes mese.

Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)

   Gimesi Dóra: Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi (Soltis Lajos Színház, Celldömölk)

Játsszák: Erényi Dorottya / Szabó Angelika, Piller Ádám, Hajba Beatrix / Németh Alíz, Tóth Ákos, Pintér Gergő, Tóth Artúr

Látvány: Szűcs József „Szöcske”

Zene: Gregorich Bálint

Mozgás: Boznánszky Anna

Jelmez: Marton Merci, Hartai Andrea

Rendező: Nagy Zsuzsi

Soltis Lajos Színház, Celldömölk, 2020. június 23., kb. 30 néző

Fotók: Büki László