Légy jó mindhalálig
(Kassai Thália Színház)
Gabnai Katalin, 2019. december
A Duna Palota gipszangyalkái velünk együtt várják a már nyitott, ám szűköcske színpad megelevenedését. A Magyar Szórvány Napja van a Magyarság Házában, s a torlódó programok miatt nyolckor kezd a Kassán tavaly ősszel bemutatott produkció. Mikor már mindenki megtanulta a háttérfüggönyre festett iskolaépület jelmondatát – ORANDO ET LABORANDO –, előlép egy férfiú, s igen rokonszenvesen mentegetőzni kezd. Elromlott a vetítőgép, s bár próbált segíteni két színház is, nem lesz háttérvetítés. De azért mindent megtesznek.
És tényleg. Egy színházi vendégjáték szerencsés esetben ajándék, amit távolról hoznak a helybeli nézőknek. Ez a „pakk”, amit most a kassaiak hoztak, nincs szétcincálva, mint Nyilas Misi szüleinek küldeménye, ez teljesen épen maradt. Benne van minden, ami otthon a kamrában rendelkezésre állt, s az mind felhasználásra is került, a vendégül hívott Dudás Péter korrekt rendezői gazdálkodásának köszönhetően.
Mindjárt harminc éve lesz, hogy 1991-ben a debreceni színház felkérésére megszülettek ezek a dalok, hogy aztán a Pinczés István által írt – majd általa számtalanszor meg is rendezett – betétjelenetekkel együtt bejárják az országot, meg egy kicsit a világot is. Hogy tudjuk azért, most hol vagyunk és hányadán állunk, prológot helyettesítő, nyers dialógust hallunk: felfut a színpadra két jelenkori kamasz. A Móricz regény fölöslegességéről és a mostani világot eluraló tolvajtempó és „korrupció” természetességéről győzködik egymást. Szóval hogy nehogy már ezzel a témával akarjunk foglalkozni. Már épp meghökkennénk, amikor azt mondják a kassaiak, hogy – dehogynem. Próbáljuk csak meg.
A produkció zenei anyagát 2017-ben rögzítette a József Attila Színház, gúzsba kötő playback tehát az alap, de a műfaj szabályaiból adódó nehézségeket olykor átlépi a játék. Nem lehet nem tudomásul venni a musicaldramaturgia könyörtelen praktikumát. A nyitótánc után, bizonyos időhatárokon belül, föltétlenül szükséges egy szóló, egy duett, egy újabb kórusakció, majd mindez elölről, s a ritmikusan beálló, jelenetzáró tablóképek után föl kell csattannia a tapsnak. Föl is csattan. A változások alatti sötétet hangulatos közzene rövidíti. A prozódia göröngyösségén sajnos nem lehet változtatni. Hamar feltűnik viszont a megtervezett és szépen ki is dolgozott koreográfia minősége, Gyenes Ildikó munkája. A színpadra lépők számára pedig érezhetően ügy ennek a történetnek a bemutatása.
Az est legszívderítőbb látványa a Kassáról és a város környékéről válogatott, ötödiktől kilencedik osztályba járó, sugárzóam eleven, ám érezhetően kézben tartott fiúcsapat. Már nem is hiányzik a háttérvetítés, Őry Ildikó kockás-sapkás kölyökruháiban betöltik ők a teret. Van, akinek a szeme se áll jól, van, aki jól adja a maznát, más meg az ebadtát. S van a dalokkal is megbirkózni képes főhős, a Nyilas Misit játszó, érzékeny fiú, akiről csak fotóazonosítás után lehet kideríteni, hogy ő most Képes Lóránt Restéről, és nem az átszellemült arcú, másik főszereplő, a serkei Antal Márk. A műsorfüzetben nincs szereposztás, de legalább van egy fénykép a gyerekekről, akiket, a közreműködő felnőtteknek – köztük a finomka Bella kisasszonyt is játszó Dégner Linda korrepetitornak – köszönhetően érezhetően megérintett a színházcsinálás láza.
Nagy csodát nem lehet ezzel a lecsupaszított szöveganyaggal csinálni. De majd’ minden megjelenő figuránál lehet valaminek örülni. Dorogiék Violáját Rab Henrietta játssza, virágszerű kecsességgel, a mindenről lemondott nők riadtságával. Törökéknél a családot víz fölé tartó Ilonka kisasszony (Varga Lívia) csatarászik a készülő botrányt érzékelve. Ám a heroikus butasággal és lusta önzéssel megáldott Török nénit nincs, ki legyőzze. Őt Kövesdi Szabó Mária játssza, erős stilizációval. Imádott fia, a semmirekellő Török János szerepében Madarász Máté kellően link a prózai jelenetekben, de a dalokhoz igen kemény a hangja. Ki más is játszhatná Kassán Pósalaky urat, ha nem a méltóságosra őszült Pólos Árpád! Igaz megvetéssel osztja ki a gaz kortársakat, hol dalban, hol a Misivel folytatott zörgő-morgó dialógusok során.
Valkayt, az emberséges földrajztanárt Nádasdi Péter, Gyérest, a kétségbeejtő osztályfőnököt Illés Oszkár, Bagoly tanár urat Habodász István játssza. Ollé Erik rémisztő Sarkadi tanár ura horrorisztikus jelenség, főleg amikor az egész pohos tanári kar a zöldterítős asztalra hág, hogy hatalmát kinyilvánítsa. Kirí a karikaturisztikus mivoltában is rettentő tanárcsapatból az Igazgató. Dudás Péter jelenléte szavak nélkül is hatóképes. De ez az erő nem nyomasztó, inkább reményt keltő és felemelő. Milyen mesebelinek tűnik ma egy ilyen karakter! Vajha adna hasonló egyéniségeket gyerekeinknek is az élet. Hisz egyébként nem érdemes „debreceni” diáknak sem lenni.
A közönség diákokból álló fele végül mindenekelőtt Nyilas Misit köszönti, hálás, érzelmes tapssal. A pakk megérkezett.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Móricz Zsigmond – Kocsák Tibor – Miklós Tibor: Légy jó mindhalálig (kassai Thália Színház)
Szereplők: Képes Lóránt / Antal Márk, Pačuta Mátyás. Homolya András, Pollag Ádám, Hornyák Marek, Albert Ádám, Boženik Dániel, Mártha Mátyás, Faber Levente, Mártha Csongor, Dudás Péter, Nádasdi Péter, Illés Oszkár, Ollé Erik, Habodász István, Bocsárszky Attila, Rab Henrietta, Dégner Lilla, Kövesdi Szabó Mária, Varga Lívia, Madarász Máté, Pólos Árpád, Spišák Gyula
Látványterv: Budai Mónika
Koreográfus: Gyenes Ildikó
Jelmeztervező: Őry Katalin
Díszletterv: Dudás Péter
Dramaturg: Forgács Miklós
Rendező: Dudás Péter
Magyarság Háza, 2019. november 15., kb. 250
