2-kor kezdődik a forradalom (Theater Ansicht, Dschungel Wien)

Papp Tímea, augusztus

 

2-kor kezdődik a forradalom. Ez a tényközlés a címe annak a performanszszerű, újcirkuszinak hirdetett, de ponosabb lenne úgy definiálni, hogy cirkuszi elemeket is használó előadásnak, amelyet 9-15 éveseknek szánnak azzal a céllal, hogy felpiszkálják és önálló véleményalkotásra ösztönözzék őket.

Bár nem interaktív a produkció, de azzal, hogy hova állunk, az első döntést már a belépéskor meghozzuk – és ezt a körülbelül egy óra alatt folyamatosan megismételjük –, hiszen a játék terébe több kisebb színpadot építettek, közöttük szabadon mozoghatunk, mehetünk hozzájuk közelebb és távolabb, leülhetünk a földre, támaszkodhatunk a falhoz. Ez a tömeges áramlás, a pozícióválasztás a bele a sűrűjébe!-től a drukkoló, de távolságtartó/félelemből adódó szemlélődésig a mindenkori forradalmi események dinamikájára is utal. Az egyes, dobogóval kiemelt helyszíneken nem párhuzamosan zajlik a játék, az azonban mindig a meglepetés erejével hat, épp hol történik valami.

A cirkusz királynője (felnőtt játssza), porondmester-igazgatója (felnőtt játssza) és a beosztottak (felnőttek és 9-15 éves gyerekek játsszák) közötti hatalmi hierarchia a konfliktus központi magja. A királynőt megölni nem kell félniük jó lesz – hát megölik. Ez indukálja az eseményeket, az előadásból pedig megismerjük a világtörténelem különböző előjelű mozgalmait: a nagy francia forradalmat, az ipari forradalmat, az 1848-as tavaszt, a nagy világgazdasági válságot, a nemzetiszocializmust, a 68-as eszméket. A girl powerrel, a Pussy Riot feltűnésével, Trump választási szlogenjével (bár itt stílszerűen a Make circus great again hangzik el) és a híres jegesmedve, Knut haldoklásával eljutunk napjainkig.

A kiválasztott szólamok nem a hegeli dialektika mentén haladnak, és nem direkt igyekeznek meggyőzni az egyes eszmékről, hanem szójátékokkal, például feketébe öltözött felvonulók igyekeznek ingyen gumicsizmával meg a Faschieren (húsdarálás) lehetőségével meggyőzni a népet. Az alkotók (leginkább Christina Rauchbauer rendező-koreográfus és az előadás-szöveget összeállító Flo Staffelmayr) a pozitív üzenetek közé vagy elrejtenek egy-egy, az előzőekhez képest disszonáns szólamot, vagy a szép ideákat agresszióval próbálják alátámasztani, így az egyetértésből kizökken a néző, és ha az egyéniség bája működik is, valahol hátul az ember agyában – szerencsés esetben – kigyullad a figyelmeztető lámpa.

Ez nem egy hipertrendi cirkusz, akik ebben élnek, anyagilag átlagosan vagy az átlag alattian eleresztettek. Küzdeniük kell a figyelemért, a túlélésért. Könnyű kapcsolódni hozzájuk. A rendhagyó, nem lebutított, de a kijelölt korosztálynak adatmennyiségben jól belőtt, felpörgetett ritmusú történelemórát néhány bűvésztrükk és artistamutatvány is színesíti – komolyra nem kell gondolni, egyszerűbb zsonglőrködés és szaltók –, ami a kontextushoz teljesen passzol. A zene kort idéz, eredeti hiphoptól egyszálgitáros folk-rock dalon át az ismert mozgalmi indulók kicsit csasztuskás, kicsit remasterelt verziójáig tart az időutazás.

Kifejező helyszín a cirkusz, mert itt a lehetetlen is lehetséges, miközben az arcfesték elfedi a valóságot. Egyszerre valóság és varázslat, életveszélyesen igaz és ugyanennyire hazug. A harcok optimális esetben tiszták, az erősebb, az ügyesebb győz, miközben vannak alattomos eszközöket használók is. A propaganda tökéletesen szemléltethető vele, a kritikus gondolkodást pedig nem lehet elég korán kezdeni. Az artistaélet az egymásra utaltságnak is tökéletes metaforája, a feltétlen bizalomnak, az alázatnak és az összefogásnak, ezek szükségességét szintén nem kell magyaráznunk, amikor „időket élünk”.

A 2-kor kezdődik a forradalom egyértelműen politikus előadás. Leteszi voksát a demokrácia mellett, ügyeink közös és békés megbeszélésére, értelmes kompromisszumokra buzdít. Még egyszer: 9 éves kortól ajánlva. És ha ebben az életkorban nem ez a kiskamaszok és tizenévesek elsődleges érdeklődési köre, láthatóan megmozdít bennük valamit. „Gyere, és dobd el te az első követ!” – szól a felhívás. De mi történik akkor? Mi lesz tíz perccel kettő után? Ettől az előadástól még nem lesz senkiből felelősségteljesen választó állampolgár, de az első impulzust megkaphatja hozzá.

Papp Tímea

(Színházi Kritikusok Céhe)

2-kor kezdődik a forradalom (Theater Ansicht)
Író: Flo Staffelmayr
Díszlet- és jelemztervező: Anne-Sophie Raemy
Zene: Julia Meinx
Rendező, koreográfus: Christina Rauchbauer
Játsszák: Lena Balogh, Maja Karolina Franke, Till Frühwald, Melvin Kremser, Franka Mascha, Lisa Palden, Irina Plessing, Sophie Resch, Arno Uhl
Bécs, Dschungel Wien, 2018. május 30., 50 néző