Repüljetek

Eden_sf_eorifoto-2438

 

Éden földön (Nemzeti Színház)

Stuber Andrea, február

 

A Nemzeti Színház Vidnyánszky Attila vezérigazgatása alatt sok mindent kínál a legifjabb nézőnemzedékeknek, de nem úgy. Vannak szüreti, ádventi, tavaszi kölyöknapok ingyenesen. Van Ádámok és Évák ünnepe, Nemzeti színháztörténeti vetélkedő, kulisszajárás. A Magyar hősök sorozatban 500 forintért adják a diákoknak Vidnyánszky Attila rendezéseit. Ám gyerekelőadást a maga klasszikus, műfaji értelmében nemigen mutatnak be abban a színházban, amely a legmodernebb lévén színpadi/technikai csodákra képes.

Ha a Vidnyánszky Attila ún. költői színháza jegyében született János vitézt nem tekintjük echte gyerekelőadásnak (márpedig nem), akkor mindössze két ajánlata volt a Nemzetinek az elmúlt négy év alatt az óvodás és kisiskolás korosztályok számára. Abból a kettőből az egyik, az Egerek inkább szerzemény, mint saját produkció. A Karaván Művészeti Alapítvány már nyolc évvel korábban létrehozta ugyanis Urbán Gyula Minden egér szereti a sajtot című bábjátékának élőszínházi verzióját, s 2014-ben a Nemzeti Színházzal, a debreceni Csokonai Színházzal, a békéscsabai Jókai Színházzal és a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskolával együttműködésben növesztette nagyszínpadra az anyagot.

Önálló produktumként tehát mindössze a 6-os karikával ellátott mese-fantasy született, a Hany Istók. Jelenleg a Nemzeti nagyszínpadán 16 előadás szerepel műsoron, a Gobbi Színpadon 15, a Kaszás Attila teremben 10, és a színház 41 darabot felölelő repertoárjában csupán ez az egy gyerekelőadás található, a Bozsik Yvette által 2015-ben színre vitt Hany Istók legendája.

Gondolhatjuk ebből, hogy ez az egyetlen gyerekdarab bizonyára nagy igénnyel és kényes ízléssel kiválasztott, különösen értékes mű. De nem mondhatni, hogy a látottak ezt a feltételezésünket meggyőzően igazolnák. Az irány egyébként is fordított: a Hany Istókot eleve a Nemzeti Színház felkérésére írta Szarka Tamás költő és zeneszerző, aki nem most debütált a teátrumban, hanem amikor Vidnyánszky Attila elhozta a fővárosba a Mária című musicaljét, amelyet eredetileg Debrecenben rendezett meg. Szarka Tamás elementáris erejű zenében és költői képekben megálmodott műve nekünk szóló, belőlünk született, valódi magyar Mária-történet – írta a Nemzeti honlapja, s a megfogalmazás alkalmasint a Hany Istókra is alkalmazható, konkrétan Máriát leszámítva.

Hany Istók legendája ismert és jól bevált: a Hanság környéki lápban talált gyermek, mint afféle fiók-Maugli vagy kisalföldi Kaspar Hauser, végigjárja az utat, amely a társadalomba vezet, a fejlődés mellett a romlást is felmutatva. Szarka Tamás zenéje formátumos – vagy legalábbis megkapó és kellemes –, s a műben összegződő alkotói szándék arra irányul, hogy szimbolizálja és idealizálja Hany Istók szülőföldjét (-lápját). Nemcsak békés, érintetlen természeti tájként ábrázolja, hanem igazi őshazaként. A terület lakóiban a néző nem is feltétlenül állatokat – farkast, kócsagot, sast – vél felismerni, hanem büszke, szittya, törzsi ősöket-elődöket. E flóra és fauna gyökeres ellentéteként jelenik meg a második részben az a gépies, urbánus, konstruktivista világ, ahová az elfogott Hany Istókot viszik a vadászok.

A civilizációban az emberek lélektelennek látszanak, a beszédük érthetetlennek hallatszik. Nemcsak Hany Istók számára halandzsa a városiak szövege, hanem a nézők számára is. Ez azonban szórakoztató, ellentétben a dalszövegekkel, amelyek szintén nem mindig érthetőek (prozódiai problémák miatt). Amikor pedig kivehető, mit énekelnek a szereplők, akkor a szövegminőség kissé elbizonytalanítja az embert a mű értékeit illetően. „A reggel élni tanít megint”, a „Testvérem az idegen idő”, a „Félelembe mártani az éneked” vagy a „Minden pusztulás gyökere a szépség” jellegű sorok a poetikus-patetikus mezőben helyezik el a szereplők mondandóját. Olykor a dalszövegek értelmezése kifejezetten nehézséget okoz – „Mélybe húz a sóhajod tebenned”, „Lánc üti a kutya szívét boldoggá”, „Jobban hív mint anyaföld” –, de közben kínosan érzi az ember, hogy valószínűleg nem is érdemes komolyabb agymunkát fektetni ezekbe a feladványokba.

Az előadás formai perfekcionizmusa részint Bozsik Yvette formaérzékét,  alkotókészségét és rutinját, részint Cziegler Balázs tervezői tehetségét dicséri. Ezen belül azonban minimum zavarbaejtő dolgok történnek: mindenekelőtt amikor a kereszténység és a megváltás motívuma bukkan fel zavaros körülmények között. A városba hurcolt Hany Istók templomban találja magát, ahol fehér, szárnyas angyalkák kara ül a padokban. Majd Vati Tamás megkereszteli a fiatalembert, aki ezután a magasba emelkedik, s a megfeszített Krisztus pózában énekel hozzávetőleg olyasmiről, amiről Webber Szupersztárja. (Mit tud tenni / S mit tud elviselni / Hittel: / Íme, az ember”.)

Hany Istókot Berettyán Nándor e.h. játssza rokonszenves igyekezettel és nem mindig kifogástalan sz hangokkal. Precízen dolgoznak mellette a „felnőttek” is: például Olt Tamás Farkasként, Schnell Ádám Várkapitányként, Varga József Udvari bolondként. Kitüntetett percei az előadásnak, amikor Tompos Kátya Kisasszonyként dalra fakad.

És még azt jó nézni, ahogy Tóth Auguszta és Trokán Anna repülnek. Előbbi a fehér kócsag szerepében, utóbbi sasként. (A szünetben kinevettek mellettem társai egy kislányt, aki bagolynak nézte.) Az persze illúzió, hogy szabadon szállnak, mert a röppályájukat köti a technika. Megjegyzem, nem igazságos, hogy Tóth Auguszta kecses, elegáns fehér madarának sokkal nagyobb a légtere, mint Trokán Anna sasának.

Stuber Andrea

(Színházi Kritikusok Céhe)

Szarka Tamás: Éden földön (Hany Istók legendája)

Szereplők: Berettyán Nándor e.h., Olt Tamás, Tóth Auguszta, Trokán Anna, Schnell Ádám, Tompos Kátya, Varga József, Vati Tamás m.v.

Díszlet: Cziegler Balázs

Jelmez: Berzsenyi Krisztina

Dramaturg: Rideg Zsófia

Rendező: Bozsik Yvette

Nemzeti Színház, 2017. január 24., kb. 300 néző

Fotók: Eöri Szabó Zsolt

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból