Kabóca Körkép (Kabóca Bábszínház)
Stuber Andrea, január
A veszprémi Kabóca Bábszínház 2001 óta tartozik a hivatásos bábszínházak közé, tehát életkorilag ott áll már a felnőtté válás küszöbén. De persze gyerekszínház marad; a repertoárján babaszínházi előadások, óvodásoknak és általános iskolásoknak, sőt kamaszoknak szóló produkciók egyaránt szerepelnek. Az elmúlt 17 év impozáns számadatai: 96 bemutatót tartottak, 4326 előadást játszottak, 462720 néző előtt.
Az utóbbi évtizedben, két cikluson át Székely Andrea igazgatta a kis létszámú truppot – a vidéki bábszínházakban 6-8 színésznél több talán sehol sem áll rendelkezésre –, most átveszi tőle a stafétabotot Szőke Kavinszki András, aki a társulat bábszínésze, és korábban már vezetett bábszínházat Nagyváradon.
A váltás jó alkalom az összegzésre, az eredmények áttekintésére. A számokon és a díjakon túl ott van például a már hagyományos Kabóciádé Családi Fesztivál sikere. Vagy a színháziak és a közönség szívéhez oly közelálló Házikó. Ez egy játéktér, ahol a három év alatti gyerekek szüleikkel nem csak a babaszínházi előadások után játszhatnak, hanem hétköznap délelőttönként is fogadják itt a családokat.
A Kabóca Bábszínház egy januári csütörtökön vendégül látta a szakmai érdeklődőket, akik reggeltől estéig öt előadást nézhettek végig a repertoárból. Az utóbbi egy-két évben született produkciókból válogattak, ízelítőt adva abból, hogy mit kínálnak a különböző korosztályú gyereknézőknek. A Balázs Béla meséjéből Szántó Viktória által színpadra írt A hét királyfi a nagyszínpadon látható Székely Andrea rendezésében. Igényes, képzőművészetileg ihletett, klasszikus levegőjű előadás, amely nem siet. Bodnár Enikő tervei mentén ember nagyságú bábokká válnak a színészek a fejet takaró, gótikusan elnyújtott maszkjaikban, ugyanakkor van kisebb, botos báb alakjuk is a hősöknek: az egymással örökké vitában álló királyoknak és egyikük elfogyó feleségének. A hét királyfiak a legvariábilisabbak, mindig együtt mutatkoznak, hol hosszúkás zászló áll össze az ábrázatukból, hol láncra fűzve bukkannak fel, hol szinte kerítést alkotnak, de legyező alakzatban is feltűnnek. Végignézvén és –hallgatván komótos meséjüket – amelyhez Danny Bain szolgáltat mindenféle hangszereket megszólaltató, élő kísérőzenét –, be kell látnunk, hogy a családnál és az egészségnél és a békénél nincsen fontosabb.
Az Álomszövőkben két színésznő (Benkő Zsuzsanna és Szívós Réka) szorgoskodik a szövés-fonás körül, kedves leleménnyel és erősen rögzített mosollyal. Székely Andrea rendezésében a színek (különböző pamutkötegek), a formák (a szőnyegszövéshez használt gépek) és a hangok (a gépek részévé preparált hangszerek) együttese kínál megragadó kavalkádot az 1-3 éves babák számára. Ugyanezt a korosztályt és az idősebbeket is elvarázsolja Danny Bain a Kodzsugukila, a boszorkány című előadással. Az amerikai zenész magyarul mesél, kedves akcentussal és természetes bájjal, Szántó Viktória rendezésében. Olyan, mintha a zene birodalmának közepén ülne, miközben a Bodnár Enikő tervezte színpadi közeg konkrétan Afrikát idézi a színeivel, formáival, tárgyaival és mindenekelőtt a hangszerekkel, amelyeket Danny Bain élvezettel szólaltat meg. A legérdekesebb a fából készült xilofon (gyil a neve), amely eleve olyan, mint egy játék.
A fülemiléből készült produkció az első tantermi előadás a Kabóca Bábszínház történetében. Úgy is kellett most a showcase-n iskolapadokkal berendezni a termet, hogy aztán az érkező osztály diákjai elhordhassák a padokat a játék útjából. Szívós Réka és Szőke Kavinszki András a zeneszerszámon túl mindössze egy széles guriga csomagolópapírt vesznek igénybe az Arany János-i mese elmondásához. A csomagolópapír meglepően sokoldalú: fától kezdve madáron és kutyán át a főbíróig is el tud jutni alkalmazásban. Különösen Szívós Réka van elemében, nagyszerűen megtalálja a hangot a gyereknézőkkel, talpraesetten és könnyedén szervezi be őket bármilyen akcióba. A közönség pedig bármikor előállhat olyan meglepetéssel, amihez az előadók majd igazíthatják a reakcióikat. (Az például egyelőre megoldatlanságnak hat, hogy a gyerekek hosszasan ott maradnak a kezükben a papírból gyúrt „diókkal”. Előbb-utóbb dobálni kezdik. Aztán ki tudja, hol áll meg.)
A nap fénypontja a Békakirály Halasi Dániel rendezte előadása, Benkő Zsuzsanna, Gombai-Nagy András, Szilvai Balázs szereplésével. Már a Bodnár Enikő tervezte színpadi játéktér is izgalmas: fa díszletkonstrukció, amelynek több síkjában lehet tologatni az elemeket. Marionettbáboknak csinál terepet a helyszín, avval a gáláns ajándékkal, hogy felül nem fedett, tehát látni engedi magát a bábost és a marionett fakeresztjét. A Békakirály vezetőpálcás marionett ezüst színben, felfuvalkodásra képesen, a királylány pedig csodálatosan csupa zsinór. Aranylabdájával focizni, dekázni tud (oxival is!), és épp csak nem kopog a magas sarkú cipőjének sarka.
A mese arról szól, hogy a királykisasszonynak tudomásul kell vennie: ha megígért valamit, azt meg kell tartania. Ennek eredményeként aztán a béka annak rendje és módja szerint visszaváltozik partiképes királyfivá. A fináléban azt éneklik a játszók: „a szavaknak, mint a vasnak, mázsás súlya van”. Érdemes legalább szűkebb körben megtanulniuk ezt a gyerekeknek.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Kabóca Körkép
Veszprém, 2017. január 18.
Fotók: Peka Roland
