Édes mostoha

(Budaörsi Latinovits Színház / Múzsák Társulat)

Turbuly Lilla, 2019. november

 

A budaörsi színház annak ellenére, hogy kis társulattal (9 állandó színésszel) működik, teljes repertoárra törekszik, amelybe a gyermek- és ifjúsági előadások is beletartoznak. Ez utóbbi kategóriában vannak önálló előadásaik és vannak koprodukcióban játszottak. Az idei évadban ráadásul el is billen a mérleg: három felnőtt bemutató mellett négy gyermek- és ifjúsági előadást terveznek. Ezek között van tantermi előadás (apa anya fiú lány), klasszikus mese (Alíz csodaországban) és kortárs ősbemutató (Kozmosz-szösz) is.

Horváth Károly és a gyerekek

A negyedik, az éppen most bemutatott Édes mostoha a Múzsák Társulattal közös munka, akárcsak az évek óta játszott A két Lotti. Mindkettő a mostani általános iskolás korosztály nagyszüleinek volt kedvenc olvasmánya. Sőt, az 1933-ban (regény és színdarab formában is megszületett) Édes mostoha inkább a dédszülőké, talán azé a 90 körüli hölgyé is, aki az unokája (vagy a lánya?) kezébe kapaszkodva tipegett a nézőtér felé, hogy megnézze az előadásban fellépő dédunokáját. A bemutató előtti hangulatból egyébként is érződött, hogy sokan jöttek a gyereküket, testvérüket megnézni. Az előadás ebben a vonatkozásban helyi érdekű esemény is, lehetőség arra, hogy a színjátszó csoportba járó gyerekek a saját közösségük előtt megmutatkozzanak.

Nagy Nóra Zsófia, Endrődi Ágnes

A kislányként árván maradt Erzsike története, aki édesapja új feleségében a gonosz mostohát látja, ma, a mozaikcsaládok korában is érdekes lehet. A budaörsi színpadi átirat (Lőkös Ildikó munkája) jól pörög, de nem aktualizál, megtartja a történetet az eredeti kontextusban. Sokat dolgozó ügyvéd apuka egy népes személyzettel vezetett kúriában, leánynevelő intézet – ha évszámról nem is esik említés, és a jelmezek sem kifejezetten korhűek, mégis egyértelmű, hogy nem a mában, hanem az eredeti, két világháború közötti korszakban vagyunk. Ehhez a világhoz illeszkedik az egyszerű, fehér rácsos díszlet, ahogy ifj. Straub Dezső zenéje is, amelyben még Zerkovitz-idézetek is felhangzanak. A történet Szemán Béla rendezésében megmarad édes-bús mesének.

Ez a döntés önmagában nem jó és nem rossz, a gond inkább azzal van, hogy ezt az édes-bús mesét sztereotípiák mentén állították színpadra. Nem egyszerű feladat az, amikor hivatásos színészek és gyerekszereplők játszanak együtt, egymástól lényegesen eltérő képességekkel, színpadi gyakorlattal. Itt azonban az az érdekes helyzet állt elő, hogy a gyerekszereplők természetesebben léteznek a színpadon, mint a felnőtt színészek. Utóbbiak kevés kivétellel néhány közhelyes vonással közelítik meg az adott karaktert, nem születnek hús-vér figurák, csak vázlatok. Úgy játszanak, mintha egy láthatatlan normának szeretnének megfelelni, egy sosemvolt nevelőnő, intézetigazgató, elfoglalt ügyvéd apa vagy szerelmes fiatalasszony ideájának, és ettől kitöltetlenek maradnak a karakterek. Kivétel is akad azért, Gyurity István a második felvonás elején egyedien, sok humorral formálja meg a babonás portást, és nála az énekszám is hozzáad a karakterhez, ráadásul a hangja is kiemelkedik a mezőnyből. Ambrus Asma kissé túlrajzoltan, de plasztikusan jeleníti meg Ibolyát, a bolondos nagynénit. Hajmási Dávid is a helyén van Frici, az artistából lett botcsinálta kertész és házi mulattató szerepében.

Szabó Flóra, Tóth Sándor

Erzsikét kettős szereposztásban láthatják a nézők, a bemutatón Nagy Nóra Zsófia lépett színpadra. A talán 5-6 éves kislány meglepő magabiztossággal és színpadi érzékkel játszott, a cukiságbombára vágyó nézők is garantáltan elégedettek lesznek vele. A barátnőit és iskolatársait adó népes lánycsapat is dicséretet érdemel. Felszabadultan, énekben, mozgásban is ügyesen szerepeltek.

E helyi érdekű színházi vállalkozás létjogosultságát elismerve is azt kell mondani, hogy a budaörsi színház gyerekelőadásait folyamatosan követő néző számára az Édes mostoha kilóg a sorból. Sokkal ambiciózusabb, kreatívabb gyerekelőadásokat láthat itt, és minden bizonnyal lesz ilyenben része az évad további bemutatóit figyelve is.

Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)

Lőkös Ildikó – ifj. Straub Dezső: Édes mostoha

Lakner Artúr regénye alapján

Játsszák: Nagy Nóra Zsófia / Szabó Flóra, Endrődi Ágnes, Tóth Sándor, Hajmási Dávid, Ambrus Asma, Tövispataki Beáta, Horváth Károly, Bánfi Kata, Gyurity István.

Gyerekek: Ács Dorka, Balatoni Borka, Beke Lilla, Benkő Lilien, Benkő Lora, Beregszászi Csenge, Cziráki Eszter, Ecseki Zsófia, Erdélyi Lilla, Hajdú Fanni, Harangi Viktória, Harmath Eszter, Hegedűs Zita, Jávori Erzsébet, Kiss Emma Róza, Kolosy Melinda, Kovács Nanda, Laczkó Milla, Mák Virág, Marchesan Anna Isabella, Mészáros Emőke, Nagy Anna Laura, Nagy Luca Júlia, Salamon Gréti, Sárközy Blanka, Stock Petra, Tancsik Dorka, Zsuppán Betti.

Dramaturg: Lőkös Ildikó

Zene: Ifj. Straub Dezső

Zenei vezető: Endrődi Ágnes

Koreográfus: Bóbis László

Díszlet: Pajor Patrícia, Herman Anett

Jelmez: Kolonics Kitti, Farkas Anna

Rendező: Szemán Béla

Budaörsi Latinovits Színház, 2019. október 19., kb. 300 néző

Fotók: Borovi Dániel, Éder Vera