Dorottya

(Csavar Színház)

Gabnai Katalin

2020. november

 

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum mostanában egyre több, érdekes színházi eseménnyel hívja fel a figyelmet a Krúdy Gyula egykori lakóházában működő intézményre. Kulteátrum című sorozatukban legutóbb Gál Tamás Csokonai-estjét hirdették, s bevallom, én javasoltam a Spiritusz főszerkesztőjének, hogy adjunk hírt róla. Örömre készültem. A dunaszerdahelyi születésű, s a Pozsonyi Színművészeti Egyetemen színészi diplomát szerző Gál Tamást Kisvárdán láttam először, a határon túli magyar színházak évente ismétlődő fesztiváljain, s azóta tudom, figyelni kell rá.

Ez a Bruce Willis alkatú, szlovákul és magyarul egyaránt jól beszélő fiatalember kidolgozott egy személyére szabott mesélőszínházi formát, melynek ő a dramaturgja, rendezője, sőt a gitárosa és a fő színésze is. Minden előadásában erős kapcsolatot teremt a jobbára ifjúsági közönséggel. Boldogan emlékszem A helység kalapácsa című műsorára, A nagyidai cigányok című remeklésére, de még a kócosabb, A Tél című roma történetre is, melyben  feleségével, Kiss Szilviával játszott. Az általuk 2007-ben alapított Csavar Színház, melynek fő törekvése a mai napig is a vándorszínházi lét hagyományainak megtartása, ismertté vált minden magyarlakta területen. Szép munkájukban nagyszerű társuk volt Bodonyi András, a hegedűn, citerán, furulyán játszó muzsikus, aki ha kellett, maga is jelmezbe bújt az előadások alkalmával. Bodonyi András 2019 őszén hunyt el, s máig siratja őt a Felvidék, s mindenki, aki valaha találkozott vele.

Gál Tamás tehetségét sok éve hírelem, s egyáltalán nem lepett meg, amikor hallottam, hogy 2015-ben őt választották az év legjobb szlovákiai férfiszínészévé. Időközben játszott Kassán, Pozsonyban, Sopronban, Komáromban, s ez év májusában kinevezték öt évre a komáromi Jókai Színház igazgatójának.

Gál Tamás erős, okos, tehetséges művész, átlagon felüli kommunikációs biztonsággal. Ezért lepett meg ez a most látott Dorottya produkció. Lehetséges, hogy ebben a járványjárta időben szervezési, netán utazási gondok adódtak. Lehet, fáradtság lassította a beszédét, s tette háromszor olyan hosszúvá a némajátékokat, mint kellett volna. (Azelőtt Bodonyi Andrással léptek fel, a két szereplőre tervezett játékot viszont egyedül gitározva mutatja be most.)  Lehet, hősi vállalás volt az egész, mert – bár akarta – nem mondhatta le a lekötött eseményt.

Amit láttam, annak kapcsán azt gondolom, ezt a játékot pihentetni, majd – jó külső szemmel – újrarendezni kellene. Mert a 2012 óta futó produkciónak most csak romjait láthattuk. Az Őri Katalin Rozália által tervezett, valaha mutatós látványelemek, a méretes Mátrikula (a Dorottyát bosszantó nagy könyv, amelybe a létrejött házasságokat írják),  a járókeret funkciót is ellátó, selyemsálakkal teleaggatott, guruló krinolinváz, mely egy fölötte lebegő parókával magát a meghervadt főhősnőt mintázza, az óriásbábként megjelenő, s egy hajlós fémvesszőn textilfoszlányokat lengető Vénus-figura, meglehet, varázsos volt hajdanán, de mára alig nézhető.

Nem mintha Gál Tamás nem adná bele meglévő erejét az estbe. Vannak szép színészi villanások, mókás szerepbe állások, de hiába tud egy-egy mozdulattal csodát csinálni, ha közben többször széttörik az egész esemény. Mert nagyszerű, amikor bókol, vagy amikor épp „megállítja” a nemlétező lovat, jó a táncok ismertetése, míg el nem kásásodik a beszéde, de például a kontratáncok „tanítása” egyszerűen nincs meg, hiába hívja ki a közönség tagjait hozzá.

A lejtmenetekből sokszor mászik ki indokolatlan erejű kurjantásokkal. Kissé hosszan tart a kávézós impró, vagy mondjuk ezt kávés „antrénak”, hisz sok a bohócéria az egész estben. Igen jó a „köhögő-lazzo”, de túl sokszor vált át a közönséggel való csevegés Hofi stílusú poénkodásba. A jelzett közönség tagjai, persze, hasukat fogva nevetnek. És valljuk be, Csokonaitól nem idegen a laktanyahumor itt megjelenő változata sem.

Olvasva a „furcsa, vitézi versezetet”, nem is vesszük észre, milyen kegyetlen a szerző az ő hőseihez. Ám nézőként erősen érezni Csokonai gorombaságát. Vajon létezik-e szakmai társ, akit dramaturgként és/vagy rendezőként elviselne Gál Tamás? Az eltelt évek miatt is kellene a külső kontroll, hisz fiatal ő még az elnehezedéshez.

Tanuljuk a távszínházi közvetítések csínját-bínját.  Befizettünk erre az alkalomra is, de az est kétharmada hallhatatlan volt. Talán a ház egyetlen gégemikrofonja fölmondta a szolgálatot? Vagy a produkciót kamerapróba nélkül lőtték ki az űrbe a szervezők? Akkor ez jó lecke volt.

Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon (Csavar Színház)

Gál Tamás előadása

Rendező:  Gál Tamás
Jelmez és bábtervező: Őry Katalin Rozália
Zene: Bodonyi András
Zenész: Mester András

Játékmester: Gál Tamás

online közvetítés, 2020. november. 20.