100+1 holdaspagony
Stúdió K Színház
Gabnai Katalin
2020. szeptember 26.
Báb-színház nagy gyerekeknek és felnőtteknek, írja a szórólap, s ez esetben fontos a kötőjel a két szó között, mert bár maroknyi helyen, de igazi színházat látunk, olyat, amiben mindentudó színészek bábokat, tárgyakat meg lelkeket mozgatnak. A játékosokon lévő, szokásos formájú védőmaszkok szinte fokozzák a kis térben létrejövő varázshatást. Mintha a látvány- és bábtervező Németh Ilonával egyenesen erre az alkalomra találták volna ki fél arcuk eltakarását a bábmozgatók. Bár az is lehet, hogy ebben a vírusverte időben maga a rendező, Fodor Tamás döntött így, csapatféltő és vendégváró szolidaritással.
Festői lomkupac emelkedik középen, a félhomállyal kissé még takartan. Szánkó, gitár és törött székek hevernek itt, árnyékostul halomba hányva, amott egy magányos biciklikerék, itt meg egy fél pár, piros vászoncipő. Az árnyékokat is szereplésre bíró rendezőt a fénymíves Berta Ninett segíti. „Limi-lomi-lom…” – kezdi énekét jövetelekor Gedeon bácsi, vagyis Spilák Lajos, a játék zenésze és zeneszerzője. Bóklászik egy kicsit, aztán leül jobb oldalra, penget, dobol, énekelget, s fújja-fújja szájharmonikáját, hol követve, hol vezetve a történéseket, a szokásos, szelíd, őrző-védő biztonságot lehelve maga köré.
A drámaíró Zalán Tibor sokadik bemutatója ez a Stúdió K-ban. Fél szavakból érti itt egymást, író, színész, rendező, s mintha épp ezt készülnének megünnepelni, összemondják, vagy inkább fölemlegetik Milne Micimackójának jól ismert kalandjait. Egy nagyvárosi lomtalanítás szélárnyékos zugában vagyunk, ahol a másnak már nem fontos játékállatok életre kelnek, úgy tesznek, mintha olvasták volna az alapregényt. Kedvet kapván Zalán Tibortól, szerepbe lépnek. Mert maga az író is szerepet játszik. (Nem a könyvet író Milnéről beszélünk, akinek a nevét – bár illene – ki sem ejtik, le sem írják, még zárójelbe téve sem, se plakáton, se szórólapon, csupán a gömböcke főhős előtt pukedliznek egyet az alcím segítségével, kiírva, hogy mindez, ami most jön: „ámulat Micimackónak”.)
Zalán Tibor úgy tesz, mintha mindannyiunk művelt és olvasott, könnyű tollú és szomorkásan derűs nagybácsija volna, aki jól emlékszik a könyvben történtekre, csak a kötet épp nincs a keze ügyében. De ha már a szereplők ide potyogtak, újrakereszteli őket, és – örömét lelve a helyzetben – félig versben, félig álomban, saját szókincsével meghintve őket, lustán és szellemesen újramondatja velük a fontosabb eseményeket.
Így lesz Homonnai Katalin blazírt medvéje Zizimackó, Pallagi Melitta ifjú és heveske mangalicája Falatka Czacza, a fruska malac, Lovas Dániel időlegesen farkavesztett szamara Fülöpke, Nyakó Júlia baglya Baglyas doktor, csak úgy, magában elnevezve, hogy aztán – valami ausztrál dobozból kipottyanva – életre keljen Carla mama, a kenguru (Nyakó Júlia) és zsebben ülő gyereke, Nyüzsi (Lovas Dániel) is. Ez újrahasznosult lomliget lakói épp olyan bölcselkedő, szabálytartó és szabályszegő, önző és esendő népek, mint angol őseik voltak, s lelkük mélyén olyan tiszták és békevágyóak is. Csak hát élni kell, enni, kutakodni, felfedezni és megszerezni ezt-azt, így aztán előbb-utóbb adódnak megoldandó problémák a pagonybeli együttélés örökidejében.
A hősök karaktere, a jól ismert jelenetek cselekménye nem változik, az örökítés, áttételesen bár, működik. Újdonság viszont a főbb motívumokat megtartó, friss dialógusok pörgése. Hol versben, hol prózában futnak a jelenetek, számos, nagyon is mostani poénnal fűszerezve, gondoljunk például a látási problémákkal küzdő szereplő megszólalására: „Pixeles vagy!”
Ezek a jelenetek, szóhasználatuknál és terjedelmüknél fogva, családon belüli szórakozásra, szó szerinti betanulásra, de akár rögtönzéses eljátszásra is alkalmasak. Különösen, ha vegyes korosztályú játszókra gondolunk. Jön a karácsony, sok családnak szerezhetne örömet, ha két-három jelenetet szövegkönyvként megvásárolhatnának. Aztán, a betlehemesdi után, nagyszülők és egyéb rokonok bevonásával, a pagonybeliek alakját felöltve, s maszkban akár, ahogy a Stúdió K-ban történik a játék, megelevenednének az ismert figurák. Megjegyzem, semmiképpen sem a hívott közönség előtti, iskolai szereplést szolgálnák ezek az elképzelt füzetkék.
Mindez nem jutott volna eszembe, ha a produkció Spilák Lajos által szerzett finom zenécskéi nem volnának ilyen fülbemászóak és könnyen tanulhatóak. Talán némelyik egy kis szövegbeli kiegészítést, kerekítést kívánna, hogy közös éneklésre igazán alkalmas legyen. És Spilák Lajos a színház weboldalán még a legfontosabb kísérő akkordokat is meg tudná tanítani hozzájuk. Marokra fogható mackó, nyúl meg malacka-plüss a legtöbb családban akad, sőt – még szamár is. Otthon ráadásul mindenki papucsban lehetne, s nem zavarná a játékot az egyre több gyerekelőadást telefonoknál is erősebben szétvillogó fénybetétes, ünnepi edzőcipők viselete.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Zalán Tibor: 100+1 holdaspagony (Stúdió K Színház)
Szereplők: Homonnai Katalin, Pallagi Melitta, Sipos György, Lovas Dániel, Nyakó Júlia, Spilák Lajos
Látvány és báb: Németh Ilona
Zene: Spilák Lajos
Rendező: Fodor Tamás
Stúdió K Színház, 2020. szeptember 13., kb. 50 néző
