Piroska és a farkas

(Majoros Ági Bábszínháza)

Gergics Enikő, augusztus

 

Az, hogy nyáron szombatonként délelőtt a Margitsziget meseszínpadán ingyenesen lehet gyerekelőadásokat nézni, önmagában is jó dolog. Az, hogy így Majoros Ági Bábszínházából is lehet kapni egy gombócot, az még jobb. Ez a Piroska és a farkas abszolút ismerős, a klasszikus mese mégis nagyon üdítő kivitelű. Olyan vásári bábjáték, amit még a szülők is szeretni fognak.

Majoros Ági megnyerő játékát elnézve az az érzésem támad, hogy ha csak úgy állna és beszélne, az is problémamentesen lekötné a három év felettieket legalább negyedórára. A negyvenöt perces Piroska és a farkas viszont annyira kompaktul van összerakva, hogy tulajdonképpen bármely más eleméről is el tudom képzelni, hogy önmagában is megállná a helyét, és minimum közepesre húzna fel egy gyengébb előadást is, így együtt pedig kimondottan remek kis produkcióvá kerekednek.

Majoros Ági magabiztosan tartja a kezében az előadás minden másodpercét, bábokat csereberél, a hangja simán vált az imádnivaló, törékeny nagymama rebegéséből farkasmorgásba, de jól elkülönül a rosszcsont Piroska, a szorongó anyuka és a kelekótya, de elhivatott ügyeletes vadász hangszíne is. A bábszereplők megformálása mellett narrálja is az eseményeket, ehhez illően is artikulál, tisztán, mesemondói nagyítással, azonban nincs benne semmi leereszkedő, természetes a kapcsolata a közönséggel. Közben időről időre helyszínt is változtat a díszlet rakosgatásával. Az egész gyerekjátéknak tűnik.

Majoros Ági a Százszorszép Bóbiska című előadásában

Komoly persze az előadás mögött a háttérmunka is. A Sári Miklóssal közösen készített díszlet a következő szintre emeli a vásári bábos kihajtható bódéját, kezdetben csak egy házikónak látszik, de át lehet hajtani erdővé, majd egy másik házzá az erdő közepén, és ez még csak a jéghegy csúcsa, később a legváratlanabb helyekről kerülnek elő újabb helyszínek. Kiss Attila Etele finom kidolgozású bábjai karakteresek, elevenek, Piroska a copfjai ellenére egy szinte fiúsan rosszcsont kislány benyomását kelti.

A történet maga a jól bevált Grimm-receptúrán alapszik, és nem is kell elrugaszkodnia attól, hogy lebilincseljen. A nem is rossz, nem is jó gyereket az édesanyja az erdő közepén lakó nagymamához küldi, hogy vigyen neki némi immunerősítő muníciót. A lelkére köti, hogy ne térjen le az útról, és ne álljon szóba idegenekkel, de Piroska mégiscsak egy jóhiszemű kislány, az udvarias modorú, dörzsölt farkas hamarabb ér a házhoz, és mindkettejüket felfalhatja. Hiába tudjuk mi felnőttek szóról szóra a mese minden fordulatát, a kivitelezés mégis az újdonság erejével hat. Szabó Attila veretes hangulatú szövege nem cseng erőltetetten, a rendezés dinamikus, még a helyszínváltások, bábcserék másodpercei sem hatnak üresjáratnak, minden olajozott, mellbevágóan profi. Nagy Szabolcs komolyzenei aláfestése diszkréten járul hozzá mindezekhez.

Ami viszont mégis igazán lehengerlővé teszi ezt a Piroska és a farkast, az Majoros Ági előadói varázsa és a látvány hihetetlen részletgazdagsága. A színpad éppcsak akkorácska, hogy a bábozó térülhet-fordulhat rajta, Majoros Ági fel is hívja a figyelmünket, hogy az általa előadott történetet középről lehet majd jól látni (de a széleken ülők sem maradnak végül hoppon). Első ránézésre nem is várunk vizuális csodát. A variálható díszlet jó indítását meglepetések követik: egyenesen betekintést nyerünk a farkas gyomrába. Majoros Ági ugyanis elővesz egy táskát, kinyitja, és odabent a nagymamát és Piroskát látjuk miniatűrben. A beszélgetésüket azután a két szélen ülőknek is újra „lejátssza”, gyorsított hanggal, repetát kínálva az elöl ülőknek, akik lelkesen mozgolódnak együtt a dobozzal. Később előkerül egy kihajtható tábla is, hogy kétdimenzióban tanúi lehessünk annak, ahogy a környék rezidens vadásza épp álmát alussza, majd az ágyából kipattanva elkészül, mint egy öltöztetős papírfigura-játék.

Nem tűnik hosszúnak az előadás, vagy csak nagyon fegyelmezettek a legkisebb nézők is, és a figyelmükre végig igényt is tart a bábjáték. A vadász segítségével végül a nagymama és Piroska kiszabadul, a farkas elnyeri méltó büntetését, és csak azért lehetünk csalódottak, mert vége van (és mert nem lehet összefogdosni a bábokat; a kislány, aki a bújócskázó Piroskát tarthatja néhány percig búvóhely gyanánt, közirigység tárgya).

Mondjuk az eredeti tanulság egy kicsit ködös marad a végére is. Nem szabad megadni a nagymama személyes adatait ismeretleneknek. Ne álljunk szóba idegenekkel. Mindig a helyes úton kell maradni. Kivéve ha az útról letérve esetleg pont Majoros Ági Bábszínházát lehet nézni. Mert akkor mindenképpen nézzük azt.

Gergics Enikő

Piroska és a farkas (Majoros Ági Bábszínháza)

Játssza: Majoros Ági

Író, dramaturg: Szabó Attila

Bábok: Kiss Attila Etele

Díszlet: Sári Miklós, Majoros Ági

Zene: Nagy Szabolcs

Rendező: Szabó Attila

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, Interaktív Meseszínpad, Budapest, 2019. július 13., kb. 22 néző