Holle anyó
Fővárosi Nagycirkusz
A cirkusz lényege, hogy mindig világszenzációra törekszik, de ami a Fővárosi Nagycirkusz legújabb bemutatójának ambícióit illeti, a határ ezúttal tényleg a csillagos ég. A Holle anyó annyi mindent akar (beszuszakolni az előadásba), hogy szinte törvényszerű: ez a rengeteg törekvés végül kioltja egymást.
Kezdjük azzal, hogy eleve szkeptikus vagyok a történetmesélős cirkusszal (és egyébként a kortárs tánccal) kapcsolatban. Még csak nem is azokat a gyerekeket féltem, akiknek az adott előadás jelenti az első találkozást egy mesével. A probléma gyökerét inkább abban látom, hogy ezeken a produkciókon mindig átsejlik a gombhoz a kabátot varrás görcsös igyekezete. A Holle anyó esetében itt van például a „rokkaverseny” jelenetsora, melynek a mese szempontjából nincs semmi dramaturgiai beágyazottsága, jelentősége vagy haszna, de apropót kínálnak egy amúgy lendületes és látványos, magával ragadó felvonulásra és jó pár cirkuszi számra (melyek közül a lámák libikókázását emelném ki).
A két lányt, Mírát és Vandát két levegőakrobata, az orosz Szvetlana Fedjanyina és a brazil Gabriela Moura Brentan „alakítja” – sokkal jobban illeszkednek a mese szövetébe az ő számaik, melyek a kútba való lezuhanást, vagyis a másik világba való utazást testesítik meg. Nem sokkal később találkoznak Holle anyóval, aki figyelmezteti őket, hogy „végig kell járniuk az útjukat.” Csakhogy ők végigjárás helyett hosszú időre teljesen eltűnnek a porondról, hogy tőlük függetlenül létező produkciók mutathassák meg magukat, melyek pontosan annyira tárják fel a beavatódás, a személyiségfejlődés folyamatát, mint bármely tetszőleges, klasszikus cirkuszi szám: nemigen. Igaz, a valóban lenyűgöző lábzsonglőr akrobaták labdáiról végül kiderül, hogy almák, a pizzatésztára hasonlító „kenyerekkel” pedig a hagyományos cirkuszból elmaradhatatlan bohócok, a Triple Trouble tagjai kezdenek ügyködni, amihez a lányok is csatlakoznak – a saját vérmérsékletüknek megfelelően.
Fekete Péter rendező és a stábja ráadásul nemcsak cirkuszra adaptálta, hanem átértelmezni is megkísérelte a mesét. Eszerint nem a szorgos és a lusta lány áll szemben egymással, hanem csupán két eltérő személyiség: Míra engedelmes, Vanda pedig lázadó és önfejű. Ez abban nyilvánul meg, hogy Vanda segítségnyújtás helyett kipukkasztja a táncosok lufijait – amit én legfeljebb gonoszkodásnak tudok értelmezni –, és hogy kidobálja a közönségnek a „kenyértésztát” – itt viszont kétségtelenül fontos szerepet játszik a külön utakat járó játékosság, és ezért a nézők is hálásak. Ezt leszámítva főleg Holle anyó szájbarágós szentenciáiból értesülhetünk az alternatív értelmezésről és a mese végső tanulságáról, miszerint el kell fogadnunk egymást. Tény, hogy az előadás utolsó képeiből úgy tűnik, hogy a szereplőknek ez sikerült is: az anya és a két lány egy meleg, szerető, harmonikus család képét mutatják – csak épp az idáig vezető út nem látszik.
Az eddigiekből alighanem sejthető, hogy az új produkció egyúttal színházként is pozicionálja magát. A cirkusz alighanem ezért szerződtetett „igazi” színészeket Holle anyó és az anya szerepére. Azonban Zsurzs Kati és Lapis Erika (a másik szereposztásban Oszvald Marika és Misurák Tünde) nem tudnak a saját súlyuknak megfelelően jelen lenni az előadásban, nincs érdemi befolyásuk a cselekményre vagy a lányok (amúgy sem látható) személyiségfejlődésére.
Aztán ismeretterjesztő oldala is van az előadásnak: még egy gyorstalpalót is kapunk arról, hogyan készül a ruhaszövet, mi a kártolás, de hogy ennek mi köze a meséhez, az a felvezetés zavarossága miatt nem derül ki. A közönség bevonására is törekszik a Holle anyó – a bohócok interakciós, buborékfújós, dobálózós játékain túl is: például megszavaztatják a nézőket arról, hogy Míra és Vanda beugorjon-e a kútba. Az eredménynek persze semmilyen hatása nincs a további eseményekre, de még a kijelző sem veszi figyelembe, hogy mit ordibálnak hangosabban a gyerekek: az igent vagy a nemet.
De ez igazából a legkevésbé sem érdekli a nézőket. Ahogy az sem, hogy megkapják-e a megígért mesét. Ilyen vakító a cirkusz csillogása.
Rádai Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Holle anyó (Fővárosi Nagycirkusz)
Fellépők: Gabriela Moura Brentan, Svetlana Fedianina, Triple Trouble, Alievs Infinity, Xishui County Acrobatic Troupe, a Casselly-család láma száma Tobias Schandel előadásában, Rezván Nikolett, Timur Mersada & Zhylinskaya Volha, Oszvald Marika / Zsurzs Kati, Lapis Erika / Misurák Tünde, Horváth Róbert / Tóth-Székely Zoltán, Horváth Sándor, Lakatos Leonetta, Pintér Áron, Pintér Tibor „Tenya”, Ilyés Jenifer, Mohácsi Márk Dániel
Dramaturg: Pál Dániel Levente
Zenei vezető: Szakál László
Koreográfus: Fejes Kitti
Rendező: Fekete Péter
