A Budapest Bábszínház rendszeres színházpedagógiai programot indít ebben az évadban. Elsőként A Hétfejű Tündér és a Tíz emelet boldogság című előadásokhoz kötődően, Végvári Viktória színházpedagógus vezetésével és a produkciók alkotóinak részvételével.
Az egész programsorozat nyitányaként pedagógusokat invitáltak egy csütörtök délután, hogy láthassák, mit kínál a színház a gyerekeknek az előadáson túl. Afféle termékbemutató zajlott tehát az Andrássy úti épületben. A foglalkozáson résztvevő gyerekek szerepét ezúttal a
tanítónők játszották, nagy kedvvel egyébként, érdeklődőn és érzékenyen. (Ugyanakkor lefogadom, hogy a kicsik majd kötetlenebb fantáziával fogják értelmezni mindazokat a tárgyakat és jelenségeket, amelyekre a játszók az előadás nyomán felhívták a nézők figyelmét.)
A produkció három színésze, Hoffer Károly, Tatai Zsolt ésTeszárek Csaba maga köré gyűjtötte a pedagógusok egy-egy csoportját, s beszélgetni kezdtek arról, kinek mit jelentenek a színen látható
tárgyak: ládák, dézsa, félkörív, színes műanyag szőnyeg. Szóba került az is, hogy ki mit gondol arról a szcénáról, amikor a főszereplő kisfiú meglátja a dézsa vízében, hogy ő csúnya.
A hármas kupaktanácsok eszmecseréjének záró momentuma az volt, hogy a csoportok megfogalmazták, mit mondana az előadás végén maga a dézsa, amelyet különbözőképpen definiáltak a résztvevők: a mások igazát kifejező dézsa? az őszinteség dézsája? a remény dézsája? az igazság dézsája? Mi volna a mondandója az után, hogy a megszépült kisfiú már meggondolatlanul levágta a Hétfejű Tündér hat fejét, de a hetediket hűen őrizni és védeni
fogja. A kitalált szöveget a csoportok kórusban looperre mondták, ami mindösszesen kiadott egy rövid, érdekes kortárs zenei művet.
A pedagógusok az előadás rendezőjével, Kuthy Ágnessel és a dramaturggal, Gimesi Dórával is találkozhattak, beszélgethettek. Megtudtuk, hogy az ügy személyes, mint minden olyan Kuthy Ágnes-rendezés, amely nem kijelölt feladat, hanem saját darabválasztáson alapul. Nagyon személyes kapcsolódásuk van a rendezőhöz az alkotótársaknak is, Gimesi Dóra mellett a bábokat tervező Mátravölgyi Ákosnak. Ők hárman féléves előkészület után fogtak bele a színészekkel való munkába, ennek révén újabb három ember szíve-lelke került bele a produkcióba. A mű szimbolikus volta és vizualitása igen erős, ezért különösen nehéz volt színre vinni. Az „alkalmazásnak” Gimesi Dóra szabta meg a gátját: minden mondatnak Lázár Ervintől valónak kell lennie.
A címben szereplő költői kérdés az egyik elragadtatott pedagógusé, s a többiek bólogatása közepette hangzott el. Egy másik tanítónő felvetette, hogy a Hétfejű Tündér hat fejének levágása talán túl hosszú, túl részletes, túl brutális a nézők számára.
Nem lehet. Soha, sehol.
Stuber Andrea
Mozgató – színházpedagógiai foglalkozás A Hétfejű Tündér előadása kapcsán
Résztvevők: Végvári Viktória, Hoffer Károly, Tatai Zsolt, Teszárek Csaba, Gimesi Dóra, Kuthy Ágnes
Budapest Bábszínház, 2015. október 8.
Éder Vera fotói
