Ramazuri
Duda Éva Társulat, Nemzeti Táncszínház
Legjobb barátunk, a Google útmutatása szerint a sárga szín jelentése örömöt, boldogságot és energiát hordoz. A sárga a napsütés, az élet árnyalata. Ez a definíció tökéletesen összefoglalja a Duda Éva Társulat és a Nemzeti Táncszínház közös, a koronavírus okozta lezárások utáni első bemutatójának lényegét. 2021-es debütálása után a Ramazuri most a Városmajori Szabadtéri Színpadra is megérkezett, hogy megmutassa, a járványt követő, nem kevésbé vészterhes időkben is lehet, szabad, sőt kell nevetni, hinni, elámulni – vagyis szeretni az életet.
Ramazurinak általában a kedves, játékos, bár kissé káoszos eseményeket szoktuk nevezni, amelyek tele vannak gyermeki örömből fakadó összevisszasággal, ami ugyanakkor senki kárát nem okozza. Duda Éva a kortárs táncot és a cirkuszt ötvöző koreográfiája nem is lehetne önazonosabb a címével. A szociális ingerektől és közvetlen emberi kapcsolatoktól, történésektől mentes járvány időszaka után biztosan nagyobb erővel robbanhatott be a nézőtérre a táncosokból áradó energia. Ám a koreográfus bejelentése szerint két táncos utoljára, kettő pedig beugróként először vesz részt az előadásban. Így azok is átélhetik az Eleonora Accalai, Bundschuh Vera, Deák Kristóf, Nyeste Adrienn, Dragos Dániel, Füzesi Csongor, Ivanov Gábor, Kovács Mátyás, Pataki Noémi és Szilvási Anna mutatványnak beillő szekvenciáiból áradó örömöt, féktelenséget és a közös mozgás iránti határtalan szeretetet, akik idén nyáron látják először a Ramazurit. Így képes a jelenetekben még mindig ott vibrálni az izgalom, a koncentráció és a „mindent bele” érzése.
Kiss Julcsi más-más fazonú, sárga jelmezeiben bukkannak fel a táncosok, akik hol tuttiban, hol kiscsoportban, hol pedig duóban feszegetik a fizikai, valamint a tánc és a cirkusz közötti határt. A test korlátaival állandóan dacoló, mini jelenetek az elszabaduló női energiákkal ugyanúgy operálnak, mint a férfiak egyszerre erős és szelíd jelenlétével, illetve a nő és a férfi közötti kémiával.
A sárga szín jelentőségét Pető József égszínkék vagy éppen csillagos fényháttére emeli ki, a feszegetést pedig kisebb gumilabdák és egy hatalmas gumimatrac, amin a táncosok ugranak, spárgáznak, átdobják egymást vagy magukat, felállnak rá, gurulnak előre-hátra. Tényleg mindent kipróbálnak a felületek adta lehetőségek közül.
Bár éppen ebből a határfeszegetésből adódóan az ismétlődés veszélye fenyegetheti a jeleneteket, ezt legtöbbször az alkotók elhárítják sajátos, a mozdulatokból és az egyéniségükből áradó humorukkal. Talán ez különbözteti meg igazán a Ramazurit bármely cirkuszi produkciótól: itt még a nézőtéren ülve is kitűnik, átjön együtt és külön-külön a táncosok egyénisége, humorérzéke és a kortárs tánchoz való viszonya. Ettől válik ez a hatvan perc igazán szívet melengetővé – erre az engem elkísérő, a színházat kedvelő, de nem szigorúan szakmabéli operatőr kollégám előadás utáni gyermeki lelkesedése is ékes bizonyíték.
A karneváli hangulathoz azonban szükség van a megfelelő hangkulisszára is a teljesebb élmény érdekében. A Duda Éva koreografálta előadás másik jelentős erőssége Farkas Izsák és Szarvas Dávid zenei duója. Farkas Izsák nemcsak népzenei, hanem a többi közt az elektroswing és a jazz elemeit is felvonultató hegedűszólói külön univerzumot teremtenek a színpad szélén – ezt nekem, hegedűn szintén játszó laikusként külön öröm hallani és tapasztalni. Farkas Izsák virtuóz dallamaihoz pedig magától értetődően kapcsolódik Szarvas Dávid looppal is operáló, a beatboxot, énekhangot és ütőhangszereket is felvonultató zenei szövete.
Az élőzenei duó és a Duda Éva Társulat együtt egy olyan, konkrét jelentéssel nem bíró, az érzékekre és a gyermeki csodálatra épülő örömbuborékot teremt, amibe egy percre talán a legcinikusabb és elkeseredettebb néző is bemászna. A Ramazuri ereje ugyanis abban rejlik, hogy a zene és a mozgás segítségével felébreszti és hagyja egy kicsit rakoncátlankodni a mindannyiunk lelke mélyén szunnyadó, a világot önmagáért szerető gyereket.
Németh Fruzsina Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Ramazuri (Duda Éva Társulat, Nemzeti Táncszínház)
Alkotó táncművészek: Eleonora Accalai, Bundschuh Vera,Déri András, Dévai Lúcia, Dragos Dániel, Füzesi Csongor, Ivanov Gábor, Kovács Mátyás, Pataki Noémi, Szilvási Anna
Zeneszerzők és előadók: Farkas Izsák, Szarvas Dávid
Díszlet: Duda Éva
Jelmez: Kiss Julcsi
Fénytervező: Pető József
Rendező – koreográfus: Duda Éva
Városmajori Szabadtéri Színpad, 2023., július 31.
Fotók: Gordon Eszter – Duda Éva Társulat
