Rumini és a négy jogar, A rókavári gengszterek
Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház
A marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház a Rumini és a négy jogar és A rókavári gengszterek című előadását, Székely Andrea, illetve Halasi Dániel rendezését is 2025-ben mutatták be, és mindkettő a négy éven felüli korosztálynak szól. Ezeken a produkciókon keresztül ismerkednek a város óvodásai és kisiskolásai a színházzal, itt találkoznak azokkal a témákkal, amelyeket az alkotók számukra relevánsnak találnak, és azokkal a formákkal, amelyeket ezek a felnőttek a legalkalmasabbnak gondolnak.
Az egyik ilyen eszköz egy népszerű történet színpadra állítása, mint amilyen a Rumini. A szöveg – amelyet Veres András alkalmazott bábszínpadra – nagyrészt követi Berg Judit regénysorozata harmadik kötetének cselekményét. Az első jelenetben Kopjás Ábel és Omnitudor megbeszéli, hogy Tükörfarkú Kasztor király helyett Hódító Hodrik uralkodik, és a négyből már három varázsjogart megszerzett, miközben a Hírharangon keresztül Ákum Vákuum, a gonosz cickány is hallgatja dialógusuk egy részét. Majd Rumini Szerpentínával találkozik, de ezt elfelejti, és amikor visszatér a hajóra, csatlakozik hozzá Pilács és Gyogyó Rogyó, két fénylény. Kopjásvégre érve Szimathy Szaniszlóval és Johannával találkoznak, onnan pedig Gátvárosba hajóznak. Itt a mese szereplői még nem is tudják, pontosan milyen veszély és kaland közepébe keveredtek, de a színházban őket nézők már elveszítették a fonalat.
A rókavári gengszterek története, habár ez az előadás az ősbemutatója, az ismert sémának köszönhetően könnyebben követhető. Egymásba szeret két fiatal róka, akiknek nem lenne szabad. A fiú szembeszáll a közössége akaratával, és elmegy, hogy egy furfangos terv segítségével megvédje támadásuktól a tyúkokat. Egyszerű mese, mégis olyan jelentős témákat érint, mint a gyengébbek védelme, a tiltott szerelem és a családi szokások, a hagyományok jelentősége. A tradicionalitás és modernitás gondolata nem csak a cselekmény részeként jelenik meg. A kerettörténet értelmében egy irodalmár tyúk, miközben az Anyám tyúkja parafrázisát szavalja és saját írói életének anekdotáit meséli, a rókavári gengszterek történetét narrálja. Ez utóbbit azonban nem mesés képekkel, hanem a film eszközeivel mutatja meg: a jelenetekre évadok epizódjaiként hivatkozik, és mielőtt elkezdődnek, azt mondja: csapó.
Ebbe a filmes atmoszférába tartoznak a rókaváriak, akik gengsztereknek nevezik magukat. A tyúkudvar azonban teljes mértékben a népi kultúra része: Rozs Tamás és Takács Dániel népzenei összeállításában, valamint Fosztó András koreográfiájában a tyúkok csujogatnak és csárdásra tojnak. Az, hogy ez a két világ párhuzamosan jelenik meg, felveti a kérdést, hogy milyen szerepe van az életünkben a réginek és az újnak, de az alkotók ezt nem tárgyalják részletesebben. A felszínesség az előadás legutolsó mozzanatában csúcsosodik ki. Meghajlás után a játszók visszamennek a színpadra, és a The Fox (What Does the Fox Say?) című dal magyar fordítását éneklik. A 2013-ban megjelent és mémmé vált zeneszám az előadás és a közönsége viszonylatában egyaránt irreleváns – előbbihez annyi köti, hogy rókákról szól, utóbbihoz pedig, hogy a nézők talán hallották már, és tudnak együgyűségén szórakozni.
Más pillanatokról nehezebb eldönteni, hogy mit jelentenek a gyerekeknek, hogy mennyit értenek azokból a mondatokból, amelyek a felnőtt nézőknek kényelmetlenek. Az egyik kezdeti jelenet, amelyben a fiatal rókapár megismerkedik és egymásba szeret, azzal végződik, hogy elsötétül a színpad, és a narrátor azt mondja, nem kell látni, elég sejteni, hogy mi történik ezután… Nem világos, hogy ha nem való gyerekszemnek, akkor miért kell egyáltalán szóba hozni. A tyúkok jeleneteiben több hasonló elem is megfigyelhető: a mindennapjaik és beszélgetéseik majdnem kizárólag arról szólnak, hogy előírásszerűen kotlanak és egy csőbe tojást raknak. Kivéve, amikor egyikőjüknek „tojásrekedése‟ van; az éppen kikelt kis kakasnak pedig azt mondják, mennyi tojó szeretne hozzá járni. Amennyiben a szexualitásra és a szaporodásra való rendszeres utalások nem feszélyezik, sőt hidegen hagyják a gyereknézőket, akkor nincs is rájuk szükség.
A Rumini és a négy jogar sűrű cselekményében nincs idő, hogy hasonló problémák felmerüljenek. Az előadás nem mélyed el a történetben, de bemutatja a regényben szereplő témákat; azt, hogy fontos a csapatmunka és a bátorság; azt, hogy ésszel is lehet győzni; ábrázolja az utazás, harc, barátság hangulatát, és ezt színes, változatos, szórakoztató módon teszi. A dinamikus jeleneteket Bakos Árpád zeneszerző matrózdalai kísérik, Bodnár Enikő díszlete mozog, világít – viszont a részletes látványelemek mögött kevés hely marad a mozgatóknak, ami nehezíti a munkájukat. A kicsi asztali bábok egyébként sem adnak lehetőséget sokféle mozgásra. Az előadás különböző pontjain Omnitudor karakterét eltérő bábtechnikákkal ábrázolják, az utolsó jelenetben pedig négy óriásbáb is feltűnik, azonban egyik ötlet sem tud kiteljesedni a szoros tér és a terjengős párbeszédek fojtásában.
A rókavári gengszterek technikái egyes, pontosan körülhatárolt feladatukat látják el: kettő bunraku van, a falka többi tagját rókamaszkos színészek alakítják, így a főszereplők kiemelkednek társaik tudatos egyszerűségéből. Bizonyos csatajelenetekben egy játszót felemelnek a többiek, és bábként mozgatják. Olyan lassan, mintha manipulált felvételen szerepelnének. Ez a filmes gesztus a narráció kifejezéseire rímel. A tyúkok zsákszerű bábok, de különleges mozgásra képesek azáltal, hogy egy-egy színész egyszerre több bábbal játszik. A mozgatók személye itt is hangsúlyos, hiszen ők azok, akik a népzenés jelenetekben táncolnak, és jelmezük is megkülönbözteti őket. A mindenki által viselt kockás nadrágon és egyszínű pólón felül kötényt viselnek, ami a tyúkok tanyasi világának részévé teszi őket. Kiss Attila Etele, Tóth Andrea és Tóth Eszter tervezők megoldásai, a bábok és a színészi játék kiegészítik egymást A rókavári gengszterekben.
Az előadások arra számítanak, hogy a négy éven felüli nézőket szórakoztatja a látványos technika, és meglátják az értéket a kreatív, elgondolkodtató használatukban. Arra, hogy meg tudja őket szólítani a folklór is, de igazán élvezni csak az elektronikus zenét fogják. Mutatnak olyan koncepciókat a gyerekeknek, amelyek azelőtt idegenek voltak számukra, beemelnek felnőtt-témákat, akár értik a kicsik, akár nem. Közben bíznak abban, hogy a közönség élvezi az ismerős történetet, és képes számos történetszálat és szereplőt észben tartani. Mindebből kirajzolódik a kép, hogy mit vár el az Ariel a befogadóktól és önmagától, és hogyan tekint a gyerekekre.
Az írás a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem II. év teatrológia szak színházi szaksajtó tantárgyának keretében készült. Irányítótanár: Boros Kinga
Rumini és a négy jogar (Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház)
Szereplők: Bonczidai Dezső, Gáll Ágnes, Gönczy Katalin, Halmágyi Éva, Kőrösi Áron e.h., Nagy Máté e.h., Nagy Tímea, Szabó Dániel, Szőlősi-Pénzes Szilárd
Berg Judit meseregényét dramatizálta: Veres András
Tervező: Bodnár Enikő,
Zene: Bakos Árpád
Rendező: Székely Andrea
A rókavári gengszterek
Szereplők: Cseke Péter, Gáll Ágnes, Gönczy Katalin, Halmágyi Éva, Nagy Tímea, Szabó Dániel, Szélyes Andrea, Szőlősi-Pénzes Szilárd
Zene: Rozs Tamás és Takács Dániel
Sound FX: Jammal Beatbox
Mozgás: Fosztó András
Díszlet, bábok, jelmez: Kiss Attila Etele, Tóth Andrea és Tóth Eszter
Rendező: Halasi Dániel
