Csák György: Első lépés
Felhívás a színházi és közművelődési, oktatási rendszer egyesítésére, egységes kereteinek kialakítására.
Fókuszban a gyermek- és ifjúsági korosztály
ELŐSZÓ
A gyermek- és ifjúsági korosztályt érintő előadások Magyarország és a magyarlakta területek kulturális, oktatási és közművelődési rendszerének egyik fontos, ugyanakkor a legkevésbé átlátható területe. Az alábbi tanulmányban ezt igyekszem bizonyítani.
A struktúra nagyságához és összetettségéhez mérten nem helyi, tüneti kezelésre van szükség, hanem gyökeres változásra. A teljes rendszert ki kell emelni az 1951 óta megszokott és a közelmúlt, minden területen látható botrányos működtetéséből és önálló jogosítványt, költségvetést, működési lehetőséget kell MEGÉPÍTENI minden érintett terület összefogásával, egységes intézményi keretben!
Kedves Olvasó, Szakmabeli!
Ha csupán az alábbi táblákat, grafikonokat tanulmányozod, a rendszer és annak összefüggései láthatók lesznek. A kifejtett részletek elolvasása persze segíti a mélyebb megértést. A tanulmány bővül, korrekcióra és kiegészítésekre szorulhatnak megállapítások. Szerencsére bőven van ennek muníciója a szakmai szervezetek, egyéni munkák, a közakarat jóvoltából.
Köszönöm, ha elolvasod, illetve átnézed!
Csák György, a spirituszonline.hu folyóirat kiadója
KIVONAT
Az alábbi anyag könnyebb áttekintése érdekében a teljes anyag címszavakban a következő:
1. rész
Tartalom és cselekvés nagyjából egy időben –
12 pont egyetlen táblában, az Első lépés elemei – pályázatok kiírása több témában, közelmúlt vizsgálata, képzés és szerzői jog, tudásközpont
2. rész
A tárgyalt terület nagysága, több, mint 2 millió fő érintett. Korfa.
1438-as adatlap, statisztikai probléma (KSH)- az egész területre vonatkozó információ teljes hiánya az alapdokumentumban
3. rész
Szolgáltatói és befogadói rendszer elemzése –
tábla, magyarázatok a struktúráról, a terület sokrétűsége
4. rész
Minőséggel kapcsolatos elemi összetevők
Minőség, mennyiség, rétegződés
Találkozók és szakmai fórumok
Virtuális világ
Fórumok
Folyóiratok, kritika, szakmai írások, HÁTTÉR
Szakemberek
Színészképzés, szabadcsapatok, pályázati struktúra, oktatás
5. rész
Országos adatbázis létrehozásának szükségessége
6. rész
Szerzői-jogi környezet
7. rész
III. FEJEZET / BEFOGADÓI OLDAL
Közművelődési rendszer (Bretus Imre Gyál, Közház)
Finanszírozás
8. rész
Oktatási intézmények
Óvodák
Középiskolák
Szabadtéri előadások, rendezvények
9.rész
IV. FEJEZET / SZAKEMBEREK, SZAKKÉPZÉS
Színészek, bábszínészek, háttérdolgozók (vázlatos áttekintés) / szolgáltatói rendszer
Művelődésszervező / befogadói rendszer
A pedagógus, óvodapedagógus, könyvtáros, tanító, tanár
Kompetencia / A befogadói kompetencia szerepe és fontossága
Képzés és továbbképzés
10. rész
V. FEJEZET Színház, közművelődés, oktatás – módszertan / EGYÜTTMŰKÖDÉS!
A magyarországi, magyarlakta területek színházi rendszere különös tekintettel a GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI SZÍNHÁZI MŰKÖDÉSRE
ORSZÁGOS TUDÁSKÖZPONT az új intézményben
11. rész
AZ ÁLLAMI, KULTURÁLIS PROGRAMOK TAPASZTALATAI
Gyermekszínházi Szemle
Kaposvári – Veszprémi – Biennálé
10. Színházi Olimpia Bábszínházi Világtalálkozó
Köszönjük, Magyarország!
Déryné Program/Lázár Ervin Program
12. rész
MŰKÖDÉS ÉS GAZDASÁG.
13. rész
Befogadó környezet, játszóhelyek
14. rész
ZÁRÓ GONDOLAT
15. rész
FÜGGELÉK
FOGALMI KÖRNYEZET – F/1-F/5
F/1. EMBERSZÍNHÁZ VS BÁBSZÍNHÁZ / Gyermek- és ifjúsági színház
F/2 FÜGETLEN SZÍNHÁZ, Dologidő vitairat
F/3 SZABADÚSZÓK
F/4 DRÁMAPEDAGÓGIA, SZÍNHÁZI NEVELÉS
Drámapedagógia, színházi nevelés, tanteremszínház, beavató színház (Dologidőből részlet)
F/5 UTAZÓ SZÍNHÁZI TÁRSULATOK
16. rész
KÖZMŰVELŐDÉS, TÖRTÉNETI HÁTTÉR
1. időszak
A Népművelési Intézettől az NMI-ig
2. IDŐSZAK
Az NMI szerkezeti átalakulása
3. IDŐSZAK „Kiszervezés”, alapítványi működés
17. rész
TÁRSADALMI KÖZÖSSÉGEK, NEMZETKÖZI SZERVEZETEK
Áttekintő táblázat
SZAKSZERVEZET
18. rész
Nemzetközi példák a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Minisztérium, mint önálló „KOROSZTÁLYI” KÖZPONT működésével, lehetőségével kapcsolatban
19. RÉSZ
ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK
1. – 19. RÉSZ
A 12 pontos tábla vázlatos programelemei a legfontosabbnak tartott azonnali teendők. A tanulmány további része tényekkel is alátámasztott elemzés, amely – ha nem is lehet teljes látkép – kiindulás ahhoz, hogy az általam és sokak szerint is súlyosnak tartott és méltatlanul kezelt terület elfoglalja méltó helyét a kulturális közéletünkben.
2. rész
ELŐZMÉNYEK
1 A színházi struktúra megújítására való törekvés jelen volt a rendszerváltás idején, lendületet kapott a 2009-10-es években és itt van napjainkban. Ennek egyik fontos dokumentuma a A Dologidő 1.0 vitaanyag, amely elsősorban a függetlennek nevezett színházi szféra elemzése Szabó György – Imely Zoltán munkája. Az alábbi témát tekintve néhány ponton tartalmaz átfedéseket. Ez természetes. A sokat szenvedett, forráshiányos, a megújulás egyik zászlóshajóját jelentő közeg elemzéséről szól. Célja a „független színház”, mint az egyik színházi struktúra működéséhez szükséges feltételek képviselete.
2. 2022-ben a Spiritusz Gyermek- és Ifjúsági Színházi Egyesület kezdeményezése nyomán megrendezett fórum akarva-akaratlanul első állomása volt a Magyar Színházi Társaság 2026-05-15-én és 06-22-én az Eötvös 10 Művelődési Központban megrendezett Szakmai Egyeztető Fórumnak, amennyiben az akkori téma is a mostani tanulmány tárgya volt.
3. „”Az őslakos indiánok nem látták a hajókat, amik közeledtek a partok felé mert nem volt olyan fogalmuk, hogy „ház a vizen”! Így értelmezni sem tudták a látványt.””
Az idézetet egészen más témájú beszélgetésben hallottam (a szerzőjét sejnos nem tudom), de erre a helyzetre is nagyon vonatkozik. A szakma NEM LÁTJA ezt a területet egészében! Az Első lépés remélem, hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztályt megcélzó kulturális, színházi tevékenység teljes spektruma végre a megfelelően fontos helyére kerüljön!
I. FEJEZET BEVEZETÉS / A TERÜLET NAGYSÁGA, FELÉPÍTÉSE, FONTOSSÁGA
„János a gyerekszínháznak szentelte az életét, tőle származik az a mondat, hogy azért mindent meg kell tennünk. hogy minden gyerek legalább egyszer egy évben jusson el színházba. Ezt a gondolatot mindenhol és mindenkinek közvetítette. Feladatunk, hogy ezt visszhangozzuk, s erre folyamatosan figyeljünk.”
Székely Andrea laudációja: Novák János (Forrás: Assitej Biennálé 2026)
Nem véletlen az idézet. Az elvekkel a legtöbb esetben nincs baj. A gyakorlattal annál inkább.
A gyermek- és ifjúsági, bábszínházi előadások jelentős része nem csak a színházakban, hanem közművelődési intézményekben, illetve oktatási, könyvtári vagy szabadtéri és más helyszíneken valósul meg. A tanulmány egyik célja bizonyítani, hogy ez a tevékenység a mai napig láthatatlan a kutatók, szakemberek, szervezetek, szakmai irányítók számára.
Magyarországon mintegy 3155 településen, több ezer közművelődési feladatellátó hely működik, amelyek jelentős részében rendszeresen valósulnak meg színházi programok.
Az oktatási színterek száma is jelentős, sőt, a könyvtárak „előadói terei” is számosak.
Az érintett korosztály létszáma, plusz a működéssel összefüggő felnőttek – szakma és a szülők – becsült létszáma bőven meghaladhatja a 2 millió főt (KSH korfa).
- A KUTATÁS CÉLJA
I.1 Miért fontos?
A mostani társadalmi helyzetben úgy tűnik, lehet cselekedni. Ez az anyag részben kutatásról szól, de a gyors cselekvés szempontjait is tartalmazza.
A területről szóló ismeret összegyűjtése időigényes munka. Mégis
- elkezdeni sosem késő és éppen olyan sürgős behozni 75 éves lemaradást, mint más területeken újra felépíteni rendszereket vagy megalapozni újakat.
- a digitális környezet kihívásaira válaszolni kell. A virtuális valóság jelen van a társadalom szövetében és a színház élő valósága az egyik jelentős eszköz arra, hogy ennek a világnak a személyiségtorzító hatásait legalább fékezni lehessen ebben a korosztályban.
- a színháznak közösségformáló szerepe van, ami az amatőr mozgalomban is tapasztalható. Szerencsére létezik, de egészen biztosan forráshiánnyal küzd. Amit a gyerek megtanul, felnőttként is hatással van rá, ezért is említem. Az egymásra-épülés miatt.
1.2 Adatok és szakpolitika
A statisztika szerepe kutatások, következtetések levonása miatt jelentős, ez egyértelmű. Mivel eddig az országra, de a magyarlakta területekre is jellemző volt, hogy az egyes kutatható számok kizárólag a kőszínházi struktúrában voltak értelmezhetők, ez eredményezhette azt is, hogy a megoldások egy-egy eleme sikeres vagy jó lehetett, mégis létrejöhetett olyan rendszer, amely felülről irányítottan, hangzatos kijelentéssel megtámogatva köszönő viszonyban sincs a valósággal és nem a megoldást jelenti.
1.3 OSAP 1438-as – közművelődés – és az OSAP 2571 – színház – adatlapok, statisztikai környezet
Sok-sok éve létezik ez az adatlap, amit évente kötelezően töltenek ki az egyes intézmények munkatársai.
A 1438-as adatlapban nem volt soha és ma sincsenek bontásban sem korosztályi, sem műfaji megnevezések, adatok erről a területről!!!! Bizonyíték arra, hogy szemléletében is a közművelődési rendszer és a színházi rendszer jelenleg élesen elválik egymástól! ENNEK NEM SZABAD ÍGY MARADNIA!
Az alábbi részletből kiderül, milyen adatokat szolgáltatnak a művelődési intézmények a mai napig. Ez az állapot a színházi működésre vonatkozóan majdnem biztosan így van 1951-től, az NMI elődjének születésétől kezdve (lásd függelék, történeti áttekintés)
“16. Kiállítások, műsorok, rendezvények
Művészeti események 8. Előadó-művészeti és egyéb művészeti rendezvények (az adatlapon itt két kis kitöltendő hasáb, ami nem elég semmilyen tartalomra)
Szórakoztató rendezvények 12. Előadó-művészeti és műsoros rendezvények “ –
ennyi a kérdés a színházi tevékenységre vonatkozó részben. A megfelelő válaszokra nincs mód az adatlap kis celláiban.
A kötelezően kitöltendő színházi (és táncszínházi) adatlapok – OSAP 2571 – sem szólnak az ezen a területen megvalósuló előadásokról csak részben. Az egyesületeknél, színházaknál megjelenik ugyan az éves kimutatás előadásszámokban, de ezeknek semmi jelentősége a kérdések szempontjából. Nem beszélve arról, hogy a „tájelőadások” messze nem fedik le a megvalósuló színházi tevékenységet.
Egyértelmű, hogy a színházak és művelődési intézmények ebben a témakörben egy platformon vannak, amit semmilyen hivatalos intézmény, adat nem képvisel!
Különösen fontosnak tartom, hogy ez a probléma felszínre kerüljön, hiszen a korosztályt érinti, közvetve az oktatást, a szabadidő értelmes eltöltését, nem beszélve a háttérben dolgozó pedagógusokról, művelődésszervezőkről, színházi szakemberekről és szülőkről!
Színházat nem csupán „csinálni” érdemes, de megnézni is!
3. rész
II. FEJEZET – SZOLGÁLTATÓI RENDSZER
Hivatásos társulatok, kőszínházak (vázlat – a tanulmánynak nem célja a terület történeti, szakmai áttekintése)
A 90-es évektől alakult ki a területileg illetékes költségvetési, bábszínházi struktúra, az Állami Bábszínházból Budapest Bábszínház lett. Ezzel együtt létrejöttek a költségvetési bábszínházak.
A hajdani Arany János Színház is átalakult. A funkcióját Budapesten igyekeztek átvenni a felnőtt repertoárral működő egyéb kőszínházak, egy ideje a Magyar Színház profilja lett a gyermek- és ifjúsági korosztály megszólítása élőszereplős előadásokkal, zenés produkciókkal.
Országos szinten a vidéki városok színházaiban a vegyes repertoár része a gyermekelőadás.
Függetlenek, bábosok, családi színházak, utazó társulatok…, szabadúszó művészek, háttérdolgozók
A kőszínházi struktúra mellett sokféle formáció működött és működik részben a pályázati rendszer segítségével (lásd a függetlenekre vonatkozó Dologidő c. vitairatot), részben pedig piaci viszonyok között.
Művészi és gazdasági értelemben is tagolt és nem eléggé ismert társulatokról, egyéni előadókról beszélünk, amelyek bábszínházi, gyermek- és ifjúsági színházi előadásokat hoznak létre és forgalmaznak. A múltban jelentős előadásszámot képviseltek. Az utóbbi években ezek száma csökkent elsősorban a majdnem zárt rendszerben működő Déryné / LEP program miatt, de jelen vannak a kulturális kínálatban. Szakmai szempontból vegyes képet mutatnak. Ez minden területre igaz! A rendszerben elfoglalt hely önmagában nem jelent sem előnyt, sem minőséget, legelábbis nem garancia.
Ezen társulatok nagy része a közművelődési és oktatási, kisebb részben múzeumi és könyvtári intézményi rendszerben működött és működik.
4. rész
MINŐSÉG ÉS SZAKMAI KÖRNYEZET
Minőség, mennyiség, rétegződés
Az előadások számtalan műfajban és területen és változó körülmények között jönnek létre. A kulturális kínálat óriási. Ennek megfelelően eklektikus minőségi szempontból.
Ha sikerülne ezt a jelentős, befogadói területet is láthatóvá tenni, akkor lehetne esély egy dinamikus, mindig megújuló minősítő rendszer megalkotására évek alatt. Ennek elemei részben megvannak.
Találkozók és szakmai fórumok
A Magyarországi Bábszínházak Találkozója (Ciróka Bábszínház, Kecskemét), a Nemzetközi Assitej Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, a Györkőc Fesztivál, régebben a Marczibányi Téri Központ zászlóshajója volt a gyermekszínházi szemlének, kiadványaival törekedett a minőségi probléma megoldására. Több más rangos találkozó is volt és van, itt nem tudom mind felsorolni.
Közös nevezőjük, hogy elsősorban a bábszínházi szakma megjelenési fórumai!
A bábos műfaj sokfélesége jelenik meg a csepürágók, a családi bábszínházak, a bábos létformából kialakult interaktív játékszigetek.
Ezen találkozóktól különbözik lényegében Az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé Főszereplők a gyermek- és ifjúsági színházi előadások (un. élőszereplős előadások, emberszínház – lásd alább, a Függelék szócikkei között) és a színházi nevelési produkciók.
A bábszínházak és a gyermek-ifjúsági színházak gyakoribb megjelenése a célközönség korosztályi különbségére is rámutat, bár jócskán van átfedés. Egészen kicsiknek is játszanak un. „emberszínházat” színészek, előadók és persze bábosok bábszínházat. Egyáltalán nem tartom helyesnek, hogy ha kb. 100 egységnek tekintjük a teljes kínálatot, akkor a bábszínházi előadások aránya szerintem legalább 70-30%., inkább 80-20%. A színházra (!) nevelés elemi része kellene legyen a kőszínházi struktúrán kívüli megjelenések ilyen értelmű koordinálása is! Pályázatok, utazó társulatok célzott fesztiváljai, ezekhez kapcsolódóan vagy önállóan a színházi nevelési előadások találkozói (tábla feljebb,12 pont – EL/2).
Virtuális világ
A nevelési, de színházi témához kapcsolódó példa, melyet éppen a jelenünkben létező óriási probléma, az internethasználat ihletett – Cyber Cyrano (Tasnádi-Vidovszky a Kolibriben 2020.)
Nincs újdonság abban, hogy a virtuális világ hatalmas veszélyt rejt a gyerekekre.
A gyerek az otthoni élményeit beviszi az óvodába, iskolába, mindenhova. Sőt! Informatikaórán, ha kap lehetőséget játékra, kipróbálásra, azonnal letölti az éppen népszerű videójátékot. Szünetekben közös téma és a szokásos kirekesztő dinamika. Aki látta, aki játszott vele, aki letöltötte – egy csapat, a többi ilyen-olyan lúzer.
„Adnál alkoholt a gyerekednek?! Ugye nem. Nos, a telefon rosszabb! Azonnal ható méreg” (A Pszichológus Pasi egyik online előadásán mondta. Nem pontos idézet.) Meg kell tanítani okosan használni az eszközöket! Ehhez pedig összefogás és irányítás kell. Módszerek kellenek. Az oktatás minden korosztálynál alig van előrébb a „szerhasználat” kérdésében, mint a szülők. Az óvoda, iskola az a terep, ahol a szülőt irányítani lehet és kell vezetni! Véleményem szerint szükséges volna bekapcsolni a gyermekvédelmi rendszert is! Figyelmeztetések, kötelezettségek struktúráját fel kell építeni. Nem elég felhívni a figyelmet a veszélyekre. Rendszeres kontroll kell. Fogadóóra, (kötelező?) szülői értekezlet és több más egyéb.
De hol van itt a színház szerepe? Költői kérdés. A fejezetcímben ott a remek példa erre – Cyber Cyrano (link fent).
A színház „nevelése”, hatása nagy! Részben a színházi nevelési társulatok sokéves munkája bizonyítja, részben egyes előadások. Közvetlenül, témaválasztással, sokféle módon, a színház eszközeivel is lehet és kell hatni. De ha nem a digitális világ a közvetlen téma egy előadásban, akkor is a színház, az élő szereplő, a bábszínház varázsa az élet, a mese, a dráma a valóság ezer és ezer arcát tárja fel. Egyszerre emel és tanít.
A szolgáltatói rendszer műfaji és megjelenésbeli sokféleségének megfelelően szükségesnek látom a további tematikus találkozók, élő megmutatkozások lehetőségének biztosítását, lásd a 12 pont EL/” boxban leírt kategóriákat és pályázati tematikát.
Fórumok
Sok szakmai fórum volt és van most is a fesztiválokon, 2022-ben nem előadásokhoz kötötten az Eötvös 10-ben a címben említett rendezvény is ilyen volt, valamint az MSZT által kezdeményezett a mostani időkben.
Nem vitatom, hogy számtalan szakmai fórum volt a múltban, de ha megnyílnak a kapuk és látható lesz a teljes struktúra, az önálló hálózatban több és specifikusabb fórumokra lesz szükség. Ha megismerjük jóval alaposabban a területet, a nem-tudomásul-vétel megszűnik, akkor képesek leszünk önálló, izgalmas, kreatív, felelősségteljes munkavégzésre, tudás birtokában kitágul a világ, felszínre kerül problémák tömege, a feladat sokrétűsége, a színház, a nevelés, játék összefüggései. Hatékonyabb választ lehet adni a kor kihíváésaira, egészségesebb, lelkileg erősebb és érzékenyebb személyiségek születnek, ami záloga egy egészségesebb társadalom működésének.
ITT AZ ALKALOM, HOGY A GYEREKEINKET KOMOLYAN VEGYÜK!
Folyóiratok, kritika, szakmai írások, HÁTTÉR
Elengedhetetlen az előadások és folyamatok figyelemmel kísérése, a tapasztalatok beépítése a munkába és a kritikai szemlélet érvényesítése. A spirituszonline.hu Magyarországon az egyetlen, speciálisan ezzel a területtel foglalkozó internetes, szakmai folyóirat, amelynek kritikai rovata Stuber Andrea kritikus és főszerkesztő vezetésével működik.
Olyan nagy ez a terület, hogy jóval több kritikára, elemzésre, szakmai anyagra lenne szükség, akár több folyóiratra is, nem beszélve arról, hogy a szülők a területről jóformán SEMMIT NEM TUDNAK. Adják a pénzt a bérletre az óvónőnek, tanítónak, tanárnak.
A szülőket is – tisztelet a kivételnek – edukálni kell. Többféle módon lehet, aminek van biztosan gyakorlata, de ezen a téren is bőven volna tennivaló. Nem elég az, hogy az egyes tanárokon, nevelőkön múlik és lelkiismereti, szakmai minőségi kérdés csak ez az edukálás.
A minőségbiztosítási rendszer nem kis szereplőjévé kell válnia a közművelődési és/vagy oktatási szakembereknek. A szerepük meghatározó!
Folyamatos információcsere lehetőségét meg kell teremteni. A szervezők, művelődésszervezők egymás között kommunikálnak jobb esetben. Ezt lehetséges, hogy strukturálni kell nem általánosságban, hanem kifejezetten a színházi munka területén, és megyei vagy országos szinten is.
Ebbe a munkába kell bekapcsolni a színházi szakembereket is. És a folyóiratok, szakmai kiadványok ennek a képzési-edukatív folyamatnak fontos elemei.
A fenti 12 pont, (tábla: EL1_EL12) mint legfontosabb első lépés közül 6 boxban olvashatók az egyes pályázati tematikák. Vázlatpontok, melyek bővíthetők, de alapvetően mutatják azokat a jól elkülöníthető egységeket, melyek megvalósulása idővel megoldja azt a dilemmát, hogyan választódjanak ki nagy többségben az értékesnek, minőséginek tartott előadások, hogyan szoruljanak háttérbe az igénytelen produkciók.
Nem lehet megkerülni persze azt az anyagi kényszert sem, amelyben a kulturális piac ennél a korosztálynál vergődik évtizedek óta! Van erre orvosság! A teljes kulturális rendszert, amely 0-99 éves korig műküdött eddig, újra kell gondolni! Ha ezt komolyan vesszük, fel fog borulni az államháztartásban, a megfelelő kiadási soron levő főösszeg belső és eddigi egyensúlya. Ki fog derülni, hogy komolyabb forrásra van szükség, de az is ki fogderülni, hogy arányaiban jelentős változást hoz majd a 0-18 (24?) éves korosztályhoz kapcsolódó kulturális, társadalmi szolgáltatásra fordítható összeg!
És a láthatóságot elő kell segíteni minden eszközzel! Legfőképpen a valóságos térben. A szórólapok és kiajánlások kezelése fenntartásokkal kell történjen.
Szakemberek
Minőségi kérdésekről beszélünk még mindig.
Számtalan jobbnál jobb szakember van, akinek a tudására, tapasztalatára építeni kell. Nem szükséges mindent elölről kezdeni, sőt! Döntési, tanácsadói helyzetbe kell hozni drámatanárokat, egyetemi és más iskolai, óvodai oktatókat, pszichológusokat, nevelőket, színházi szakembereket, rendezőket, művészeket!
A megfelelő elismerés mellett őket kell helyzetbe hozni mert ők az épülő struktúra tartópillérei!
Színészképzés, szabadcsapatok, pályázati struktúra, oktatás
Természetesen a területen nagy jelentőségű a szakmai képzés működése és háttere. Jelenleg működik
- az SZFE-nek nevezett egyetemi oktatás, a hajdani egyetem útódja,
- a Freeszfe
- A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara
- Rippl-Rónai Művészeti Intézet
Ezen felsőfokú oktatási helyeken kívül számtalan akkreditált színi iskola működik, de nem akkreditált stúdiók is jelen vannak a képzési piacon. Ezek vállalkozások. Az emberek nagy részében a megmutatkozási hajlam és kíváncsiság, önérvényesítés természetes igény. Ezt kihasználva a piac kitermeli a vállalkozásokat, amelyik kielégítik ezt a keresletet. Ezt szabályozni az akkreditációk során talán lehet, ahogyan a felsőfokú intézmények által kibocsátott hallgatók számát is.
Komoly probléma a sok végzős növendék elhelyezkedése, azonban a piaci viszonyok szabályozása már szociológiai, gazdasági, mindenféle kérdés. De! Ez a „túltermelés” abszolút felveti az utógondozás problémáját, a szakszervezeti munkát, a mentális központok, hatékony segítségek, átképzési rendszerek problematikáját.
Egy dolog a képzés és utánpótlás rendszere és helyes vagy bírálható, változtatandó eleme. Másik dolog a MINŐSÉGI részvétel kérdésköre!
Ha sikerül a strukturális változásban olyan pályázati és kontroll rendszert építeni, amelyik sokkal szélesebb körben segíti a kiválasztás folyamatát, az önmagában képes lehet a piacot szabályozni és a minőségi előadásokat felszínre hozni.
Azt lehet mondani, hogy a színházcsinálás útjára lépni éppen a gyerek- vagy bábszínház „kapuján” keresztül lehet. Egy előadás létrehozásához ez tűnik a legkönnyebbnek. Éppen ezért is fontos annak a termőtalajnak a gondozása, amelyen a „termés” nem csak illatos, szép, hanem értékes is.
„Amatőr színház”
Az amatőr színjátszás sajátos helyet foglal el a gyermek- és ifjúsági kulturális rendszerben. Nem elsősorban intézményi kategória, hanem olyan közösségi alkotótevékenység, amely egyszerre szolgálja a kulturális részvételt, a személyiségfejlődést, a kreativitás kibontakozását, a kommunikációs készségek fejlődését, valamint a mentális jóllétet. Emellett a professzionális színházi élet egyik fontos utánpótlásbázisa is.
Az amatőr mozgalom több évtizedes múltra tekint vissza, a színházi életben nagyon sok hivatásos művész, alkotó gyökerei innen erednek. Ennek a tanulmánynak nem célja a történet részletes kifejtése. Azonban ezen a felületen is szükségesnek látom jelezni, hogy forráshiányos területről van szó és nagy kérdés a szervezetek, oktatók, szakemberek anyagi és megbecsültségi szintje. Nagyon sok esetben kapnak ebben a struktúrában a gyerekek életreszóló élményeket, energiát, kreativitásukhoz megfelelő muníciót. Az együttműködésről szóló táblában helyet kapva – 10. rész, V. fejezet – látható, hogy ez a terület is megfelelő támogatást és figyelmet kell kapjon.
5. rész
Országos adatbázis létrehozásának szükségessége
Az internet az élő megjelenéseken kívül lehetőséget ad központi adatbázis létrehozására. Érdekeltté, netán kötelezővé lehetne tenni az egyes társulatokat anyagaik feltöltésére! Ezek az anyagok bemutatkozásra adnának lehetőséget, nem szólnának arról, hogy teljes előadásokat kellene feltölteni.
Az internet által kínált lehetőség egy eleme a tájékozódásnak, nem pótolja az élő megtekintést. A virtuális tér látszatvalósága félrevezető lehet.
Az adatbázis építéséhez külön, a szakemberek igényeinek megfelelő program kell.
6. rész
Szerzői-jogi környezet
A feldolgozott művek vagy eredetiek vagy sok esetben népszerű rajzfilmek vagy más művek adaptációi, akár népszerű előadók dalainak felhasználására épülő „illusztrációk”. Legtöbb esetben felhasználási engedély nélküliek.
Sokéves probléma, amit érdekes módon a legegyszerűbb volna megoldani.
Csupán a sokféle szerződés konstans elemeként be kéne illeszteni kötelező érvénnyel a jogtisztaságra vonatkozó igazolás/engedély szükségességét. Ehhez kellene az Artisjus és/vagy az egyes ügynökségek segítsége.
Az Artisjus, „kisjogos” rendszer alkalmas az elektronikus igazolások bemutatására, a „műbejelentések” pedig a szerzők azonosítására. A „nagyjogos” vagyis ún. „egész estés” előadások a gyerekelőadásokra is vonatkoznak elvben, ezeket ügynökségek képviselik. Saját szerzői művek szövege, zenéje is viszonylag egyszerűen ellenőrizhető, a mostani rendszer is alkalmas vagy kis ráfordítással alkalmassá tehető.
Ez a befogadói rendszer legnagyobb részben közintézményi hálózat, tehát kulturális irányítás alatt áll, így nem bonyolult beépíteni központi szándékkal a felkérési, szerződési folyamatba.
7. rész
BEFOGADÓI OLDAL
Közművelődési rendszer
A közművelődésben óriási potenciál van, 800-900 intézményre alapozva országos, gyors és tartalmas sikereket lehet elérni színházfejlesztés területén is, de ennek kétirányúnak, tervezettnek, transzparensnek és költséghatékonynak kell lennie.
Finanszírozás
A jelenlegi kulturális fejkvóta, hivatalos nevén a települési önkormányzatok kulturális feladatainak támogatása éves mértéke csekély. Az összeget a mindenkori központi költségvetési törvény állapítja meg az állami és önkormányzati kulturális feladatok (pl. könyvtári, közművelődési szolgáltatások) támogatására. Egy viszonylag bonyolult rendszerben áll még rendelkezésre forrás, de egy agglomerációs településen ez a központi forrás jellemzően az éves települési kulturális költségek 1/4-ét fedezi mindössze. Kistelepüléseken ez az arányszám még rosszabb. Tehát a lokális kultúra színvonala jelenleg kizárólag az adott önkormányzat elkötelezettségén múlik, ami kiszolgáltatottá teszi a rendszert és a munkatársakat.
Gyakorlat, hogy a lokális kulturális intézményrendszer a helyi prominensek politikai, vagy egyéni ambícióinak az áldozata. Erre példa a jelenlegi megyei múzeumi rendszer.
Amennyiben hatékony, eredményes, a lakosságot fejlesztő kulturális rendszert kíván az állam működtetni a lakosság-számarányos támogatást jelentős mértékben emelni szükséges (egy 25 000 fős agglomerációs településen legalább 1,1 millió euró környékére/év). A transzparencia és a feladatmegvalósító rendszer világos szabályainak rögzítésével, az intézményhálózat szakmai önállósága garantált, az ágazati és az önkormányzati jogszabályokban végzett feladatok minőségi teljesítése elvárható. Az állam által kitűzött keretcélokat a kulturális infrastruktúra megfelelően szolgálni tudja.
TAO: a kulturális területen a TAO visszavezetése. Transzparens, világos és hatékony finanszírozási keretek kialakítása. A korábbi TAO rengeteg korrupciót, csalást eredményezett, de ez nem jelenti azt, hogy a kontroll mellett ne lehetne hatékony segítője a területnek.
NKA: támogatási rendszer átdolgozásával a mintaértékű kompetenciafejlesztő projektek, éveken átívelő fejlesztő programok, hálózatosodás felé mutató szakmai együttműködésben megvalósított akár ágazati, akár nemzetgazdasági ágazatokon és kereteken átívelő együttműködési kereteknek a támogatása.
Szakember: a közművelődés területén végvári harcok folynak. Kevés a magasan kvalifikált, tájékozott, művelt, rendszerszemléletben tevékenykedő szakember. Ennek az oka a bérek leszakadása, az alulfinanszírozottság. A közművelődés januártól-decemberig, a karonülő gyermektől az aktív idősig tartja lokálisan kondícióban az állampolgárokat, fejleszti az egyéni és társas kompetenciáit. NEM programgyár az ágazat, nem a mennyiségi mutatók a fontosak, hanem a fejlesztési folyamatok. Erre a rendszerben lévő munkatársaknak csak kis része alkalmas.
Gyors, radikális bérrendezés szükséges, úgy megerősíthető az ágazat. Legalább egy pedagógus-bérrendezéshez hasonló bérrendszer bevezetése indokolt 2027. január 1-től, majd egy életpálya és bérmodell kidolgozása, valamint a jelenleg nem megfelelő tartalmú szakember képzési rendszer bevezetése. (Bretus Imre Gyál, Közház)
8. rész
Oktatási intézmények
Óvodák
A csoportszobákban, tornatermekben, udvarokon is zajlanak fellépések.
Általános iskolák
Osztálytermek, tornatermek, aulák.
Középiskolák
Itt differenciáltabb már a megjelenés. Előfordulnak a belső terekben előadások, de gyakori a színházlátogatás is a szabadidő-program keretében. Ezek a helyszínek kevésbé tekinthetők színházi szempontból alkalmasnak bármilyen előadás megtartására. Világítás, függönyrendszer, kiszolgáló helyiségek hiányoznak, a megvalósítás rendszerint neonfényben történik, a hangminőség különösen a tornatermekben rossz.
A helyi környezetnek jelentősége, hogy a tanmenetbe illesztés könnyebb vagy a kimozdulás nehézkesebb és időjárásfüggő. A tanterminek nevezett előadásoknál viszont lényeges a helyi környezet szerepe.
A színházi jelenlét, a környezet jelentősen tudja befolyásolni az adott előadás befogadását, a személyiségfejlődés szempontjából pedig fontos ügy, hiszen az emlékezet és közös élmény felnőttkorban is irányadó viselkedésmintát ad.
Szabadtéri előadások, rendezvények
Szinte külön fejezet ez az előadások struktúrájában. Színpadi és vásári, nem színpadi programok, amelyek sok eleme a játék, az interakció. Talán ez az egyetlen terület, amibe nem szólt bele a kultúrpolitika olyan mélyen.
9.rész
IV. FEJEZET / SZAKEMBEREK, SZAKKÉPZÉS
Színészek, bábszínészek, háttérdolgozók (vázlatos áttekintés) / szolgáltatói rendszer
A területen megjelenő szabadúszók részben egyetemekről, részben pedig színiiskolák, színházak stúdióiból kerülnek a pályára. A háttérdolgozók – díszítők, világosítók, kellékesek, varrók…, általában „mindenes” munkatársak – megfelelő szakiskolai ismerettel vagy „betanulás” révén vesznek részt a munkában, az előadások lebonyolításában.
Egy-egy produkció megszületése igen változatos. Míg a köszínházak, bábszínházak esetében nagyjából az adott előadás létrejöttét, minőségét az adott színház igazgatója, művészeti vezetőjének szellemisége és a rendező alakítja, ezek a produkciók egy-egy meghatározó személyiség köré épülnek. Éppen ezért ez jelentősen befolyásolja a létrejött „termék” minőségét is. Végzettség, művészi ambíciók, kreativitás, illetve az anyagi, piaci viszonyrendszer.
Művelődésszervező / befogadói rendszer
A közművelődési területen a szakemberek, szervezők sokan lelkiismeretesen dolgoznak. Előadásokat néznek, válogatnak a kínálatban, a helyi igényeket, a pedagógusok szempontjait figyelembe véve igyekeznek az éves terveket megvalósítani. Sokat számít az egymással való kommunikáció, a kollégák tapasztalatcseréje is. Azt gondolom, hogy túlterheltek. A megfelelőnek tartott előadásokkal kapcsolatos ügyintézés is sok, de ellátnak más feladatokat is.
A művelődésszervező örök küzdelemben dolgozik részben a kiválasztás dilemmái, részben az egyéb szervezetek programjaihoz való igazodás és jórészt az anyagi kényszer miatt.
A pedagógus, óvodapedagógus, könyvtáros, tanító, tanár
Az óvodákban, iskolákban vagy külön szervező vagy valamelyik óvónő/tanár hívja az adott társulatot vagy előadást. Hasonlóan a művelődésszervezői munkatársakhoz, a pedagógusok kiválasztási szempontjai, helyi ismeretei nagyon fontosak.
Kompetencia / A befogadói kompetencia szerepe és fontossága
A színházak, társulatok előadásainak minősége lényeges, talán a leglényegesebb szempont. Ugyanakkor nem elég csak ezt a szempontot figyelembe venni, sőt!
A befogadói oldalt képviselő szakemberek véleménye, a kiválasztás egyéb szempontjai alapvetően meghatározhatják egy-egy előadás sikerét és eredményességét. Az egész koncepció egyik leglényegesebb része éppen a befogadói kompetencia erősítése.
Meg kéne változzon a hangsúly. A több együttműködés, a színházi minősítés kizárólagossága, illetve fontossága mellé be kell csatlakoznia a befogadói részről képzett szakember szempontjainak, helyi tudásának, a kiválasztás általa értelmezett minőségi követelményeinek.
Képzés és továbbképzés
Elengedhetetlen a művelődésszervezők, pedagógusok, szakemberek képzése, színházi edukálása. A kiválasztások szempontrendszerének fejlesztése. Ezt a felnőttoktatásban komoly, szakirányú képzéssel kellene megoldani. Azt gondolom, hogy létezik ez az oktatói rendszer, de feltehetően alulfinanszírozott és a feladat súlyához, fontosságához mérten nem eléggé megbecsült. Az egész folyamat és cél tekintetében kulcsszerep kéne jusson a mindenkori szervezőnek az eddigi szakemberek tudásának fejlesztésével és az újabbak megfelelő képzésével. A színház változik folyamatosan, lépést kell tartani a kínálattal, a gyerekanyag változásával, a pedagógiai, színházi módszerekkel.
10. rész
V. FEJEZET Színház, közművelődés, oktatás – módszertan / EGYÜTTMŰKÖDÉS!
A magyarországi, magyarlakta területek színházi rendszere különös tekintettel a GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI SZÍNHÁZI MŰKÖDÉSRE
Miért Gyermek- és Ifjúsági Kulturális Minisztérium?
Az elnevezés egy új kormányzati szemléletet fejez ki: a gyermek- és ifjúsági kultúrát nem valamely nagyobb kulturális vagy oktatási rendszer részterületeként, hanem önálló, több ágazatot összekapcsoló közfeladatként határozza meg. A korosztályi megközelítés egy rendszerbe rendezi a színházi, bábszínházi, közművelődési, köznevelési, könyvtári, múzeumi és művészetpedagógiai területeket, valamint a gyermekek kulturális hozzáférését szolgáló támogatásokat a sociális tárca közreműködésével.
Az önálló minisztérium feladata nem a meglévő intézmények fölé rendelt újabb bürokratikus szint létrehozása lenne, hanem a jelenleg több ágazat között megoszló felelősség, finanszírozás és szakmai irányítás összehangolása. Kiemelt feladata volna annak biztosítása, hogy a kulturális szolgáltatások ne esetleges, általánosan „ingyenes” programként, hanem a területi és társadalmi hátrányok alapján meghatározott, célzott támogatással jussanak el a gyermekekhez és a fiatalokhoz.
A tárgyalt témakörben biztosan kéz a kézben kell járnia ennek a három érintett és eddig izoláltan működő alrendszernek. Meg kell érteni, hogy olyan önálló ágazatról van szó, aminek az egészséges működéséhez szükség van és lesz a tények ismeretére – kutatás és vizsgálat – és önálló struktúrára!
Kérdés, hogy a reményeim szerint megszülető, önálló kutatási és módszertani egység hogyan szolgálja a korosztály épülését, fejlődését hatékonyan? Milyen szakmai csoportokat kell létrehozni?
ORSZÁGOS TUDÁSKÖZPONT az új intézményben
Maguk az elnevezések – Színház Közművelődés Könyvtár Múzeum Oktatás – nem jelentenek újdonságot, és nem tükrözik azt a szándékot, hogy ezen a területen együtt kell működni. Példa: Egy előadás vagy évad megszervezése esetén előadásokat választ a szakember/tanár ünnepnapra, bérlet összeállítására, alkalmilag, hétvégére, szabadtérre… Vagy, ha tanár, akkor tanmenethez kapcsolódva vagy könyvtárban tematika szerint, stb. Nem beszélve a digitális nevelésről vagy a mentális nevelésről. Tehát nem a színházi kínálatot akarja megnézni az illető a színházi osztályon mert elvész benne, hanem a konkrét feladatához keres megoldást, alternatívákat.
A kulturális közszolgáltatás módszertani támogatását nem intézménytípusok, hanem felhasználói feladatok szerint célszerű megszervezni. A művelődésszervező, a pedagógus, a könyvtáros vagy a múzeumpedagógus nem intézményeket keres, hanem megoldásokat egy konkrét közösségi vagy nevelési feladatra. Az országos tudásközpont feladata ezért nem az egyes ágazatok elkülönített kiszolgálása, hanem az, hogy a különböző kulturális eszközöket – színházat, könyvtárat, múzeumot, közművelődést és digitális tartalmakat – integrált szolgáltatásként tegye elérhetővé.
11. rész
AZ ÁLLAMI, KULTURÁLIS PROGRAMOK TAPASZTALATAI
Gyermekszínházi Szemle
A Marczibányi téri Gyermekszínházi Szemle országosan ismert rendezvény volt! Itt nincs tér kifejteni a működését, eredményeit. Főszereplője volt az akkori (gyermek)színházi életnek.
Alkalom volt ez a komoly rendezvény arra is, hogy külön kiadványban megjelent 60 előadás, amely a Szemle védjegyét viselte! Ez is mutatta azt a problémát, mennyire heterogén a kulturális piac. A kiadvánnyal segítséget akartak nyújtani a művelődési intézmények programszervezőinek, mit tartanak minőségi szempontból jónak, értékesnek.
Szakall Judit akkori igazgatónak oroszlánrésze volt abban, hogy teret adott a nagy eseménynek – köszönet érte!
Kaposvári – Veszprémi -Biennálé
Hasonlóan fontos volt a Gyermek- és Ifjúsági Szíházi Kaposvári Biennálé. A jó példákat követni kell, a tapasztalatokat levonni, továbbfejleszteni.
Hajszálon múlt, hogy megszűnik ez a patinás rendezvény. Szerencsére Vidovszky György munkatársaival és a Veszprémi Kabóca Bábszínház segítségével az ASSITEJ keretén belül minimális forrásból más módon, de folytatták és nem hagyták kimúlni a rangos eseményt – ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé. Ezért is NAGY-NAGY KÖSZÖNET!
10. Színházi Olimpia Bábszínházi Világtalálkozó
2023-ban volt ez a nagyszabású rendezvény, amelynek keretében rendezték meg a Bábművészeti Világtalálkozót is, nagyszabású eseménytsort a 10. Színházi Olimpia részeként. A több helyszín közül az egyik a Szombathelyi mesebolt Bábszínház volt.
Köszönjük, Magyarország!
A pandémia időszakában indított Köszönjük, Magyarország! program sajátos modell volt. Egyszerre segítséget nyújtott a munkalehetőség nélkül maradt előadóművészek számára, és kulturális programokat is eljuttatott a közösségekhez virtuális vagy esetenként valóságos módon.
A program egyik fontos sajátossága volt, hogy a befogadó intézmények – művelődési házak, könyvtárak, közösségi színterek – nem csupán passzív fogadóként jelentek meg a rendszerben. A helyi intézmények saját igényeik szerint hívtak programokat. Választhattak és közvetlen kapcsolatba kerültek az előadókkal.
A tapasztalatok fontosak lehetnek annak eldöntésében, hogy milyen legyen a jövőben a befogadókat támogató struktúra.
Déryné Program/Lázár Ervin Program
2019-20-tól a Déryné/LEP program működése a meghatározó (lásd III. időszak – 17. oldal)
A program a központi működés, elosztás rendszere miatt nem csupán szolgáltatói szempontból kell mutasson konkrét és valós számokat, hanem befogadói szempontból is. Nagyon fontos volna a valós számokat és működési struktúrát megismerni mind szolgáltatói, mind befogadói oldalon!
A rendszerben egyszerre jelentkezhettek eredmények, de komoly problémák is. Konkrét tapasztalatoknak lenniük kell bőven. Finanszírozás, megvalósulás, minőségi és mennyiségi kérdések, visszajelzések, tapasztalatok, szervezési mechanizmus.
A program szakmai irányítása a Déryné Programnál van, az országos köznevelési hálózat kezelése pedig a Klebelsberg Központon keresztül történik.A Déryné/LEP program vizsgálatának egyes elemei most is nyilvánvalók.
1.
Az ingyenesség zavart okozott és okoz sok településen. Felborítja a teljes jegyértékesítési struktúrát, minőségi gondokat okoz, látogatói problémákat vet fel. Itt nincs mód ezek kifejtésére.
Az ingyenesség felborította az addigi, létező és fejlesztendő rendszert. Átgondolatlan, mondhatni „naív”, primitív módon telepedett az addigi struktúrára, amelynek a következményei beláthatatlanok, károsak. Hosszú idő lesz az okozott károk helyreállítása a lelkekben, a gazdaságban.
A bevezetőben idézett, Novák Jánoshoz köthető szép jelmondathoz hasonlóan az INGYENESSÉG hangzatos, de ostoba és sunyi megvalósítása egy TELJESEN FÉLREÉRTETT gondolat kiteljesedése volt. A sunyiságot, tudatlanságot vagy ami még rosszabb, tudatosságot mi sem igazolhatja jobban, hogy színházak fennmaradását biztosította a Lázár Ervin Program által finanszírozott előadások bevétele! Értsd, a nézőknek ingyenes, hogyne, de a nézőtéri befogadói létszámra alapozott jegyárát elutalták a LEP keretéből. – Jól jársz te is, jobbágy! Látod, nélkülem tönkre mennél, hát fogadd el a pénzt, mással ne is törődj Ez nyílegyenes következménye volt az ország kirablásának, az általános elszegényedésnek, a gazdasági bajok látszólagos kezelésének.
Nem vitatom, lehettek minőségileg értéklelhető előadások, lehettek jó teljesítmények, a Színházi Olimpia létrejöttének is komoly eredményei voltak biztosan. De lehettek főleg távolabbi, kevés forrásból működő települések is, ahol az előadások megjelenése reveláció volt, mégis a mérgező és hangzatos gondolat mögötti valódi tartalom szétrombolt, kiüresített minden területet.
2.
A központi irányítás folyamán gyakori az a probléma, hogy a program által kínált előadás éppen nem felel meg a befogadónak, mást szeretne, ami nincs vagy éppen az adott előadó/társulat a kért időpontban nem tud játszani. Egy-egy népszerűbb előadást többször kérnének, ami nem működik, ezért helyettesítő előadás érkezik, ami csalódást, netán erős kritikát vált ki.
3.
Minőségileg is a kínálat nagyon vegyes…Lehetne sorolni a problémákat, de ezt megteszik a befogadó intézmények vagy épp a társulatok képviselői.
4.
Sok esetben nem vonták bele a szervezők a befogadói intézményt, nem adtak lehetőséget a kiválasztásra vagy a választék volt csekély.
5.
Az, hogy a társulatok, egyes költségvetési bábszínházak létezése is a nézőszámra központilag kifizetett jegyek árán vagyis az ilyen bevételeken múlik, nem feltétlen pozitívum. Sajátos módon éppen az ingyenesség teheti a színház létezését nehézzé.
6.
Talán a legnagyobb probléma a transzparencia teljes hiánya. Büszkén kommunikált számok és hangzatos célkitűzés, a valóság azonban még vizsgálandó.
A központosítás sok helyen és területen nyilvánvalóan kontraszelekciót eredményezett, felesleges kiadáshoz, minőségromláshoz. Úgy tűnik, hogy ez a program nem a jó megoldás akkor sem, ha a hátrányos helyzetű gyerekek előadáshoz jutását biztosítja.
ERRE A SZOCIÁLIS KÉRDÉSRE SZOCIÁLIS MEGOLDÁST KELL TALÁLNI!
12. rész
MŰKÖDÉS ÉS GAZDASÁG.
Jelentős pénzmozgás van a háttérben!
A fentebb említett második időszakban 1990- 2019/20-ig a kulturális piaci mozgások természetét, tartalmát elsősorban a piaci kereslet-kínálat határozta meg. Néhány kivételtől eltekintve igen szorított költségvetéssel és alkudozásokkal terhelt piaci helyzet volt. Elmondható, hogy a legproblémásabb a rendszer alulfinanszírozottsága volt.
Fentebb volt szó a „fejkvótáról”, aminek a volumenét sürgősen emelni kell. Másik forrás az említett Déryné/LEP programra költött milliárdok felszabadítása, ha a tapasztalatok igazolják az elmondottakat. Az NKA szerepe is nagy volt a múltban!
Ehhez a forráskereséshez járulhatna a már említett TAO vagy más pályázati forrás (önkormányzati vagy uniós forrás).
A közművelődésben nagyjából egy év bérletének összeállításában kétféle szempont érvényesült. Legyen egy „sztár” előadás/előadó, a többi előadás pedig nyomott áron kerüljön színpadra. Ki kellett gazdálkodni a kötelező jegybevételt.
A jegyek, bérletek bevételei, a helyi támogatások, fenntartói pénzek mozgatták és szabályozták a rendszert főleg piaci alapon. Ehhez társult a pályázati lehetőség, ami sok esetben segítette az előadások létrehozóit, játszóit és a fennmaradást.
Feltételezem ezzel együtt, hogy ezen a területen igenis a tisztán piaci viszonyok is lehetőséget adnak arra, hogy a kisszínházak életben maradhassanak azzal a feltétellel, hogy lehetőségük legyen akár erre a célra létrehozott fesztiválon való részvételre és a befogadói oldal szűrője is működjön (előzetes tájékozódás, képzés).
A harmadik időszak a Déryné/LEP program megjelenése felforgatta az addigi struktúrát, lásd erről feljebb.
13. rész
Befogadó környezet, játszóhelyek
A „házak” legnagyobb tere a színpadi tér, ahol az előadások megvalósulnak. Relatíve ezeknek a fenntartása, üzemeltetése a (leg)nagyobb kiadás a költségvetésben. Stratégiai kérdés, hogy a fejlesztések milyen távlati gondolat mellett valósulnak meg? Szükség lesz-e korszerű technikára, egyebekre az előadások befogadása, megvalósulása miatt vagy jól ellátják a közösségi megmozdulások, amatőr, a település lakossági aktivitásának megfelelő funkciójukat?
Mindenesetre helyi szinten is története van a jól vagy rosszul elvégzett felújításoknak, a támogatásoknak, gazdálkodásnak. Ezeket is látni kellene és a jövő iránya miatt is egységesen kéne kezelni. Nem összevonásról, nem központosításról írok! Vizsgálatról, gondolkodásról van szó, megoldási utakról, amiket megvalósítani érdemben csak konkrétumok ismeretében lehet.
Egyértelmű, hogy a színházak és művelődési intézmények ebben a témakörben egy platformon vannak, amit semmilyen hivatalos intézmény, adat nem képvisel!
Különösen fontosnak tartom, hogy ez a probléma felszínre kerüljön, hiszen a korosztályt érinti, közvetve az oktatást, a szabadidő értelmes eltöltését nem beszélve a háttérben dolgozó pedagógusokról, művelődésszervezőkről, színházi szakemberekről és szülőkről!
14. rész
ZÁRÓ GONDOLAT
A gyermek- és ifjúsági színház nem kizárólag művészeti kérdés, ez egyértelmű. Kulturális, oktatási, közösségi és társadalmi jelentősége miatt olyan terület, amelynek működését, eredményeit és problémáit a transzparencia és a tudományos, oktatási, képzési megalapozottság viheti előre.
Az önálló ntézmény és az összefogás és a jelenlegi helyzet gyökeres változtatása záloga lehet annak, hogy az új helyzetben a kultúra, az oktatás karöltve teremtse meg az annyira vágyott személyi struktúrát, ami a zudásalapú társadalom megszületésének alapkövetelménye.
15. rész
FÜGGELÉK
FOGALMI KÖRNYEZET – F/1-F/5
Évtizedek óta érzékelhető a színházi terület szavakban megjelenő leképezésének hiánya. Nem csupán a számokban nincs jelen ez a struktúrán kívüli terület, hanem nyelvében is bizonytalan.
F/1. EMBERSZÍNHÁZ VS BÁBSZÍNHÁZ / Gyermek- és ifjúsági színház
Talán a 80-as években Molnár Gál Péter nevezte „emberszínház„-nak a gyermek- és ifjúsági színházi területen az élőszereplős előadásokat. Érzékelhető volt a probléma, hogy a gyermek- és ifjúsági színházak megnevezés egyszerre jelentette az élőszereplős és bábszínházi rendszert és a nem-bábszínházi működésre nem volt igazán jó elnevezés.
Míg a bábszínházi elnevezést a köznyelv természetesen használta, a másik formát MGP elnevezte tehát emberszínháznak. Ezt egyébként Németh Antaltól vette át.
Németh Antal egy korabeli ankéton, 1953.11.12-én – részlet a Szcenárium művészeti folyóiratból, 9.oldal
Az első összejövetelre 1953. november 12-én került sor Az élőszínpad és a bábszínpad viszonya címmel. „Az ember-színház alfája a jelenlevő színész, aki annak ellenére, hogy tudom róla, mi a neve a valóságban, különös képessége következtében megsznik csak önmaga lenni, és a szemem láttára végrehajtja az átalakulás csodáját – mondja. – Learré vagy Othellóvá lesz, Bánkká, Peturrá vagy Tiborccá lényegül át. A színjátszás ily módon nem »ábrázolása« a drámaíró által teremtett alaknak. August Wilhelm Iffl and21 meghatározása – hogy tudniillik a színészet … A színész (azonban) nem ábrázolhatja az embert, hiszen is ember. […] Ezzel szemben a bábu – emberábrázolás. Rongyból, fából, vagy papírmaséból lényt mintázok, amely a játékos révén olyan funkciókra képes, amelyek eredetileg nem a sajátjai. Nem élő ember, hanem bábu, amely úgy mozog, mintha élő lenne. Embert ábrázol! […] Míg az »ember-színházban« a nézők számára a cselekmény teszi érzékelhetővé a karaktert, a bábszínházban a megmintázott karakter diktálja a cselekményt…”
A köznyelv és szakmai nyelv is a “gyermek- és ifjúsági színház” elnevezést használja kimondva-kimondatlanul az “élőszereplős” színházra. Erre példa az Assitej, gyermek-és ifjúsági szervezet elnevezés és a szervezet működése, képviselete, tartalma, javaslom tehát, hogy maradjunk ennél a kifejezésnél ennek a színházi területnek a megnevezésére.
F/2 FÜGETLEN SZÍNHÁZ, Dologidő vitairat
Múltbeli és jelen értelmezése szerint a független szó egyszerre jelent, esztétikai irányzatot, történeti hagyományt (80-as évek alternatív mozgalma), finanszírozási kategóriát, jogi helyzetet, intézményi státuszt.
Függetlenek (Dologidő 7.oldal), részlet
„”A független előadó-művészeti szervezetek …….. fenntartóval nem rendelkező jogi személyek vagy alkotói közösségek, amelyek elsődlegesen művészeti, kulturális vagy közösségi célokat szolgálnak. Működésük alapját az autonómia, az alkotói szabadság és a szakmai önrendelkezés elvei határozzák meg fenntartói elvárásoktól, politikai vagy piaci befolyástól mentesen – innen ered a „független” minősítés kontextuális jelentése.””
E szervezetek tevékenységét a projektalapú működés, a rugalmas szervezeti struktúra, valamint a kísérletező, innovatív alkotói szemlélet határozza meg. …..
A független szféra alapvetően nem profitorientált, bevételei döntően pályázati forrásokból, saját jegybevételből, valamint esetenként szponzori vagy partneri együttműködésből származnak. … Működése rendkívül sérülékeny: legfőbb jövedelmi forrása a pályázati támogatás, miközben a jegybevételei jellemzően elmaradnak a magán- vagy kőszínházi működés szintjétől…..”
Meglátásom szerint tehát a FÜGGETLENEK kifejezés használata más értelemben nem releváns. Egy jelentős színházi csoportról van szó és nem átfogó kifejezésről. Abban a pillanatban, amint a szót tágabb értelemben használjuk, az egy jóval kiterjedtebb színházi területet akar definiálni, ami megtévesztő. Ezekben a időkben részben a függetleneket ért múltbel megvonások, a társadalmi-politikai fordulat és a tenniakarás ambíciója nyomán intenzíven sugallt képviseleti törekvés más csoportokat is beszippanat a szervezetbe, ami elfedi a valós rétegzettséget, így gyengíti az egyéb csoportok érdekképviseleti lehetőségét. A szervezet pályázati rendszerrel kapcsolatos komoly törekvése a pályázati rendszer változtatási igénye terén mintát ad és valódi segítséget adhat az egyéb csoportoknak Ennyiben valóban közös érdeket fogalmaz meg. Az adott csoportokat a jövőben ezen az úton tudja segíteni, de akkor helyes az útválasztás, ha az önálló és a függetlenektől különböző létformákat is hagyja értvényesülni, és vállalt feladatait összehangolja egyéb érdekvédelmi szervezetekkel is.
F/3 SZABADÚSZÓK
Meglátásom szerint szükséges volna egy már létező kifejezés olyan használata, amely egyértelműen ezt a különálló szektort jelenti. Azt a területet, amely a nem alkalmazotti és struktúrán belüli színházi közeg.
A megnevezés problematikáját nem csak művészi és fenntartói és gazdasági környezet, hanem még egy dolog jellemzi. Ez a közönség korbeli összetételének különbsége! A függetlenek elsősorban a fiatal felnőtteknek, de legalábbis az egyetemista korosztálynak és ennél idősebb korosztálynak szóló előadásokat hoznak létre.
A gyermek- és ifjúsági korosztálynak készülő előadások alkotói, résztvevői ezen a területen mutatnak ugyan a függetlenekre inkább jellemző újítási törekvéseket, de az innovációjuk, a kreativitásuk inkább a korosztályt célozza, határokon belül és jórészt felvevőpiaci korlátok között marad. A fő cél a közönséghez való „eljutás”, a megértés, az élmény átadása.
Tehát a fejezetcímben említett NYITOTT SZÍNHÁZ VAGY ALTERNATÍV SZÍNHÁZ elnevezés lehetséges vagy szakmai konszenzussal egy 3. változat, ami jellemzi, leírja a terület strukturális, közösségi jellegét.
Az ebben a közegben jellemzően működő természetes személy (művész, háttérdolgozó) a SZABADÚSZÓ.
A szabadúszó ebben az értelemben nem művészeti vagy esztétikai kategória, hanem a működési forma megjelölése. Olyan alkotót vagy előadót jelöl, aki nem állandó alkalmazotti jogviszonyban vesz részt a színházi életben, hanem egyéni vállalkozóként, egyesület vagy alapítvány tagjaként, gazdasági társaság közreműködőjeként vagy más önálló jogviszony keretében dolgozik.
F/4 DRÁMAPEDAGÓGIA, SZÍNHÁZI NEVELÉS
Drámapedagógia, színházi nevelés, tanteremszínház, beavató színház (Dologidőből részlet)
Fiatalok társadalmi érzékenyítésében, kritikai gondolkodásuk fejlesztésében…. kulcsszereplők.
Tudatosan alkalmazzák a színház és a tánc eszközeit pedagógiai, közösségi és pszichológiai hatáselérése érdekében….
Az ilyen programok finanszírozása nem korlátozódhat kizárólag a kulturális támogatásokra. Szükséges a kulturális, az oktatási, a szociális és egészségügyi ágazatok közötti szakpolitikai együttműködés erősítése…. (forrás: Dologidő 8.oldal)
F/5 UTAZÓ SZÍNHÁZI TÁRSULATOK
4. Gyermek- és ifjúsági színházi (utazó) társulatok, színészek, bábszínészek, családi színházak, előadók, vásári komédiások, utcások, gólyások, játékosok, cirkuszosok
Regisztrált, általában egyesületi formában működő, részben a piacról, részben pályázati forrásból gazdálkodó szervezetek, színházi csapatok,
Regisztráción kívüli előadók piaci viszonyok között.
Mindkét csoport folyamatos változásban van, nagy létszámot képvisel, de létformáját egyaránt jellemzi a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. Gazdasági szempontból komoly bizonytalanság jellemzi. A függetleneknél taglalt innováció és megújulási törekvés egyáltalán nem idegen ettől a színházi rétegtől nem csupán sok esetben a megújulási, művészi törekvés miatt, hanem, mert a piaci helyzet megköveteli a folyamatos megújulást. Ez egyben kőkemény probléma is, hiszen a piac, a befogadói rendszer alig-alig segíti az életbenmaradást, mivel NEM BIZTOSÍT ÁLLANDÓ BEFOGADÓI HÁTTERET.
Ugyanez a piaci helyzet persze azt is eredményezi, hogy gyorsan és könnyen eladható kulturális termék kerüljön a piacra. Ennek is van számos példája a “láthatatlan területen”.
A már említett kutatás, a színházi terület megismerése és a szakmai irányítás együttműködése, a megfelelő működési modell kialakítása jórészt feloldhatja ezt a dilemmát.
Hogyan tudjuk forrásokkal, pályázati rendszerrel, minősítési struktúra és információs-platform kiépítésével olyan hálózatot létrehozni, amely biztosítja a “jó színházhoz” jutást, személyiségfejlődést, a kihívásokra megfelelő válaszokat adó korosztályt segíteni?
16. rész
KÖZMŰVELŐDÉS, TÖRTÉNETI HÁTTÉR
Történeti előzmények, EREDET – Bulgária, Szovjetunió
1. IDŐSZAK
A Népművelési Intézettől az NMI-ig
1951. létrejön a Népművelési Intézet
2. IDŐSZAK
1990/91 – 2019/20-as évek Magyar Művelődési Intézet (MMI), megyei, városi, községi művelődési intézmények
Az NMI szerkezeti átalakulása
- január 1. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus átalakul – Nemzeti Művelődési Intézet (NMI), országos központ, 19 megyei/vármegyei iroda
3. IDŐSZAK „Kiszervezés”, alapítványi működés
2016 – 2017. január 1. Kormánydöntés, Az állami NMI megszűnik. Feladatait átveszi az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., fenntartó: Lakitelek Népfőiskola Alapítvány (!). Tehát, az állami intézményből az alapítvány által létrehozott nonprofit szervezethez kerül a szakmai háttérintézmény.
2020. Átadják a lakiteleki új NMI-székházat, a központ a Hungarikum Liget részeként működik (3,18 mrd Ft.-ba került a háttérintézmény, több, mint 4000 m2 összterületű épületegyüttes). Kérdés, hogy a közelmúltban felépíteni ekkora épületet, indokolt volt-e, ahogy az is kérdés, hogyan zajlanak a mindennapok fenntartás, munkabérek, érdemi munka…
Az NMI vállalt feladatai
Az NMI alapító okirat II. pontjában az alaptevékenységek között szó nincs színházról. 2005-ben tűnt fel nekem először ez az érdekesség.
Akkoriban kezdeményeztem megbeszélést Závogyán Magdolna igazgatóval. Kérésem volt, hogy az alább bővebben tárgyalt OSAP adatlapot plusz szempontokkal egészítsék ki. Nem sikerült az akció, mondván, hogy így is sok kérdésre kell válaszolni. Így változatlanul rejtve maradt a teljes terület. Úgy tűnt, hogy képtelenség az a gondolat, hogy a közművelődési területen zajló színházi folyamatok is vizsgálhatók. Azt majd megteszi a színházi szakma és háttérintézményei is. Nem! Nem teszi meg, legalábbis eddig így volt. 1951 óta. De az elődök – Bulgária, Szovjetunió példáiban sincs valószínű erre vonatkozó adat.
17. rész
TÁRSADALMI KÖZÖSSÉGEK, NEMZETKÖZI SZERVEZETEK
A szakmai szervezetek több típusa létezik. A téma szempontjából egy lényeges viszonyítási, eligazodási pont van!
A színházi szervezetek egyik, a szabadúszókat, pontosabban főleg a függetleneknek nevezhető műhelyeket, egyéneket, de a bábosok egy részét is tömörítő szervezetek a múltban többé vagy kevésbé a pályázati struktúrában elfoglalt helyük szerint voltak hatékonyabbak vagy nem. Ez a hatékonyság is ellentmondásos volt. Egy ernyőszervezet nagyon ritkán tudta minden szervezetét/tagját pályázati forráshoz juttatni! Egyetlen pályázatot lehetett beadni és az a pályázat rendszerint kevesebb pénzt nyert, mint ahágy szervezet igényt tartott volna összességében a működési összegre. Ez óhatatlanul konfliktusforrás volt.
A szervezet mivel pályázatokon vett részt, a működéséhez való forrást is pályázatokból nyerte, tehát igen alacsony tagdíjat határozott meg. A valósághos motiváció éppen az volt, hogy pályázati forrásbl tudjanak működni és nem a tagdíjakból.
A mostani társadalmi változások kapcsán, a színházi területen a mozgás fő „csapásiránya” is az, hogy a pályázati forráshoz jóval szélesebb rétegben jussanak a kis társulatok vagy egyének. Tehát abban a reményben zajlanak a tömörülések is, hogy melyik szervezet lesz eléggé hatékony ebben a változásban?
Ezt veszélyes tendenciának látom. Nem arról van szó, hogy nem fontosak egyes szervezetek, illetve a színházi résztvevők, dehogy!
Mégis, a strukturális változást és háttér-intézményi rendszert szükséges kezelni és gyökeresen átformálni, amelynek egyik eleme a támogatási struktúra több más forrás beemelése mellett (a Dologidő vitairatban erről részletesen szó van).
SZAKSZERVEZET
A színházi területen az alkalmazotti minőségben fellépő művészeken vagy háttérdolgozókon kívül az ún. „szabadúszók” nem kis számban tevékenykednek. Különböző elnevezésük van a köznyelvben – függetlenek, alkotók, haknibrigádok, piaci szereplők. A „függetlenek” kifejezést egyszerre használja a köznyelv minőségi jelzőként és gazdasági/munkáltatói/piaci szempontból is. Az NKA besorolása szerint függetlenek a teljes, nem foglalkoztatotti körbe tartozó, művészeti területen működő természetes személyek, vállalkozók, egyesületi, alapítványi formában létező jogi személyiségű szervezetek tagjai.
Akik az innovációt, megújulást kommunikálják és így nevezik a létformájukat, ők is a nagyobb egységhez, a szabadúszók igen széles táborához tartoznak.
Egy részük pályázati forrásokból tudja megvalósítani az előadásait, lásd „függetlenek” önmeghatározás, másik részük a piacról él szinte kizárólag. Kőkemény kapitalista viszonyok között.
A szabadúszók két alapvető csoportja még szakszervezeti megközelítésben a művészeti tevékenységet folytatók és az ún. háttérdolgozók.
A szakszervezet nem minősít, hanem képvisel. A szabadúszók nagy száma és képviselete a mai napig ellentmondásos. Nemzetközi szinten is nagy probléma.
Önfoglalkoztatásról van ugyanis szó, ami jogi és gazdasági értelemben azt jelenti, hogy a színész/háttérdolgozó önmagát alkalmazza. Ezért értelmét veszti a klasszikus szakszervezeti viszonyrendszer. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szabadúszó nem kerülhet munkaviszonyba, illetve minden számlaadáskor alvállalkozói minőségében teljesít vagy megbízási jogviszonyban mint természetes személy írja alá a szerződést.
Az ellentmondás ellenére a szakszervezet képviseli a szabadúszó tagjait legalább jogtanácsadói szinten, de érdekvédelmi szinten is. Jelentős segélyezéssel, támogatással, központi kezdeményezésekkel (gyűjtéssel), etikai kiállással, nyomásgyakorlással, közösségformálással, képzésekkel… Számos példa van erre.
A jóval kisebb létszámú ismert művészeken kívül mégis egyértelmű, hogy a szabadúszók fő problémája, hogy nincs állandó munka vagyis fellépési lehetőség! Nincs állandó, tervezhető bevétel, sem állandó művészi teljesítés. Ez igen erős igénye annak, aki ezen a pályán tevékenykedik és szabadúszó.
Egy másféle szakmában dolgozó felnőtt ember valószínű a legtöbb esetben „csak” a munkáját végzi. Ha vége annak, hazamegy vagy bárhová megy, de „leteszi” legtöbb esetben a napi feladatát. Ha netán másik munkát keres és talál, mert váltania kell, könnyebben elengedi, könnyebben áll át a másik feladatra.
A színész, táncos …. egyéb művész más lelki tartalommal, hivatásszerűen „dolgozik”. Nem az a legfőbb gondja, hogy konkrét, munkaügyben képviseletre volna szüksége! Vagy ha igen, akkor ez sokkal kevesebb embert érint.
Az előadóművész számára a fentiek miatt a mentális segítség is különösen fontos. Ebben a szakszervezet igyekszik segíteni. „Szakszervezeti színház” – online vagy konkrét – formája vagy más módon való megjelenés és fellépés biztosítása vagy adatbázis építésén keresztül kiközvetítés vagy más egyéb (lelki) támogatás, edukáció vagy átképzés, másféle munkalehetőséghez jutás esélyének a megsegítése a jövő tevékenységünk egyik célja is.
A szakszervezeteknek a múltban volt közvetítői funkciója és kiváltott egyéb, most állami feladatköröket is, megfelelő jogszabályi jogosítvánnyal!
Mivel igen sok művészt vagy háttérdolgozót is érint az említett probléma, szakszervezeti tisztviselőként fontos dolgunk a jelen helyzeten változtatni. Ehhez is szükséges együttműködni más szervezetekkel és állami szereplőkkel is.
Több évtizede vagyok szakszervezeti tag és kb. 8 hónapja a Szídosz-Szabadúszók Alapszervezet alelnökeként is ismerem mélyebben a problémát.
18. rész
PÉLDÁK ÖNÁLLÓ, „KOROSZTÁLYI” KÖZPONTOK – nemzetközi példák
Az ír példa a legérdekesebb, bár fontos különbség, hogy a Creative Youth nem önálló minisztérium, hanem több minisztériumot és intézményt összekapcsoló, kormányzati szintű program. Éppen ezért jól mutatja, milyen feladatokat kellene nálunk egy önálló Gyermek- és Ifjúsági Kulturális Minisztériumnak egy kézben összefognia.
Írország – Creative Youth Plan 2023–2027
Főbb jellemzői:
- Korosztályi alapon szerveződik: a születéstől 24 éves korig minden gyermeket és fiatalt célcsoportnak tekint.
- Nem csak iskolai program: jelen van a bölcsődei–óvodai ellátásban, az iskolákban, a felsőoktatásban, a szakképzésben, valamint az iskolán kívüli és közösségi terekben is.
- Több tárca közös rendszere: együtt dolgozik a kulturális, az oktatási, a gyermekügyi és a felsőoktatási tárca, valamint az ír Arts Council.
- A hozzáférési egyenlőtlenségre koncentrál: elsőbbséget kapnak a kulturális programokban ritkán részt vevő, hátrányos helyzetű vagy más okból kevésbé hallható gyermekek és fiatalok.
- A fiatalok nemcsak résztvevők: bevonják őket a programok megtervezésébe, a döntéshozatalba és az értékelésbe is.
- Helyi partnerségekre épít: a Local Creative Youth Partnerships koordinátorai összekapcsolják az iskolákat, ifjúsági szolgáltatásokat, családsegítő központokat, önkormányzatokat, kulturális és civil szervezeteket.
- Területi adatokat használ: interaktív térképen követik, hol működnek programok, és hol vannak ellátatlan területek. Ez különösen közel áll a mi célzott települési támogatásról szóló elképzelésünkhöz.
- Méri az eredményeket: egységes értékelési rendszerrel vizsgálják többek között a részvételt, az önkifejezést, az együttműködést, az önbizalmat és a jóllétet.
Creative Youth Plan, 2023–2025-ös időközi jelentés
Néhány érzékletes adat:
- 2023 óta több mint 500 iskola és Youthreach-központ kapcsolódott a Creative Schools programhoz;
- több mint 420 iskola és központ vett részt kreatív klaszterekben;
- a BLAST program évente 425 művészeti rezidenciát támogatott iskolákban;
- a Music Generation programban 2023-ban közel 116 000 fiatal vett részt;
- a helyi partnerségek száma 2025-re hatról nyolcra nőtt;
- külön támogatást kaptak speciális iskolák, hátrányos helyzetű iskolák, menekült, roma és traveller közösségek, valamint gyermekvédelmi és fogvatartási intézményekben élő fiatalok.
A legfontosabb tanulság számunkra: nem egy-egy előadást visznek ingyenesen mindenhova, hanem feltérképezik a hozzáférés hiányait, helyi partnereket keresnek, célzott programokat finanszíroznak, majd értékelik az eredményt.
Kurdisztáni Regionális Kormány
Itt ténylegesen Kulturális és Ifjúsági Minisztérium működik. A tárca feladatkörébe együtt tartozik:
- a kultúra és a művészet támogatása;
- az ifjúsági programok és kezdeményezések fejlesztése;
- a sport;
- a kulturális intézmények és központok;
- a média és a könyvkiadás egy része.
Ez intézményi szempontból fontos precedens: bizonyítja, hogy a kultúra és az ifjúság egyetlen minisztériumi rendszerben is kezelhető. Ugyanakkor nem kifejezetten a gyermek- és ifjúsági kultúrára épül; inkább a hagyományos kulturális tárcához kapcsolja hozzá az ifjúságpolitikát és a sportot. Kurdistan Regional Government – Ministry of Culture and Youth
Bahamák
A Ministry of Youth, Sports and Culture három nagy szervezeti területet fog össze:
- Ifjúsági Főosztály;
- Sport Főosztály;
- Kulturális Főosztály.
A kulturális feladatok között szerepel a művészet, a zene és az előadó-művészet támogatása, a film, a fesztiválok, a karnevál és a nemzeti kulturális hagyomány, különösen a Junkanoo. Az ifjúsági szervezeteket nyilvántartják, szakmai segítséggel, képzéssel és pénzügyi támogatással segítik; országos ifjúsági tanács ad tanácsot a miniszternek. Bahamai minisztérium, feladatkörei
19. RÉSZ
ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK
Köszönet a támogatásért, tanácsokért, rokonszenvért a szakma jeles képviselőinek, rendezőknek, kollégáknak, művelődési intézményi vezetőknek, művelődésszervezőknek, pedagógusoknak!
Külön köszönet Székely Andreának, Vidovszky Györgynek, Majoros Áginak, Szentirmai Lászlónak, Csató katának, Bretus Imrének (Gyál), Balla Mónikának (Ráckeve).
