Magyarországi Bábszínházak XVII. Találkozója
Ciróka Bábszínház, Kecskemét
A magyarországi bábszínházak kétévente esedékes kecskeméti találkozójának megrendezéséért mindig is meg kellett küzdeni. De mert a bábszakma legfontosabb szakmai eseményéről van szó, ezért a Magyar Bábművészek Szövetsége és a vendéglátó Ciróka Bábszínház mindig meg is küzdött érte.
Az immár 17. találkozó szervezésének időszaka (azon belül is főleg az elmúlt fél év) egybeesett az NKA… hogy is mondjuk csak… legkétesebb érájával, amikor az intézmény a maga működési szabályaira, a jóízlésre és a józan észre fittyet hányva, a parlamenti választások előtt milliárdokat szórt a (hát)szélbe. Ezenközben még az is bizonytalanná vált, hogy az értelmes célokra kért és joggal megítélt támogatások eljutnak-e az érdemes pályázókhoz. Részben így járt a kecskeméti találkozó is, ám a bábszínházak egyetértettek abban, hogy nem mondanak le a 2026-os szemléről; ide összpontosítják az erejüket és a pénzüket, és végül a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő hozzájárulásával valósult meg a rendezvény.
Kecskemétre senki nem válogat. Minden bábszínház maga dönti el, hogy mivel szerepel, mit mutat meg az előző két évi munkájából. A hat fesztiválnapra jutott napi négy-öt előadás, azok előtt és után szakmai megbeszélésekre került sor – erre még kitérek alább –, és a leginkább álló- vagy ülőképesek 23 órától is megnézhettek egy-egy különlegességet: színiegyetemista vizsgát vagy felnőtteknek szóló produkciót, esetleg a kettőt egyben. Szokás szerint részt vett a találkozón az SZFE bábosztálya is, ezúttal Ellinger Edina elsős növendékei, akik egyre profibb módon konferálták fel a programot a színpad előtt.
A fesztivál megnyitójára eljött és beszédet mondott Sipos Imre – így aztán a bábosok előre sejthették-tudhatták, hogy a minisztériumot képviselő kollégával, leendő államtitkár-helyettessel lesz dolguk a jövőben. A vendég és a bábszínház-igazgatók között ismerkedő és egyeztető beszélgetés zajlott le, és akadt a jelenlévők közt olyan, aki valaha még bábozni is látta Sipos Imrét, miskolci színész korában.
Közel harminc társulat lépett fel az idei kecskeméti szemlén. Összesen 31 előadást tekinthetett meg a közönség. A budapesti és a vidéki állami bábszínházak – az egy Kolibri kivételével – nem mulasztották el a részvételt. A Budapest Bábszínház, a pécsi Bóbita, a győri Vaskakas, a veszprémi Kabóca, a zalaegerszegi Griff, az egri Harlekin, a miskolci Csodamalom, a szegedi Kövér Béla, a debreceni Vojtina, a szombathelyi Mesebolt, a békéscsabai Napsugár és a Ciróka mellett felvonultak függetlenek, illetve családinak mondható bábtruppok is, mint például a Ziránó Színház, amelynek mesejátéka, a Veres András írta-rendezte Az igazmondó juhász különösen üdének és érvényesnek hatott Pfeifer Zsófia és Varga Péter Róbert képregényes előadásában. Az Illaberek Színház kettőse, Nyirkó Krisztina és Nizsai Dániel A doboz című előadással hódította meg a babakorú és a felnőtt közönséget sallangtalan, kisgyerekszerű játékkal. (A doboz létrejötte annak is köszönhető, hogy a bábművészek támogatásaként Asbóth Anikó látatlanban megvett Debrecennek hat előadást a készülő produkcióból.)
Ugyancsak szép sikert aratott a Jurányiból ismert független csapat, a DanteCasino a Ha már lúd… című, Kenéz Ágoston rendezte előadással, amelynek láttán az elbűvölő színészek hősiességéről is meg kell emlékezni: Podlovics Laura, Vizi Dávid, Messaoudi Emina, Georgita Máté Dezső és Hrisztov Toma ugyanis fényes júniusi délben, szabadtéren dolgozták fel – szőrben-tollban-prémben-bundában ludat, rókát, medvét, farkast alakítva – az élet értelmét. Ezúttal sem nélkülözte a találkozó az egyszemélyes előadásokat, például Markó-Valentyik Annát, akinek nonverbális Eye-catchingje izgalmas fizikai bábszínház szemekkel és szemek nélkül, amennyiben a színésznő szemgolyóra hasonlító kis gömbökkel játszik, a saját szemét pedig elfedi, kivonja a látványból.
Érdekes vonása volt az idei kecskeméti programnak, hogy Kovács Domokos négy munkájával is részesedett benne. Kettőben játszott is – az ESZME-bemutatóként született, Nagy Petrával előadott fekete gólya, fehér gólya, szürke gólyában és a Budapest Bábszínházzal közösen létrehozott Tryangle-ban L. Nagy Attilával –, kettőt pedig rendezett, Győrben, illetve Debrecenben. Ami azt is jelenti, hogy a hivatalos bábszínházak mindinkább nyitnak a mozgásszínházi kifejezésforma irányába. Ennek eredményét fényesen igazolja a Vojtina Bábszínház megkapóan erőteljes, stilizált világot teremtő A sárkánykirálya éppúgy, mint a Vaskakas fehér nagyszínpadára készült Bambi, amely előadásban a színészek öntestükkel, mozgásukkal, egyszerű kellék- és jelmez segédeszközökkel elevenítik meg az állatok, őzek, szarvasok lényét. Mindkét produkció nemcsak szép, ihletetten esztétikus, de kicsit beleborzongat a lét tátongó mélységébe.
A fesztivál három napjához volt szerencsém, s ez alatt meggyőződhettem arról, hogy a magyarországi bábszínházak kíváncsiak, bátrak, igényesek és innovatívak. Ráadásnak őszinték. Esténként a szakmai beszélgetések különböző címszóval, témával megjelölt asztalok körül folytak. Az asztaltársaságok egy órányi eszmecsere után kérdéseket tettek fel az alkotóknak és a közönségnek. Ezekből pedig általában kiderült, hogy a szakma egy-egy produkció kapcsán mire kíváncsi, mit értékel, mit vitat, mit hiányol.
Ha engem kérdeznek, nekem a legnagyobb élményt a Griff Bábszínház Piroska és a farkas-előadása jelentette. Írta Szabó Attila, zenéjét szerezte Rab Viki, látvány Rofusz Kinga, rendezte Bartal Kiss Rita, játsszák: Dénes Emőke, Stekbauer-Hanzi Réka, Matola Norbert. Az ismert mese szellemes kisopera-változata (operilla) ez, a színészek éles, pontos, játéka pirosban és feketében. Mintegy új nézőpontot kínálnak itt az ismert történethez, szó szerint feltárva például a farkas gyomrának belsejét, amikor már mindenkit megevett, aki arra járt. Magával ragadó ez a jól szabott, találóan stilizált, abszurd humorú produkció.
A találkozó szokás szerint szakmai díjátadóval zárult. A bábművészek szövetsége kitüntette a fesztivált 1992 óta szervező, rendező és fogadó Ciróka Bábszínházat, a Eye catching, Az ember tragédiája, A szegény halász, meg a túl sokra vágyó felesége előadásokban kiemelkedő színvonalú alakítást nyújtó Markó-Valentyik Annát, valamint a Ciróka Bábszínház Atanáz a lámpaláz, a Kövér Béla Bábszínház Patkányfogó projekt, és a Trafó – SzínMűHely Alapítvány Capitalism for children produkcióját rendező Varsányi Pétert.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Magyarországi Bábszínházak XVII. Találkozója
Kecskemét, Ciróka Bábszínház, 2026. június 13-18.
Fotók: Éder Vera
(Címlapkép: Kövér Béla Bábszínház, Patkányfogó projekt)
